- Jajj,de örülök,hogy felébredtél! – köszönés helyett ez hagyta el először Mona száját,és mielőtt észbe kaptam már ölelt is magához. A kishúgom is annyira szorossan ölelt,hogy majdnem megfulladtam. Ezalatt Jacob olyan csenben ült a sarokban,hogy majdnem megfeledkeztem arról,hogy ő is ott van, viszont akárhányszor rápillantottam ezek után mindig engem nézett. Ezt Cinti is észre vette  és amint kettesben maradtunk szóvá is tette.
- Ez a srác,beléd van zúgva.
- Ugyanmár,dehogyis. Csak bűntudata van a baleset miatt. – mondtam,miközben két hatalmas vörös folt jelent meg,zavarom jeléül.
- Ezt,nem gondolhatod komolyan! Láttad már,hogy hogyan néz rád? Olyan féltő –szerető tekintettel,hogy azt még apa is észre vette,pedig neki nincs jó szeme az ilyesmihez.
- Azt mondod,hogy lehetséges,hogy szeret? – kérdeztem,s reménykedtem a helyeslő válaszban. Magam sem tudom,hogy miért de ez a fiú magával ragadott. Nem úgy tetszik,mint a többi srác,hanem valami más még számomra is ismeretlen módon,vonza a tekintetemet az arca.
- Persze.
- Most mihez kezdjek? – kérdeztem,ugyanis nagyon nincs tehetségem a flörtöléshez. Cinti meg hetente új pasikat mutat be a szüleinek,ugyanis Tyler csak úgy hajlandó elengedni a lányát,ha előtte bemutatta neki a fiút.
- Adj nyilvánvaló jeleket arról,hogy neked is tetszik,de ne nyomulj túlságosan. Várd meg míg ő kezdeményezd és ne add ki magad,már az első randin.Legyél kicsit távolságtartó,hogy úgy érezze meg kell hóditania,de ne viselkedj bunkón vele. Érted?
- Persze,hogy értem.Köszönöm a tanácsokat. 
- Ugyan,nincs mit. Bármikor szívesen segítek. Amúgy meg,ha neked nem jön össze,akkor majd én behálózom. – mondta és rám kacsintott. Hirtelen olyan düh áradt szét bennem,hogy megtudtam volna fojtani. Még szerencse,hogy valaki kopogott az ajtón,mert azt hiszem,hogy még két másodperc és elküldöm valahova a drágalátos ’nővéremet’.
- Bújj be. – nyögtem ki ezt a két szót,mert a haragtól nem tudtam  többet beszélni. Nagyon felhúzott,végre egy pasi aki  nekem is tetszik és talán nem csak ’azt’ akarja tőlem,erre ő képes lenne lenyúlni.
- Sziasztok! Még be sem mutatkoztam: Jacob Black. – fordult Cintihez,kezét odanyújtva neki.  Én igazán nem tudom,hogy mi ütött belém, de hirtelen féltékeny lettem. Hisz,ismertem Cintit,tudtam,hogy ha valami kell neki,azt megszerzi és nem akartam,hogy Jake is az övé legyen. Tudom,ez kissé gyerekesen hangzott,de tudtam,hogy Cintinek,csak azért kell,hogy tudjon villogni vele,hogy megszerezte ezt a srácot is és nem szereti igazából. Habár,ha Jakenek ez kell nem számít,nem állok az útjába. Nem hiszem,hogy ő ilyen srác aki beugrik az efféle próbálkozásoknak.
- Igazából azt hittem,hogy egyedül vagy. Beszélgethettünk volna. – mondta Jacob kicsit csalódottan. – De nem is zavarok, beszélgessetek csak.
- Ugyan,dehogy zavarsz. Épp indultam hazafelé.
- Ooh,rendben. – foglalt helyet Jake az ágyam mellett.
Mikor Cinti kiment,Jake nem szólt egy szót sem, csak engem nézett,én pedig,hogy oldjam a zavaromat beszélgetést kezdeményeztem.
- Nem tudod,hogy mikor mehetek végre haza?
- A doktor azt mondja,hogy még az éjjel benn kell maradnod megfigyelésre.
- Akkor holnap mehetek végre haza. Nagyon sok mindent tanultatok amíg nem voltam?
- Igazából,igen. Segíthetek a felzárkózásban,ha gondolod.
- Komolyan? Nincs más dolgod? Csak azért,mert nem akarlak feltartani. – mondtam,miközben reménykedtem,hogy komolyan gondolta az ajánlatát.
- Igazából nincs és szeretek veled lenni. – láttam rajta,hogy ő is zavarban van,de nem tudtam oldani a zavart miközben én is a pirosságom ellen küzdöttem. Én is ugyanígy éreztem,habár ez nem volt valami nagy vallomás az én szívemnek mégis sokat ért.
- Mikor legyen az első óra? – Végül mégiscsak ő törte meg a kínos-csendet.
- Nekem mindegy,amikor neked megfelel. Ha neked jó,lehet holnap is.
- Nekem jó a holnapi nap.
- Akkor,ha Mona hazavitt megcsörgetlek.
- Mi lenne,ha én vinnélek haza,suli után mikor hazaértem? Így nem kelleneanyukádnak eljönni a munkából és te sem lennél egyedül otthon,míg a többiek hazaérnek.
- Ha neked ez nem probléma,akkor nekem jó. Köszi.
- Ugyan ez a minimum. Hamár leütöttelek. – elkezdett nevetni én pedig követtem őt. Így nevettünk legalább 5 percig,mikor visszavágtam.
- Legközelebb én jövök,de ahogy elnézlek elég magasra kell dobnom. Egy ember,hogyan nőhet ekorára?? – az arca egy pillanatra elsötétült,de aztán megint hahotázásban tört ki.
- Háát…tudod,ki szoktam állni az esőre.
- Igen?? Ezt legközelebb én is kipróbálom hátha megnövök. – ugyanis én csak 165cm voltam.
- Ideje lesz, tudod én 12évesen voltam ekora. – és már megint vihogott.
- De,te fiú is vagy,meg különben is az emberek általában nem ilyen égimeszelők. Már értem,hogy miért kosaraztál az órán.
- Vannak akik felérik a palánkot…       
- …és vannak akik elérik a lábujjukat.
- Kegyelem! Hagyjuk abba,már fáj a hasam! – mondta két nevetőgörcs között. ’Gonosz’ tervet eszeltem ki. Amikor épp nem figyelt elkezdtem csikizni,mire felnevetett és könyörgött,hogy hagyjam abba és a végén megkönyörültem rajta.
- Ezt megkeserüli kisasszony! Most én jövök!
- Jajj,ne én komolyan nem bírom a csikizést! – de nem hatotta meg,elkezdett csikizni. Azt hittem,ott helyben szakadok meg a nevetésben. Már könnyezett a szemem is. Olyan lehettem,mint egy 3éves,de nem érdekelt. Nagyon jól éreztem magam vele.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.