14. fejezet: Rosalie

Három percen beül otthon voltunk. Egész úton hazafelé nem szóltunk egymáshoz, mindketten a gondolatainkba mélyedtünk.

Nem lassítottunk a házhoz érve sem, szinte berontottunk a bejárati ajtón.

A nappaliba lépve Nessie tűnt fel, aki idegesen fel alá járkált. Mikor megpillantott minket, egyenesen hozzám futott, s megölelt.

- Jajj, anya,- suttogta elcsukló hangon- annyira aggódtam. Nincs semmi bajotok?

Kibontakozott az ölelésből, s most Alice felé fordult. Jazz éppen akkor lépett oda hozzá, s ölelte át.

Nem is néztem végig még én magam sem nővéremen. A melegítője helyenként elszakadt, de amúgy semmi komoly baja nem volt.

Mikor végre körülnéztem, láttam, mindenki lenn volt a nappaliban. Esme idegesen ült Carlisle mellett, aki homlokráncolva csóválta a fejét. Rosie a sarokban álldogált, Emmett nem messze előtte ült egy fotelben. Láttam, hogy Em keze összeszorul dühében. Jól ismertem, így tudtam, legszívesebben kint lenne Jake mellett. Valószínű, Carlisle parancsolt rájuk, hogy maradjanak a házban.

- Hányan voltak?- kérdezte hirtelen Carlisle.

- Öten- válaszolta Alice.

- Meséljetek el mindent, kérlek- nézett ránk Carlisle.

- Éppen végeztünk a vadászattal,- kezdte a történetet Alice - amikor furcsa hangokat hallottunk. Léptek zaját. Aztán észrevettük, hogy bekerítettek minket. Mi nem támadtunk, és nem is akartunk. De nekem ugrott az egyik. Ha nincs Jake, akkor valószínű, komolyabb baj is történhetett volna. Épp jókor érkezett.

Mikor Alice végzett a tömör történettel, Carlisle ismét a gondolataiba temetkezett. Esme gondterhelten nézett férjére.

- Honnan tudtátok, hogy kint vannak?- kérdeztem.

- Jacob mondta- válaszolta Nessie. Odaállt mellém. Tudtam, hogy nagyon féltett, de most szerelméért is aggódhatott.

- Na és ő? Honnan tudta? Hallotta?- néztem értetlenül Carlisle.

- Mindannyian hallottuk a vonyításokat. Nem messze mentek el a ház mellett. Nem értem, hogy jöhettek ennyire közel hozzánk. Őket is köti a szerződés, nem csak minket. Jake kiment, hátha le tudja csitítani a dolgokat- mondta Carlisle.

Aprót bólintottam, majd leültem az egyik fotelbe. Reméltem, hogy nem lesz további összetűzés a falka és köztünk.

- Nem volt komoly harc, ugye?- nézett felém Carlisle.

- Ők támadtak ránk-vágott közbe Alice. Csak úgy sütött a tekintetéből a düh.

- A legkisebb nekem ugrott. Persze, hogy leráztam magamról. De semmi több.

Csendben végignéztem a családomon.Láttam, hogy hallgatóznak, és várakoznak. Emmett és Jasper feszülten, mozdulatlanul ültek most egymás mellett. Ők voltak az igazi harcosok a családban, de azért a többieket sem kellett félteni. Mégis, elszorult a szívem helye, ha csak arra gondoltam, hogy Esmenek, vagy Alicenak harcolnia kell. A tetejében nagyon aggódtam Jake épsége miatt is.

Hosszú percek teltek el néma várakozásban. Nessie hol leült mellém, hol felpattant, s az ablakhoz sietett.

Megértettem az aggodalmát.

Aztán egyszer csak az ajtó felé iramodott Nessie. Még ki sem nyílt az ajtó, de ő már előtte állt.

