- A micsodád vagyok?
- Lenyomatom, tudod ez egy olyan farkas dolog. Ha a farkas meglátja a számára ideális társat, akkor egyszerre egymásba szeretnek.
- Értem, szóval ez olyan szerelem az első látásra dolog.
- Nem egészen, ez egy sokkal erősebb kapocs, én például rajtad kívül az összes lányt úgy látom, mintha egy hatalmas, vastag üvegfal mögött állnának és csak a te arcod van tökéletesen kirajzolódva a szemem előtt. - most ébredtem rá, hogy én is ezt érzem iránta. Még valami beugrott, de nem tudtam, hogy rá merjek- e kérdezni. Úgy döntöttem, hogy sok veszteni valóm nincs, maximum kinevet.
- Kérdezek egy hülyét. Te figyeltél engem éjjelente?
- Észrevetted? Nem akartam semmi rosszat, csak szeretem tudni, hogy biztonságban vagy és nézni, ahogy alszol. Olyan aranyos, ahogy szuszogsz.
- Inkább horkolok. Neked nincs szükséged alvásra? Mármint egész éjjel bámultál és nem is aludtál.
- De, de ha veled vagyok, az feltölt energiával. Amit akkor mondtál, mikor farkas voltam komolyan gondoltad?
- Igen, komolyan. Mielőtt megkérdezed, nem viccelek.
- Elmondanád megint? - kérdezte azokkal a csillogó barna szemeivel. Valahogy, ha így nézet rám úgy éreztem, hogy a lábaim, nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsanak és a halálba is követném csak, hogy lássam őket.
- Miért?
- Csak, mert szeretem hallani. - mondta, egy kaján vigyor kíséretében.
- Ó, inkább mutatom. - feleltem szemtelenül és megcsókoltam, ugyanolyan fantasztikus volt, mint az 1. csókunk. A pulzusom 200-al száguldott. Éreztem, hogy levegőre lenne szükségem, de nem volt szívem megszakítani ezt a gyönyörű percet. Végül ő húzódott el.
- Azért levegőre még szükségünk van.
- Jake, egy perce legyél komoly. Van még valami, amiről tudnom kell, nem mintha bármi is megváltoztatná a dolgokat, csak tudni szeretnék rólad a lehető legtöbbet.
- Nekem más titkom nincs, de a családom már más tészta. Holnap suli után elviszlek hozzánk és mindent elmondok, de szerintem mára már elég információ tömeget varrtam a nyakadba. Csodálkozom azon, hogy képes vagy szeretni egy ilyen szörnyet, mint én.
- Komolyan, hányszor mondjam el, hogy nem vagy szörnyeteg és szeretlek? Igazán elhihetnéd már.
- Csak még egy csókot akartam. Na, de szerintem ideje indulnunk, mert a szüleid kiakadnak rám.
- Rendben, menjünk. - kézen fogva sétáltunk ki az erdőbe és szálltunk be az autóba. Hazafele úton sokkal többet beszélgettünk és nevettünk. Valószínű, hogy ez köszönhető volt annak, hogy ő is és én is megkönnyebbültünk, hogy tudom a titkát. Mikor hazaértem, elkísért az ajtóig. Közel hajolt a fülemhez és bele suttogta, hogy csak én halljam:
- Megcsókolnálak, de nem túl jó ötlet, ugyanis az egész családod az ajtóban kuksolja, hogy mit csinálunk. - mondta majd adott egy puszit a fejem búbjára, én pedig megöleltem. Majd lábujjhegyre álltam, hogy megkérdezzem tőle:
- Ma is fel szándékozol jönni hozzám? - nem válaszolt csak kacsintott egyet. Majd kezét kicsúsztatta az enyémből, integetett egyet majd elhajtott. Én beballagtam az ajtón és vártam a kérdés áradatot, ami nem sokára ki is tört.
- Hol voltatok? Mit csináltatok? Most jártok?
- Hé, engedjétek levegőhöz jutni. - szólt rájuk végül Mona, látván elkeseredett arckifejezésemet.
- Sétáltunk, beszélgettünk és igen, azt hiszem, hogy járunk. De most elmegyek fürdeni, ha nem baj és utána eszem valamit vacsorára.
- Menj csak!
Amint felértem a szobámba előkotortam egy pizsit, ami nálam egy topot és egy hosszúgatyát jelentett majd bementem a fürdőmbe, ami a szobámból nyílt. Megnyitottam a forró vizes csapot, és amíg folyt a víz levetettem a ruháimat, beraktam őket a szennyes kosárba, bekentem az arcom a kedvenc levendulás arcpakolásommal majd beültem a kádba, hosszú ideig áztattam magam, majd mikor úgy éreztem, hogy kellően felfrissültem akkor kiszálltam, lemostam az arcom és felöltöztem. Lerohantam a lépcsőn. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset. Öntöttem egy pohár tejet. Kapkodva felfaltam és már fenn is voltam a szobámban. Elgondolkoztam, hogy vajon itt lehet-e már Jake, végül úgy döntöttem, hogy próba, szerencse. Ezért kinyitottam az ablakot és elsuttogtam a nevét egyszer. Láttam egy sötét árnyat elsuhanni az egyik fán és a következő pillanatban Jake benn állt a szobámban.
- Nem kockáztatunk túl nagyot? Mármint, nem áll szándékomban rosszat tenni veled, de ha ez a szüleid tudomására kerül, eltiltanak tőlem.
- Mintha megtehetnék. - mondtam, és magam se tudom, miért, de még szorosabban kezdtem ölelni, mintha valaki épp most akarna elszakítani tőle. Hatalmasat ásítottam, mire ő elkezdett mosolyogni.
- Látom fáradt vagy, aludj csak, én vigyázok rád.
- Kérlek, pihenj te is, nem szeretném, ha karikás lenne a szemed miattam. - magammal húztam az ágy felé, letelepedett az ágyra én pedig befészkeltem magam a karjai közé.  Egyikünknek sem jutott eszébe semmi rosszat tenni, csak egymás közelébe éreztük jól magunkat. Olyan hamar, mint aznap éjjel addig még sosem aludtam el. Most már tudtam, hogy a nagy sötét alak nem veszélyes, sőt már ő jelenti számomra az életet magát.
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.