-1-// Az utazás //-

Az ébresztőóra zajára ébredtem, felkapcsoltam a kislámpát, majd sóhajtózva elterültem az ágyban. Semmi kedvem nem volt felkelni, mégis tudtam, hogy muszáj. Kibámultam az ablakon és  percek alatt sikerült megállapítanom: még mindig szakad az eső odakinn.

Ugyanolyan napnak indult, mint a többi, csak korábban. Rásandítottam az órára "fél négy". Elszántam magam, kikászálódtam, aztán botladozva megcéloztam a fürdőszobát.

Lezuhanyoztam és nekiláttam az utolsó simításoknak az utazás előtt. Mivel hamar készen lettem, apuval korábban indultunk a reptérre.

A tömegen átcikázva végre felszállhattunk a Forksba tartó repülőgépre. Végig aludtam az utat, és ha apu nem kelt fel, észre se veszem, hogy megérkeztünk.

A célállomásnál Billyék integettek nekünk.

- Hello James! Nagyon örülök, hogy újra látlak kedves barátom!

- Hello Billy! Én is örülök. - üdvözölték egymást apuval, aztán bemutattak a feszengve ácsorgó fiatalembernek is:

- Ő itt a fiam, Jacob. Jake, ő James lánya, Swelana.

- Szervusz Jacob! - a fiú kinyújtotta a kezét, megráztam, aztán elégedetten elvigyorodott.

Elindultunk a házhoz, ami tudomásom szerint La Pushban lesz, méghozzá Billyék-é. Ugyan rengeteg fényképet láttam, de sosem gondoltam, hogy ilyen szép helyen laknak. Alaposan körbenéztem, aztán Jacob odasétált hozzám és megszólított:

- Swelana, gyere velem, kérlek, megmutatom a szobám. - kacsintott és elindult én pedig némán követtem.

Beléptünk az ajtón és muszáj volt elámulnom, mivel hatalmas ágya volt, az egész szoba barna-fekete színben pompázott, néhol kis vörössel és zölddel feldobva.

- Kifejezetten szép szobád van Jake - vallottam be, mire széles vigyor terült el arcán:

- Remek, ugyanis itt fogsz aludni velem. - elképedtem. Egy ágyban vagy mégis hogyan? Biztosan meglátta az arckifejezésemen az ijedtséget, mert folytatta:

- Nyugodj meg, estére itt lesz a pótágy, de ha meg szeretnéd spórolni nekem a fáradtságot, nyugodtan fekhetsz mellém is, sokkal kényelmesebb és tágasabb! - annyira mosolygott, hogy a fogai majd kiestek a szájából. Ráerőltettem az arcomra egy "igen, nagyon gondolkodok rajta" kifejezést, de nem bírtam tovább és kicsattant belőlem a nevetés.

Először furcsán nézett, aztán csatlakozott hozzám, és ketten hahotáztunk.

Végül is belementem, tényleg felesleges elrontania a szoba harmóniáját, azzal hogy behozza a nyilván oda nem illő vendégágyat.

- Meddig maradtok? - kérdezte Jake. Egy "nem tudom" kíséretében felvontam a vállaim.

- Igazából szerintem még apunak sincs róla fogalma.

- Engem nem zavar, örülök, hogy végre megismerhettelek. Nagyon sokat hallottam rólad aputól és az őszintét megvallva, kíváncsi voltam rád.

- Hát. Öm. Remélem, nem csalódtál. - hadartam zavaromban, mire rám nézett és feltűnően méregetni kezdett. Hosszú perceken keresztül csak bámult, végül megszólalt:

- Igen, kellemeset csalódtam. - kacsintott és nem bírtam ki, hogy ne reagáljak:

- Valami gond van a szemeddel, hogy ennyit kacsingatsz?

- Ragad a szempillám - nyögte ki nevetéssel küszködve. Megmosolyogtam én is a dolgot.

A nap folyamán csak beszélgettünk, körbevezetett a környéken és bemutatott pár ismerősének.

Este fáradtan zuhantam be az ágyba, sok volt az információ, amit begyűjtöttem. Majdnem el is aludtam, de Jake túl hangosan csoszogott be, és hirtelen felriadtam.

- Jaj, ne haragudj Swell. Azt hittem a fürdőben vagy még. - szabadkozott, de lenyugtattam. - Látom, elfáradtál. Ideje pihennünk, nem gondolod? - bólintással jeleztem, hogy igaza van.

Megmozdulni se volt energiám.

- Segítsek? - kérdezett rá vigyorogva, bár nem értettem, mégis miképp gondolta, mert nem fejtette ki, ennek ellenére elfogadtam. Odalépett hozzám, becsúsztatta a kezeit a térdem alá és a hátamhoz, majd felemelt, és óvatosan lefektetett az ágy oldalára. Mielőtt betakart volna, még egyszer futólag végig tekintett rajtam, eleresztett egy sunyi mosolyt és ő is kényelembe helyezte magát tisztes távolságban tőlem.

Oldalra dőltem. Egyenesen a szemei tárultak elém és kicsit megijedtem attól, amit benne láttam.

Mérhetetlen fáradtság, és szomorúság. Egy hatalmas sötétbarna meder, amibe ha belezuhansz, soha többé nem találsz kiutat. Hosszú percekig figyeltem.

- Valami baj van Swell? - összerezzentem a kérdés hallatán, elmosolyodott erre a reakciómra.

- Semmi gond, csak... annyira... - nem tudtam kifejezni, amit szerettem volna, egyszerűen csak sírva fakadtam. Azt reméltem a sötét miatt Jake nem látja, de tévednem kellett.

Hirtelen felült az ágyban és szorosan átölelt. Az érintése forró volt és felettébb megnyugtató. Szorosan hozzábújtam, aznap este kisírtam magam, és hála égnek a zavarba ejtő kérdéseket is megúsztam, helyette csak suttogva kérlelt:

- Nyugodj meg Swell, itt vagyok melletted. A barátod leszek, aki sosem hagy magadra!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.