A következő három nap hihetetlen volt számomra. Minden rendben. Sehol semmi ármánykodás, féltékenység, rosszindulat.
Edward és én számomra teljességgel meghökkentő módon együtt voltunk. Ha nem láttam volna azt a pár emlékképet, és nem éreztem volna ilyen őrületes szerelmet, nem is tudtam volna elhinni. Sok volna… de mégis velem történt meg!
Továbbra sem értettem, mit láthatott meg bennem emberként. Hiszen most sincs bennem semmi különleges, leszámítva a képességeimet. De ezek akkor még nem voltak a tulajdonomban, ráadásul nem is voltam olyan szép, mint most, meg egyáltalán… ember voltam, az istenért! Gyakran töprengtem ezen, és mindig arra lyukadtam ki, hogy csak a kíváncsiság hajthatta Edwardot akkoriban. De akkor most miért van velem, ha már semmi oka kíváncsinak lenni?
A szerelmében mégsem tudtam kételkedni. Annyira őszinte volt! Mikor rám nézett perzselő pillantásával, mintha olvadozni kezdtek volna csontjaim.
A többiek odavoltak az újból egymáshoz tartozó párosunkért. Esme különösképp el volt tőlünk ragadtatva. A Denali-iak is boldognak tűntek, kivétel persze Tanya, aki nem nagyon mert velünk egy légtérben tartózkodni. Tőlem nem tartott (legalábbis nem annyira), mert amikor csak Kate, Rosalie, Emmett, Jazz, és Carlisle volt lent a nappaliban velem, ő is csatlakozott hozzánk, és még meg is szólalt párszor. Azonban ha Edward és Alice feltűntek valahol, azonnal eltűnt onnan. Ami azt eredményezte, hogy velem is keveset találkozott, mert Edward nem hagyott magamra túl gyakran.
Na, igen, túl gyakran… de mégis naponta magamra hagyott pár órára. Ami nem volt baj, hiszen nem voltunk összenőve, meg hát csak most kezdtük újra (akármit is jelentsen ez ebben az „elvesztettem az emlékezetem”- vonatkozásban). Ilyenkor két alkalommal az itthon maradó családtagjaimmal voltam, egyszer pedig ellátogattam Jacobhoz.
Jake-en nem igazán tudtam kiigazodni. Egyrészt örült annak, hogy együtt vagyok Edwarddal, másrészt viszont volt valami keserű a hangjában, amit nem tudtam hova tenni.
-Szóval most már joggal hívhatom őt a „kedvenc vérszopódnak”? – ironizált.
-Ühmm… maradjunk inkább az Edwardnál, rendben? – motyogtam teljes zavarban. Ezt ő is észrevette.
-Na, ne csináld! Előttem vagy zavarban? – nézett megrökönyödve.
-Oké, oké, számomra ez még eléggé új dolog… - motyogtam továbbra is. Ő meg felkacagott.
-Bocsi, csak ez annyira vicces! Mármint nekem.
-Merthogy?
-Hivatali titok.
-Jaj, nehogy már… mindenki titkolózik előttem! Már harmadik alkalommal megy el Edward egy családtaggal, meg az egész Denali- pereputtyal arra a titokzatos helyre, amihez nektek is közötök van… már meg sem merem kérdezni – csóváltam a fejem.
-Hidd el Bella, rá fogsz jönni, hamarosan. Már kezd visszatérni az emlékezeted, nem? – ez vitathatatlanul igaz volt. Már Jake-re is emlékeztem, bár akkor rövid haja volt. Ami nem állt neki olyan jól, mint így hosszún…
-Igaz. De akkor is rossz ez a szitu, nekem elhiheted.
-Tudom, nekem is. Nem kellemes előtted titkolózni.
-Miért? Ezzel eddig senkinek sem volt problémája… - fintorogtam.
-Mindig minden titkunkat megosztottuk egymással. Fáj, hogy nem vallhatok színt neked – suttogta. Vigasztalóan átöleltem.
-Gondolj arra, hogy nekem százszorta rosszabb.