Jake lépett be rajta sértetlenül. Nessie boldogan ölelte át. Hirtelen belém nyílalt a hiány érzése. De most valahogy más volt. Ryanra gondoltam, s egyszerre elöntött a melegség. Tudtam, hogy ő biztonságban van, s nem eshet bántódása.

Jacob az egyik kanapéhoz sétált, s leült rá. Nessie szorosan mellé, s hozzábújt.

- Nah, mi volt?- kérdezte izgatottan Emmett. Nem akart lemaradni egyetlen részletről sem.

- Tudják, hogy kik vagyunk. Azt is tudták, hogy én ki vagyok. De veled akarnak beszélni Carlisle. Holnap este, a határnál.

- A rokonaid, Jacob?- kérdezte Carlisle.

- Igen, valamennyien- bólintott Jake.

Nem tudtam, hogy ismerhetem-e még őket. Jake csak azért nem öregszik külsőleg, mert köztünk él, s nem mond le a farkaslétről, Nessie miatt.

- Azt szeretnék,- folytatta Jake- ha mindenki ott lenne. Az egész család. Szerintem csak tudni akarják, hogy tartjuk-e még az egyezséget.

- Tartottuk eddig, de ők megszegték- háborgott Em – Átjöttek a határ túloldalára.

Nem folytathatta, mert Carlisle leintette.

- Nem leszünk harc generálói, pláne itt, Forksban nem. Holnap mindnyájan elmegyünk, s bemutatkozunk nekik is. Úgy, ahogy eddig mindig tettük.

Em és Jazz összenéztek. Tudtam jól. ők ketten legszívesebben harcba szállnának, de szeretik annyira Carlislet, hogy nem teszik.

Nem szólt ezután már senki. Szép csöndben mindnyájan felmentek. Nekem még lettek volna kérdéseim, s ahogy láttam, a többieknek is.

De túl zaklatott volt most ezekhez mindenki.

Én is lassan felsétáltam, emberi tempóban a szobámba. Egyfelől kíváncsi voltam, hogy mi fog történni holnap, másfelől a mai nap miatt kicsit meg voltam rémülve.

Tudtam ugyanis, hogy a mai napot nem éltük volna túl, ha nem jön Jake. Vagy legalábbis, tele lennénk sérülésekkel. Ez a gondolat idegessé tett, de azért bíztam a farkasok, és a mi ítélőképességünkben is.

Levetkőztem, s egy pizsamát vettem fel. Szokásommá vált. szerettem a rendszert magam körül.

Ledőltem az ágyra, s az éjjeliszekrényen álló órára pillantottam. Már fél három volt. Pár óra, s ismét iskolába kell mennem.

Ez a gondolat megnyugtatott, s örömmel töltött el. Ismét láthatom Ryant, s kicsit normális életet élhetek.

Annyira elgondolkoztam, hogy legközelebb már csak hajnali ötkor néztem rá az órára. Meg is lepődtem, mert ez nem túl gyakran fordul elő velem.

Hallgattam a házban történő dolgokat. Nem sok mindent sikerült így kiderítenem. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy valószínű, mindenki kipiheni a tegnap estét.

Csöndben kikászálódtam az ágyból, s magamhoz vettem egy törölközőt. Rájöttem, hogy mennyire régen zuhanyoztam, s most úgy éreztem, jól esne egy forró fürdő.

Halkan kinyitottam az ajtót, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Némán lépkedtem, de tudtam, így is valamennyien tudják, hova tartok.

Mikor a fürdőbe léptem, az első dolgom az volt, hogy a tükörben jó alaposan megnézzem magam.

Hihetetlen változáson mentem keresztül pár nap alatt. A karikák a szemem alatt visszahúzódtak, kevésbé voltam sápadt, csak éppen annyira, ahogy ezt vámpír létem kívánta. De a szemeim…

Ismét élénken csillogtak. Elmosolyodtam. Tudtam, Ryan az oka mindennek. Kiegyensúlyozott voltam, s ez mindenemen meglátszódott. A mosolyomon, a szemeimen, az egész megjelenésemen.

