|
1. fejezet
2009.09.23. 19:00
Edward
Már 5 éve hogy Bella átváltozott, ideje hogy tovább menjünk. Renesmee nem nagyon örül ennek mert Jacob nem jöhet velünk hisz ő az Alfa hím, de viszont ő sem maradhat itt hiszen még gyerek, meg különben is, velünk a családjával szeretne élni. Ezért ez nagyon nehéz most neki. De muszáj már így is túl sokáig maradtunk itt. Skóciába költözünk egy Thurso nevű kisvárosba. Sokban hasonlít Forks-hoz csak ott például nincsenek Farkasok.
- Emmett? – kérdeztem.
- Igen? Mi van tesó. – bökőt a vállamba.
- Nem tudod hol van Nessie?
- De, kint a réten ott, ahol az apja szokott, ha szomorú. – válaszolta egyszerüen.
- De hát miért szomorú?
- Megint összeveszet a kutyusával! – válaszolt Rosalie.
- Oh értem!
- Szerintem jó lenne ha megkérnéd Bellát hogy beszéljen vele. Ahogy láttam jót tenne neki! – mondta Rose aggódó arccal.
- Rendben megyek szólók neki. Köszi Rose!
- Ugyan nincs mit! – válaszolta örömmel. Én meg felrohantam az emeletre egyenesen a szobánkba.
- Szia!
- Szia Edward! Mi szél hozott? – kérdezte játékosan Bella.
- Csak szeretném, ha kimennél a rétre.
- Oké! De minek?
- Rose szerint jó lenne, ha beszélnél Nessie-vel – válaszoltam fájdalmas arckifejezéssel.
- Megint összevesztek Jake-el?
- Aha, de honnan tudtad?
- Mindig oda megy, ha szomorú, úgy ahogy az apja is szokta! – válaszolta mosolyogva.
- Hát elvileg rokonok vagyunk.
- Elvileg! De ki tudja, mi van a gyakorlatban! – mondta rossz színésznői képességével.
- Mindig is pocsék színésznő voltál és ez nem változott meg!
- Az lehet, de most jobb, ha megyek. – mondta és egy csókot nyomott a számra, majd elviharzott.
- Szia!- mondtam a nagy semmibe. De ekkor hirtelen nagy röhögésre lettem figyelmes és hátra fordulva megláttam Emmettet, aki majd meg fulladt a nevetésben.
- Mi ilyen vicces?
- Te! – válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Mert?
- Ha láttad volna magad, ahogy teljesen el vagy bódulva Bellától és a nagy semminek köszönsz. Hát komolyan, egyszerűen haláli! – mondta miközben igyekezet nem megfulladni. És mivel ennyire viccesnek találta belenéztem a gondolataiba és valóban még én is elnevettem magam a jeleneten.
Bella
Miután Edwardtól eljöttem, elkezdtem futni a rét felé, ahol remélhetőleg a kislányom van.
És valóban, pár percen belül oda értem és ott volt a rét közepén felhúzót térdekkel, arca könnyel volt teli. Azonnal oda futottam és leültem mellé, úgy, hogy közben meg tudjam ölelni.
- Mi történt már megint? – kérdeztem, miközben még szorosabban öleltem.
- Semmi! – vágta rá.
- Akkor másképp: min vesztetek össze?
- Azon hogy elköltözünk!
- Oh, hát igen, ez várható volt.
- Hát ezzel nem megyek sokra.
- Tudom, de értsd meg, neki itt kell maradnia, neked meg velünk kell jönnöd.
- Én megértem, de ő nem, mert hogy „ő nem tud távol lenni tőlem pár órára sem. Nem hogy napokra vagy hetekre” – mondta kislányom könnyeivel küszködve.
- De figyel, neki te vagy a mindene csak félt.
- Tudom, és én is nagyon szeretem, ezért akarok hozzá menni.
- Na, akkor szerintem még jót is fog tenni nektek ez a kis külön lét.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát tudod nekem meg Apádnak is volt olyan, hogy külön kellet lennünk egy kis időre vagy nagyobbra, de ezzel csak erősebb lett a kapcsolatunk – próbáltam bíztatni és úgy láttam, hogy sikerül is.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdezte szipogva.
- Igen!
- Akkor azt hiszem, megint beszélnem kéne Jacob-bal.
- Azt bízd csak rám, te menj és aludj egyet.
- Oké, az tényleg jól esne.
- Na akkor induljunk – és abban a pillanatban már suhantunk is a ház felé.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Nessie-vel.
- Sziasztok!
- Én akkor megyek is. Jó anya?
- Persze, menj csak én, is mindjárt indulok – mondtam aztán Nessie még bólintott egyet és elment a szobájába.
- Hova is mész? – kérdezte Edward miközben magához húzot.
