(NIKKI SZEMSZÖGE)

- Ez gyönyörű! - mondtam és mélyeket szippantottam a friss hegyi levegőből. 
- Pont, mint te - jegyezte meg mosolyogva. 
Én biztosan fülig pirultam, mert egyre szélesebben kezdett elmosolyogni miközben felém lépdelt.  
Előttem megállt és kinyújtotta felém két kezét, mintha át akrna ölelni. 
- Szabad? - kérdezte még mindig mosolyogva. 
- Igen. De pontosan mit is? - kérdeztem mire nevetni kezdett. 
- Ezt - mondta és szorosan magához húzott. 
Amikor felnéztem rá, akkor vettem észre, hogy a szája egyvonalban van a homlokommal. 
Aranyszín szemeibe nem sokáig nem mertem nézni, nehogy a végén csorogni kezdjen a nyálam a vágytól, hogy megcsókolhassam Edwardot. 
De végül győzött a vágy és felnéztem rá. 
Ő engem nézett és csak ekkor jöttem rá, hogy mi igazából táncolunk és Edward egy lassú számot dúdolgat. 
- Ez nagyon szép - mondtam és a szemembe könnyek szöktek, annyira meghatódtam. 
- Te ihletted - mondta bársonyos hangon. 
Nehéz volt elhinni abban a percben, hogy nem álmodom. 
Elvégre mégis csak azzal a vámpírral voltam együtt egy nagyon gyönyörű és romantikus helyen, akibe halálosan belezúgtam. 
- Köszönöm - mondtam, mert más nem jutott az eszembe. 
- Én köszönöm - mondta és azzal gyengéden megpörgetett. 
Nem tudom, hogy meddig táncolhattunk úgy, de nagyon jól éreztem magam. 
Azokban a percekben tudtam, hogy Edward és én egyszer még együttleszünk. Ha nem is most, akkor a jövőben. 
Elvégre mit ér a szerelem, ha a szerelmed nem viszonozza azt, amit te adsz neki. 
Ugye? Semmit. 
- Min gondolkodsz? - suttogta a fülembe kérdését Edward. 
- Rajtunk - mondtam. 
Olyan jó érzés volt, legalább csak arra gondolni, hogy egyszer lesz olyan fogalom nálunk, hogy Mi. És nem csak Én és Te. 
Edward mosolya olyan édes lett, mint még soha. 
Akadozva kezdtem el venni a levegőt és a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni, valamint az ereimben a vér csak úgy száguldozott. 
Ha lehet, akkor ezek a folyamatok ezerszer gyorsabbak lettek, amikor Edward hideg ajka hozzáért az enyémhez. 
Becsuktam a szemeimet, hátha úgy lenyugszom egy kicsikét. 
Edward mindvégig gyengéden és lágyan csókolgatott. 
Én annyira ledermedtem a boldogság és a szerelem "együttlététől", hogy nem csináltam semmit. Csak hagytam és persze élveztem, hogy Edward karjaiban vagyok és csókolgat. 
De persze ez sem tarthatott örökké. 
Edward szája távolodni készült az enyémtől, amíg "egyedül" nem hagyta ajkamat. 

(EDWARD SZEMSZÖGE) 

Még soha életemben nem voltam még ennyire boldog. 
Őt csókolgatni felért szinte azzal is, hogy egész hátralévő életemben a mennyben éljek. Pedig mégcsak nem is vagyok túlzottan vallásos. 
Puha ajka szinte tökéletesen illeszkedett az enyémhez. Legalább olyan puha és selymes volt, mint amilyen egy felhő lehetett. 
Még mindig nem értettem, hogy egy Angyal miért szerethet egy szörnyet. 
Talán mindenkit jónak hisz? 
Pedig a mai világban eléggé kevés ember marad jó és becsületes.

 Hihetetlen alak vagyok! 

Miközben ezt a tökéletes, csodálatos Angyalt csókolgatom, a mai világról gondolkodom és nem pedig Róla! 
Ő meg semmit sem csinált csak hagyta, hogy puha ajkain az enyémek játszadozzanak. 
A végén én szakítottam szét ajkainkat egymástól. 
Szinte fájt, hogy nem csókolgattam tovább. 
Ő kinyitotta barna szemeit és rámnézett. 
Szinte ragyogtak azok a gyönyörű szemek! Ettől olyan boldog lettem, hogy alig fértem el a saját testemben. 
- Miért hagytad abba? - kérdezte az Angyalom. 
Egy perccel később jól láthatóan fülig pirult. Ekkor vettem észre, hogy vigyorgom. 
- Ez volt életem eddigi legboldogabb perce - adtam meg neki nemes egyszerűséggel a választ. 
- Nekem csak az egyik - mondta mosolyogva. 
- Mik voltak eddig akkor? - kérdeztem. 

Tudni szerettem volna, hogy miket nem tud felülmúlni ez a romantikus perc. 
- Hiába féltem meg minden, de az egyik az amikor megláttalak - kezdte és újra elkezdett pirulni - a másik, amikor egy este melletted aludhattam. Tudom, hogy ezek inkább számítanak élményeknek, mint perceknek, de akkor is nekem ezek azok - mondta szemlesütve. 
Visszaemlékeztem mindkét alkalomra. 
Az első találkozásra. Azonnal tudtam, hogy majd Ő kell nekem és senki más. Mégsem kerülhettem csak úgy el a Végzetem. 
A második is tisztán él bennem még most is. 
Azon a napon, amikor elvesztette az ártatlanságát,  akkor, azon az éjszakán vele aludtam. 
Nekem is kellemes emlék maradt mindkettő. Kivéve a bizonyos éjszakánál az álma. 
- Min gondolkodsz? - zökkentett ki hírtelen a gondolataim közül. 
- Hogy igazad van, és ezek tényleg a legszebb emlékek. 
Erre mosolyogni kezdett. 
Újre gondolkodni kezdtem. 
De ezúttal a jövőn. Vajon mit szán nekünk a sors? - gondoltam. 
Újra visszahívott a gondolatai közül, d ezúttal nem szavakkal. 
Teste még mindig hozzá simult az enyémhez. Ajka közeledett az enyémhez, míg végül el nem érte célját. 
Vágyakozóan és mégis gyengéden csókoltuk egymást. 
Addig csókoltuk egymást, hogy beesteledett és, ha nem érzem meg, hogy kezd libabőrös lenni akkor még jó pár óráig úgy lettünk volna. 
- Fázol - jelentettem ki miután újra szétváltak ajkaink. 
Ő csak lassan bólintott. 
- Akkor menjünk hozzánk - ajánlottam fel. 
- Rendben - mondta és közben mély levegőket vett, hogy tüdeje visszaálljon a normál üzemmódra. 
- Tessék - mondtam és odanyújtottam neki a meleg, barna, cipzáros pulóveremet. 
- Köszönöm - mondta mikor segítettem neki felvenni. 
Nagyon nagy volt rá. A combjáig leért és ezen nevetni is kezdtem. 
Ő megértette, hogy mi ennyire vicces és velem együtt nevetett. 
Amikor abbahagytuk a nevetést csak egyhelyben álltunk.
Ekkor fogtam és a két kezembe kaptam és úgy futottam vele hazáig. Amikor megérkeztünk ő csak mosolygott és megfogta a kezemet.
Megcsókoltam és közben hallgattam, hogy a szíve újra rekordokat dönt a gyors szívdobogásával.
- Khm - köhögtt valaki. 
Erre a "kissé" udvarias hangra sajnos abbahagytuk szerelmi játékunkat.
- Bocsi , de nem jönnétek be?  - kérdezte Jasper vigyorogva.
~ Nem hittem volna, hogy ennyire fel fog majd bennük erősödni ez a szerelmi érzés, miután összejönnek végül, de úgy tűnik megint csalódnom kellett.~ 
Gondolta magában.   
- Igen, máris - válaszolta helyettem Szerelmem. 
Megfogadtam magamban, hogy a fejemben sosem fogom mjad a nevén "szólítani". 
- Edward - mondta nekem lágy és kedvesen csilingelő hangján - letennél kérlek? 
- Hogyne! - mondtam és máris két lábon állt a földön. 

(NIKKI SZEMSZÖGE) 

Amikor beértünk a Cullen házban mindenki kedvesen, boldogan mosolygott ránk. 
Gondolom Alice közölte velük, hogy miket látott velünk kapcsolatban. 
Rosalie jött elém és gyengéden mégis szorosan magához ölelt. 
Jól esett a belőle áradó rózsa illat. 
Mikor elengedett csak rám mosolygott és kacsintott egyet. 
- Nah, skacok, mi jót csináltatok nélkülünk? - kérdezte Emmett. 
Éreztem, ahogyan elpirulok és hallottam, ahogy Emmett nevetni kezd. 
Ekkor hátulról két hideg kéz szorított egy hideg, kőszobor keménységű testhez. Hátrafordultam. 
Edward mosolygott vissza rám. 
- Nem rád tartozik - mondta Edward Emmettnek, aki erre csak még hangosabban kezdett el nevetni. 
- És miért nem? - kérdezte Emmett nevetést visszafolytva. 
- Mert magánügy - válaszoltam ezúttal én. 
- Nikki - szólalt meg Esme. Gondolom csak azért, hogy elterelhesse a témát - nem megyünk be a nappaliba? 
- De - mondtam és már el is indultam a nappali felé. 
Legnagyobb meglepetésemre Edward nem engedett el, hanem szorosabban magához húzott. 
Alice megelőzött minket és amikor csak két lépéssel járt előrébb, mint mi, megfordult és rámkacsintott mosolyogva. 
Én visszamosolyogtam rá. 
Leültünk a fehér bőr kanapéra Edwarddal, míg Alice és Jasper egy fotelben ültek és Esme velünk szemben, mellette Carlisle, Emmett és Rosalie egy másik, hosszúkásabb  kanapén. 
- Most, hogy mind így együtt vagyunk - kezdett bele Emmett, de nem tudta befejezni, mert hangosan nevetni kezdett, mire Rosalie jól fejbe vágta. 
- Alice - szólítottam meg vámpír barátnőmet, mire az említett felemelte a fejét, ugyanis eddig az ölében nyugodó Jasper és az ő összekulcsolt kezét nézte - Mit láttál délután? - kérdeztem, mert még mindig nem tudta meg senki, tudtommal. 
Éreztem, ahogyan Edward egész teste megfeszül. 
Rápillantottam. 
Szemei becsukva és már nem is fogta a kezemet, mert ökölbe szorítva tartotta őket. 
- Ne mond el neki! - szólt rá sziszegve testvérére, aki összeszűkült szemekkel nézte a jelenséget.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.