Levettem a pizsamámat, s a zuhany alá léptem. Élveztem, ahogy masszírozza a bőrömet a vízsugár, s a forró vízben az izmaim elernyedtek. A szemeimet lehunytam, s hosszú percekig ki sem nyitottam. Mikor lefürödtem, s hajat is mostam, egy törölközőbe csavarva kiléptem a zuhany alól. A hajamat a szobámba akartam megfésülni. Ezért csöndben kiléptem a folyosóra.

Legnagyobb megdöbbenésemre Rosie állt előttem.

- Bella,- hadarta- annyira sajnálom, ami tegnap történt. Nem akartam veszekedni, se veled, se Nessievel. Egyszerűen csak féltem az életemet, az életünket. Nem akarom semmivel elszúrni. De amikor tegnap este találkoztatok a farkasokkal… Azt hittem, majd beleőrülök az aggodalomba. Ha úgy veszítelek el titeket, hogy nem is kérek bocsánatot, haraggal, akkor abba azt hiszem, beleőrültem volna.

Halványan rám mosolygott. Egyre inkább közelebb kerültünk egymáshoz, s ez őszinte örömmel töltött el.

Így hát nem szóltam semmit, csak megöleltem. Ő viszonozta azt. Fél percig állhattunk így.

Alice állt oda mellénk, fejcsóválva. Rosieval egymásra mosolyogtak.

- Bella,- kezdte Rosalie- ha neked Ryannal jó, akkor légy vele. Én csak félek, hogy lelepleződünk. Tudom, Ryan nem olyan fiú, aki ezt elmondja akárkinek. Látom én is, hogy néz rád, s azt is, mennyire okos. Egyszerűen megijedtem. De látom, hogy boldog vagy.

Egy sugárzó mosolyt küldtem felé.

Igaza volt Alicenak. Rosalie tényleg bocsánatot kért.

Így boldogan indultam a szobám felé.

Gyorsan kifésültem a hajamat, s kiráztam belőle a vizet. Mióta vámpír vagyok, hihetetlen gyorsan szárad.

Ismét az órára pillantottam. Már majdnem hat óra volt. Mióta normálisan viselkedem újra, szinte repül az idő.

Felöltöztem. Most nem akart Alice segíteni, s ennek igazán örültem. Valószínű, elégedett lesz a választott ruhámmal, azért nem kotnyeleskedik.

Egy egyszerű tornacipő, farmer, poló összeállítást választottam. Nem akartam kiöltözni, ki tudja, mi történik még a nap folyamán.

A nappaliba sétálva ott ült Esme. Éppen olvasott valamit. Ahogy rám pillantott, egy széles mosoly terült el az arcán.

- Annyira boldog vagyok, hogy kibékültetek- mondta azonnal. Leültem mellé.

- Annyira sajnálom Esme,- kezdtem- nem gondoltam volna, hogy porcelántörésre kerül a sor.

- Ugyan, drága Bella. Ez a legkevesebb. S Alice már rendelt nekem egy másik, teljes szettet. Bár, semmi szükségünk rá, de tudod, milyen- tette hozzá mosolyogva.

Visszamosolyogtam. Szerettem Esmét. Mindig is második anyámként tekintettem rá.

Lassan mindenki szálingózott lefelé a nappaliba.

Már csak Nessie és Rosie voltak az emeleten, s ismét csúszásban voltunk.

- Ha megint Bella vezet, nem fogtok időben a suliba érni- jegyezte meg Em. Én elmosolyodtam erre. Nem hagyom ma magam. Kicsit meg fogom hajtani az autót. Alice csilingelve felnevetett, ahogy látomásában látta, mi is fog történni. Nem kérdeztem meg, de elszántam magam.

- Nessie, gyere már- kérlelte Jacob is.

Lányom futva közeledett a lépcsőn. Villámgyors csókot adott Jakenek, s már kezében is volt az iskolatáskája.