- Jake-hez.
- Na ne már! Minek mész ahhoz a döghöz?
- Nyugi csak a lányunkkal kitaláltunk valamit és ezt szeretném most megosztani vele is.
- Ezzel könnyebb lesz Renesmee-nek?
- Igen!
- Akkor menj! Majd csak túl élek pár órát nélküled!
- Szia! – nyomtam egy csókot az arcára és már mentem is, hogy beüljek a Volvo-ba és lemenjek La Pus-ba. Hipp hopp ott voltam. És mikor kiszálltam a kocsiból ott volt Jake.
- Szia Bella!
- Szia!
- Minek köszönhetem a látogatásod?
- Beszélni szeretnék veled – mondtam szigorú hangon, és láthatóan ez meglepte Jake-t.
- Oh, ha Nessie-ről van szó, esküszöm hogy nem direkt bántottam meg.
- Elhiszem, de attól még rosszul eset neki és nekem is. Na, de mindegy most ebbe ne mélyedjünk bele. Azért jöttem, mert beszéltünk Nessie-vel és arra jöttünk rá, hogy most egy kicsit külön lesztek de attól még jegyesek csak külön lesztek egymástól. De bíz bennem, ez csak erősíteni fogja a kapcsolatotokat. És különben is pár nap múlva úgyis jössz látogatóba. Nem?
- Ezt elhiszem és igen valóban menni fogok.
- Na akkor nincs itt nagy baj!
- Nincs csak nekem az a pár nap is nagyon nehéz lesz.
- Ezt tudom és megértem, de nem segítene rajta, ha telefonon minden nap beszélnétek meg ilyesmi?
- De, szerintem segíthet ha nem is sokat, de legalább tudni fogom hogy biztos jól van.
- Na akkor ezt megbeszéltük, holnap egész nap a tiéd lesz és azt csináltok amit akartok, és holnap után meg indulunk Skóciába. Oké?
- Igen, az nagyon jó lesz!
- Na akkor ezt megbeszéltük!
- Aha.
- Szia!
- Szia! – köszöntünk el egymástól én pedig még jobban sietem haza, mert már nagyon hiányzott a családom társasága és persze Edward társasága. De nem sokkal később megérkeztem és siettem be a házba. A nappaliba érve láttam, hogy mindenki ott van Rosalie, Emmett, Esme, Carlisle és Jasper de Edward és Nessie sehol.
- Sziasztok hol vannak Edward-ék?
- Nessie a szobájában van, Edward meg nézi, ahogy alszik – válaszolta Jasper.
- Rendben! – mondtam és már indultam is, hogy megnézem őket.
- Szia Bella!
- Szia Edward! Mióta alszik?
- Mióta elmentél, de tényleg nagyon siethettél még nincs egy órája, hogy elmentél!
- Hiányoztatok!
- Te is nekünk! Na és sikerült megbeszélni a kutyussal, hogy mi legyen?
- Aha, holnap után indulhatunk is.
- Na, az remek.
- Igen, ráadásul holnap csak ketten leszünk!
- Ezt meg hogy érted? Mi lesz Nessie-vel?
- Ne aggódj, ő Jake-kel lesz utolsó napként, legalább is egy időre utolsó.
- Na, akkor valami jó programot kell kitalálnom holnapra.
- Nekem van egy! – válaszoltam játékosan miközben ő az ölében ringatott. Nessie egyszer ébredt fel egész este, akkor elmondtam neki, hogy mit beszéltünk Jake-kel és ő nagyon örült ennek a búcsú napnak. De aztán visszaaludt, mi Edward-dal csak néztük és néztük egész este. Amikor már a nap feljött, úgy 7 óra fele felkeltetem Nessie-t hogy öltözzön fel, mert mindjárt itt lesz Jacob. Mikor elkészült, pont jött is Jake. Nessie pedig rohant is hozzá.
- Szia Anyu! Szia Apu.
- Szia kicsim – mondtuk egyszerre.
- Na, szóval mi a mai program?
- Hát nem is tudom nagyon csábító az, az ötlet, amit este mondtál. – mosolygott
- De…?
- De jobb lenne, ha vadászni mennénk, mert holnap már nem lesz rá idő!
- Oké!- mondtam savanyúan. Az egész napot vadászattal töltöttük. Este értünk haza, gyorsan rendbe szedtük magunkat, aztán vártuk, hogy mikor jön már haza Nessie. Már 9 óra is elmúlt, mire haza jött. Teljesen ki volt merülve, de azért még alvás előtt megfürdött, aztán meg megköszönte hogy összehoztam nekik ezt a mai napot. Edwad-dal ma este nem néztük, ahogy alszik, mert össze kellet pakolnunk, hogy holnap már reggel indulni tudjunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó