később tervezet 16-18. (esetleges kínzás, nemi erőszak vagy erotikus tartalom említése)
Történet
- Harry Potterből animágusok, Twilightból vámpírok és farkasok
Vegyünk egy lányt, aki Anglia különös lényeknek és embereknek szánt iskolájába jár, majd toldjuk meg ezt a családjával, a rajongóival, és az ellenségeivel, plusz kavarjon be egy felettébb tökéletesnek tűnő lény és az egész famíliája, és ha ez még nem lenne, elég a tüneményes egyednek van, egy ikertestvére mely még nagyobb zűrt kavar a főhősök között.
1. fejezet - Gyengélkedőre kerülés
Sötét, mindenhol sötét. Alattam is minden kemény. „FÖLD!” - állapítom meg kómás fejjel, melyet próbálok felemelni, de nehézségekbe ütközök. Az utolsó emlékem, hogy a fák között futok a Tiltott Rengetegben drága unokanővéremék elől. Hát igen: a mardekárosok.Vagy inkább jajdekárosak? Most már mindenki rájöhetett, hogy az én becses iskolám nem más, mint a Roxfort Mágus - és Varázslény képző Szakiskola és persze mi más is lehetnék, mint griffendéles. ÁÁÁÁÁÁÁ…! - síkitok fel a hírtelen jött hasítástól a fejemben. Hirtelen odakapok. Nedves érzés. „NEDVES ÉRZÉS…?Mi a szarért nem kapcsoltbeaz öngyógyító rendszerem? Na, oké Angie, ne rémülj meg, nem lesz semmigond.”
Körülnézek, de semmi használhatót sem találok. „Legalább az ikertükrömetmagammal hoztamvolna. Mára képességeimhez sincs elég erőm.”- erre a gondolatra lemondóan sóhajtottam.
Sötétség és hideg. Sötétség már megint. A kevéske erőmből megpróbálom felemelni a kezemet, hogy megállapítsam elállt-e már a vérzés. Hangok, és megint hangok. Nem értem mit akarnak. „Csak nem az elmebeteg rokonokjöttek vissza?”. De a hangok egyfolytában jöttek felém, egyre közelebb kerülhettek, mert egyre hangosabbnak tűnt, de még mindig összefolyt . „Minthaegyfolytában ugyan azt a szót ismételnék. Várjuk csak! Ez egy név, az én nevem!”
Próbáltam kiabálni, hogy könnyebben tájékozódjanak, az elhelyezkedésem felöl, de nem jött ki hang a torkomon. „JAMES, HARRY, VALAKI” - akartam kiabálni, de semmi. Zúgni kezdett a fejemen, majd ismét elnyelt a sötétség.
Már nem észlelhettem, hogy valaki odaér, felkap a karjába és elrohan velem a gyengélkedő irányába. Még az ordibálására, sem amit közvetlen a fülem mellett intézet a segítőinek.
-Megvan, srácok megtaláltam, mindenki a gyengélkedő felé sürgősen, nincs jól.
Puhaság és fény. „Jesus, meghaltam? Vagy az idióta tesóm átváltozatta az erdőtgumicukorkává?”. Nehezen sikerült kinyitnom a szememet. Vakító fény és fehérség. A szemem ég és érzem a könnyeket, ahogy végigfolynak az arcomon. Gyógyszerszag és még valami, amit nem tudok beazonosítani. Valami émelyítően édes, orrfacsaró szag. „ Mi lehetez? Madame Pomfrey új parfümöt használna?”. Igen, igen én a zseniális Angela Black kilogikáztam, hogy csakis a gyengélkedőn lehetek. „ A francba már megint.”- szusszantok bosszúsan. Hát igen, rekordra hajtok. Még csak két hónapja van suli, de már huszonnégy alkalommal sikerült ide kerülnöm. Na jó azért nem minden az én hibám.
Csak most figyelek fel valamilyen zajra. Fülelek, hátha el tudok csípni belőle valamit.
- Hogy a francba engedhettétek, hogy takarodó után egyedül kimenjen? Se térkép, se tükör, de még azt a rohad képességet sem használta. Mi ütött belé, hogy nem szólt senkinek? Ti meg miért nem mentetek vele? - dohogta kedvenc bátyám James.
Azt hiszem, ideje lenne bemutatkoznom. Angela Black vagyok.