- Induljatok, én be tudom hozni a lemaradást- nagyvonalúskodott Em.

Befutott Rosalie is így együtt indultunk az autóhoz.

Úgyanúgy, ahogy tegnap, elindult a két kocsi. Én mentem elől, s míg ki nem értünk a földútról, elég lassan haladtam.

- Bella, ha kiértünk a betonútra, rákapcsolhatsz- adta az utasítást Alice.

S így is tettem. Alighogy rákanyarodtam, a gázt tövig nyomtam. A visszapillantó tükörben láttam, hogy Em elvigyorodik, s ő is rátapos a gázra.

Hol ő előzött, hol én. Néha fej-fej mellett haladtunk, de nem hagytam magam. Nessie az orra alatt dörmögött, hogy erre semmi szükség, így is bőven odaérünk. Halványan elmosolyodtam, Jobban már nem is hasonlíthatott volna Edwardra. De én győzni akartam. Ahogy megláttam az iskolát, bevágtam Em elé. Közben oldalra néztem, s láttam, hogy félrehúzódik, s megáll.

Azt hittem először, hogy valami baj van, de Alice ekkor hatalmas nevetésbe kezdett, vele Jake is. Nem tudtam mi történik, s éppen lassítani akartam, amikor Alice fuldokolva megszólalt.

- Hagyd csak! Defektet kapott- nevetett felém.

-Oh- sóhajtottam egy hatalmasat, hogy nincs komolyabb baj, s rákapcsoltam. Bekanyarodtam a suli elé, rápillantottam a órámra, s elégedetten vettem tudomásul, hogy nagyon hamar ideértünk.

Kiszálltunk a kocsiból. Közben Emmették is megjöttek, s leparkolt a Volvóm mellé.

- Alice, ez nem volt tisztességes játék- ugrott egyből nővéremnek.

- Jhajj Emmett,- kuncogott Alice- ez csak egy verseny volt, nem a világ vége.

- Akkor is szólhattál volna- füstölgött Em, s Rosiet kézen fogva az iskola felé indult. Rosalie bocsánatkérően ránk mosolygott, de azért követte szerelmét.

Én is körülnéztem a parkolóban. Láttam, hogy Ryan már itt van, a kocsija a parkoló túlsó végében állt. Nessie és Jake elindultak Emmették után, őket követe Jazz és Alice.

Én kicsit álldogáltam még. Szükségem is volt erre, mert az egész testemben bizsergést éreztem. Izgultam, hogy újra láthatom Ryant. Próbáltam összeszedni magam, amennyire csak tudtam.

Vettem egy mély levegőt, s elmosolyodtam.

- Szia, Bella- köszönt búgó hangon.

- Szia- köszöntem. Az arcom bizsergett.

- Indulhatunk?- kérdezte, s én csak bólintottam. Ismerős jelenet játszódott le abban a pillanatban. Minket nézett mindenki, ahogy átvágunk a parkolón, s besétálunk az iskola kapuján.

- Milyen órád lesz?- kérdezte.

Mintha kábulatból ébredtem volna fel. Válaszolnom kell, s most úgy éreztem, elhagytam a hangom valahol a parkolóban.

- Biológia- nyögtem halkan. Ryan összeráncolt szemöldökkel, aggodalmas tekintettel nézett rám.

- Bella, jól vagy?

- Igen, persze. Tudod, nem nagyon vannak gondjaim- emlékeztettem.

- Az előbb olyan fura voltál- jegyezte meg.

- Igen, elgondolkoztam- vágtam ki magam.

- Ebédnél találkozunk- mondta, s olyat tett, amit álmaimban sem gondoltam volna. A száját a homlokomhoz nyomta, s úgy búcsúzott el. Ez most többet ért egy csóknál is. Elsietett órára, én pedig elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy távolodik.

A csengőre összerezzentem, s én is elsiettem biológiára.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.