-Oké, ez most határozottan felvidított – kuncogott ironizálva. Oldalba böktem, de én is nevetni kezdtem.
Aki nem úgy viselkedett még, mint egyébként, az Irina volt. Az oka számomra ismeretlen volt. Először a Tanyával való szóváltásra gyanakodtam, de nem tartottam túl valószínűleg ezt az alternatívát.
-Hosszú történet – felelt Edward, mikor rákérdeztem.
-Ne, ne kezdd ezt! Időnk, mint a tenger, úgy tudom.
-Jól tudod – villantotta fel csibészes félmosolyát. – Ezért leszek most kedves, és mesélek.
-Hogyhogy? – bukott ki a számon. Felvont szemöldökkel nézett rám, én meg gyorsan helyesbítettem. – Úgy értem, hogyhogy mesélsz?
-Mert erre biztosan nem tudnál visszaemlékezni, és nem is lényeges.
-Hű, ebbe jól beletrafáltam – határozottan büszke voltam magamra.
-Kezdhetem?
-Naná!
-Biztosan észrevetted, hogy Irina azóta viselkedik furcsán, mióta visszatértünk a… - habozott.
-A vámpír-vérfarkas biznisz főhadiszállásáról – fejeztem be megértő mosollyal. Örültem, hogy legalább Irina titkáról tudomást szerzek, nem akartam hallgatni a hegyi beszédet. Edward visszamosolygott rám, és átkarolt.
-Nos, ez azért van, mert ott, amint te is mondtad, vérfarkasok vannak.
Nem hagytam, hogy befejezze, rögtön közbeszúrtam kismillió kérdést.
-Igen, tudom, hogy a vámpírok ősi ellensége a vérfarkas, de most nincs béke? A többiek miért nem viselkednek akkor olyan ellenségesen?
-Ha hagyod, hogy befejezzem, megszakítás nélkül, talán megtudod.
-Ó, bocsánat – motyogtam. Felkuncogott.
-Semmi gond. Szóval… röviden… Irina szerelmét egy vérfarkas ölte meg. Illetve nem egy, hanem több. A forksi vérfarkasok – bökte ki nagy nehezen.
-Micsoda?! – hördültem fel.
-Bizony… az illető meg akart támadni… valakit, de Jacobék ezt nem hagyták. Ezért dühös nagyon Irina.
-Hát ez azért… érthető – meglepetten nézett rám. – Ugyan, Edward. Ha téged megöltek volna Jacobék, szerinted én önszántamból puszipajtás lennék velük?
-Jogos, azt hiszem. De Laurent…
-Laurent? – egy gyors villanás. Egy néger férfi. Nem is hinné az ember, hogy vámpír, ha nem látja az ijesztően vörös szemeit…
-Emlékszel?
-Én ismertem őt, igaz?
-Igen – bólintott tartózkodóan. Hoppá. Megint belenyúltam. Jobb lesz nem kérdezni.
-Laurent nem volt túl pozitív figura, ugye?
-Nagyon nem – sziszegte fojtott hangon.
-Hé, Edward, nyugi – szóltam rá gyorsan. Eléggé elvesztette az önkontrollt, ha dühös volt, és ezt nem akartam többé.
-Én? Nyugodt vagyok. Aránylag – rázta a fejét vigyorogva, de a szemében még ott lángolt az indulat és… szomorúság? – Na, gyere, itt az ideje vadásznunk!
-Még szép! Már tegnap is menni akartam, de…
-De nem értem rá. Sajnálom, de muszáj volt elmennem a… hogy is mondtad? Ja, igen, „vámpír-vérfarkas biznisz főhadiszállásra” – vigyorgott.
-Van rá esély, hogy én is eljutok oda? – néztem rá lehető legkiskutyásabb pillantásommal. Összerezzent, és gyorsan témát váltott.
-Verseny? Ki fogja el a nagyobb oroszlánt? – beleegyezően bólintottam, de ekkor ért meg bennem az elhatározás: Fel fogom keresni a titkos-tiltott helyet. Akár szabad, akár nem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó