2. fejezet - Tábortűz
2009.10.09. 20:16
-2.- // Tábortűz // -
A járőrőzés befejeztével elindultunk a tábortűzhöz, ami minden szombat este így volt. Lényegében az egész az öreg indiánok történeteiről szól: misztikus lényekről, harcokról.
A mai éjjelen Billy volt a soros a mesélésben. Szerettem a történeteit, mert izgalmasak voltak és többnyire igazak.
Fellobbant a tűz. Belekezdett:
- Régen mikor még nem voltak se vámpírok, se farkasok, volt egy személy, aki kísérleteket folytatott: embereket próbált állati vérrel erősebbé tenni, de mivel ezek veszélyesnek bizonyultak, nem engedélyezték neki a továbbiakban. Terjengnek mondák, hogy ért el sikereket, sőt sokan azt is állítják: létezésünket neki köszönhetjük. Bizonyíték nincs rá, hiszen a családjával együtt lemészárolták, miután a tiltás ellenére folytatta a tevékenységét, a nevét pedig eltörölték. Beszélni róla is szabályszegés volt akkoriban, viszont amiről az emberek nem beszélnek, még nem biztos, hogy nem létezik... - fejezte be a történetét, majd mindenki ámulva látott neki a vacsorájának. Néhányan suttogva próbálták fejtegetni, hogy milyen állatokkal is keverhette a rejtélyes tudós az emberek vérét.
Csak ültem a tányérom előtt és belebámultam a sötétbe. Jake meg is kérdezte, mi bajom van, mert felettébb szótlan vagyok. Megpróbáltam megnyugtatni, hogy az ég-világon semmi, látszólag azonban még sem sikerült, de átölelt és csendben hagyott elmélkedni.
Hajnali háromra apránként mindenki elindult hazafele. Én még szerettem volna maradni, Jacob pedig nem akart egyedül hagyni, így nem ment ő sem.
Végigsétáltunk a parton kézen fogva, és halkan beszélgettünk:
- Mióta apám elmesélte a történetét olyan furcsa vagy. - nézett rám és megráztam a fejem.
- Csupán arról van szó, nagyon érdekesnek találtam, lehet utána is járok majd egyszer a legendának. - hadartam egy szuszra, majd nyomatékosan hozzátettem: - ahogy észrevettem, nem csak engem érdekel ennyire.
Belemélyesztette a tekintetét az enyémbe, percekig csak bámult rám.
- Jake, nagyon szeretlek! - megcsókoltam, ő pedig viszonozta, hol lassan, hol meg szenvedélyesen.
Forró ölelése esett a legjobban. Imádtam hozzábújni, mert ilyenkor mindig biztonságban éreztem magam. Bármikor képes volt megnyugtatni. Szerettem és szeretett. Nem is lehet másként kifejezni, mert nincsenek rá szavak, amik pontosan leírják.
Nem maradhattunk tovább, ideje volt elindulni. Farkas alakban futottunk haza.
Jacobéknál aludtam, mint minden hétvégén, de most különösen hamar elnyomott az álom.
|