A következő tíz nap eszméletlen mennyiségű feszültséggel volt tele.

Kezdve az edzésekkel, melyek egyre keményebbek voltak. Már azt hittem, nem fokozódhat a kínzás, amit érzek minden egyes ütéssel, ha a mérkőzések végén elgyengülök, de tévedtem. Emmett úgy döntött, minél jobban bírom a strapát, annál jobban bekeményít. Persze feladni sosem lehetett, hiszen tudtam, bármikor szükségem lehet ezekre a tapasztalatokra, és a Volturi katonái biztosan nem fognak leállni, ha figyelmetlenségemnek hála kitörnek velem egy fát…

Edwardot már senki sem próbálta meg eltávolítani az edzés helyszínéről. Mindig ott volt velünk, és alkalmanként le is fújta az egészet (pláne akkor, mikor Emmett kitördelte velem a környékbeli fenyőfákat), és igyekezett ösztökélni engem. Azonban többé sem Rosalie, sem Jacob nem tűnt fel ezeken a jeles alkalmakon, illetve ott semmiképp, hol Edward is tartózkodott.

Ez szöget is ütött szerelmem fejében, és gyanakodni kezdett; hiába próbáltam elvonni a figyelmét. A figyelemelterelés mindig sikerült, de újból és újból felmerült a téma, hogy hol tartózkodik már ez a két jómadár, és mik ezek az új szokások. Mert azokból is volt dögivel.

Példának okáért Nessie sokkal több időt töltött Jacobbal, és ha a Quilleute-oknál tartózkodott kislányunk, csak én mehettem érte. Rose is több időt töltött a vérfarkasok tanyáján, és ez is szemet szúrt szinte mindenkinek. Aztán ott voltak a gyűlések, melyeken a nagy, és magasságos alfa nem jelent meg, ha Edward is ott volt, valamint a szőke vámpírnő hiányát is el kellett szenvednünk.

Na, és itt volt még a fatördelős eset, melyet sem Edward, sem a többiek nem értettek meg.
- Hogyan találhatott el Emmett téged ennyire? – kérdezte megütközve szerelmem kereken egy héttel a Volturi-támadás előtt, közös vadászatunkon. Az említett esemény három napja játszódott le, mégis foglalkoztatta őt a dolog, hiába rágtuk át az egészet számtalanszor.
- Mondtam már, csak egyszerűen kifáradtam. Emmett iszonyatosan kemény tud lenni – morogtam kissé ingerültebben az átlagnál. De még idejében észbe kaptam. – Ezt el ne áruld neki – tettem hozzá kipréselve magamból egy erőltetett kis nevetést.
- Valami nekem akkor sem stimmel – ellenkezett. – Mert oké, ha nem bírtad már tovább. Sőt, én megmondtam, hogy elég lesz… de miért nem kerülted ki? Olvastad a gondolatait, nem?

Beletrafált, mert nem. A Rosalie&Jacob-féle titok leleplezése után rájöttem, hogy nekem is rejtőzködnöm kell Edward előtt. Ha még egyszer elveszítettem volna a fejem, és netalántán megráztam volna Emmettet, vagy bárki mást, újabb eszközt adtunk volna a Volturi kezébe. Onnantól kezdve csupán úgy védekeztem, illetve támadtam, amennyit eddig kitapasztaltam Emm irányából. Hála vámpírmemóriámnak, nem vették észre a többiek, miben is mesterkedem.

- De, persze. Egyszerűen elrontottam, Edward, érted? Hiába próbálom, nem lehetek mindig a legjobb – sóhajtottam csalódottan. Valóban csalódott voltam magamban, de inkább azért voltam szomorú, mert hazudnom kellett Edwardnak. Alig érzékeltem, hogy hátulról átölel, és nyugtatni próbál. – Végeztél? Mert akkor mennünk kell, Nessie már vár.
- Attól függ, mire érted azt, hogy végezni – mormolta – A vadászattal igen, viszont lennének még más terveim is… - susogta, lágyan végigsimítva meztelen vállamon.

Egy töredékmásodperc alatt fordultam meg, és olyan hévvel csókoltam meg, hogy csodának számított, hogy nem gyulladt fel az erdő. Nem is vettem észre, mikor döntött neki egy fának, és mikor szakadtak el a ruháink… valahogy minden elmosódott, csak az őrjítő vágy, szenvedély, és szerelem maradt a helyén. Menekülnöm kellett… a való életből.
- Vigyáznunk kell, nehogy az én lelkemen száradjon ennek a fának is a sorsa – motyogtam el-elcsukló hangon.
- Pedig azt terveztem, hogy ma kiírtjuk az erdőt, de ha neked más terveid vannak… - kuncogott, miközben éhesen csókolt tovább.
- Csábító ajánlat… - nyögtem fel, és más nem is érdekelt, mekkora pusztítást végzünk a környezetünkben…

Röpke két órával később elképedve meredtem a két fenyőfára, melyek úgy terültek el kifordulva a földön, mintha hurrikán söpört volna végig rajtuk. Hasonlóképp néztek ki ruháink is, melyek közül csupán a fehérneműink voltak hordhatóak.
- Hmm… szép munkát végeztünk, nem gondolod? – böktem a fák felé ajkamba harapva, de még ez sem tudta elrejteni mosolyom.
- Igen, bár már megint nem egyre gondolunk… - villantott fel Edward egy tipikus lélegzetelállító, rosszfiús, és vámpíros mosolyt. Felnevettem.
- Ha már nem egy ütemre jár az agyunk, azt azért elárulnád, mire is vadásztál ma? – pimaszkodtam.
- Azt hiszem, most az egyszer ráhibáztál – vallotta be, és újra megcsókolt. Nehezemre esett megszakítani ezt a gesztust, sőt mit több, nem is tudtam volna. Igyekeztem Nessie-re fókuszálni, miközben szorosan Edwardhoz bújtam; hadd olvasson most a gondolataimban. Csalódottan szakította meg pillanatok múlva tevékenységét.
- Gyere, menjünk a kunyhóhoz, és ruházkodjunk fel. Aztán irány Nessie-ért.
- Majd én elmegyek érte, hagyd csak – legyintettem úgy, mint mostanában mindig. Hál’ Istennek, már csak tíz nap, és vége lesz a titkolózásnak! Bár elhalaszthatnám a Volturival való találkozást az idők végezetéig is… a titok megőrzése nem lenne nagy ár…
- Nem, most én is megyek.
- De miért? – kérdeztem, ártatlan kifejezést erőltetve arcomra, miközben még mindig őt öleltem.
- Azért, mert érdekel, mit rejteget Jacob, Rosalie, és persze te is.
- Hogyan? – szisszentem fel. – Ó, Edward, miről beszélsz? Nem vagy te paranoiás? – cukkoltam.
- Nem hinném. „Hál’ Istennek már csak tíz nap, és vége lesz a titkolózásnak. Bár elhalaszthatnám a Volturival való találkozást az idők végezetéig… a titok megőrzése nem lenne nagy ár…” Ugye, Bella?
Azonnal hátráltam pár lépést, és holtra váltan meredtem Edwardra, aki várakozóan nézett rám. Szemeiben megrökönyödés, és szomorúság ült. Csalódott bennem.
- Most is egy ütemre jár az agyunk, hiszen nem fogsz semmit mondani. Rendben. Akkor mehetünk is, igaz?
Erőtlenül bólintottam.
- Először öltözzünk fel.
Most ő biccentett felém, majd a szétszakadozott ruhákkal a karjainkban elvonultunk a kunyhóba, ahol felruházkodtunk, majd onnan tovamentünk, egyenesen a Quilleute-főhadiszállásra.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.