- 2. - // A tudós //

Az ajtót egy fiatal lány tárta ki előttünk. Mosolygott és minden szó nélkül bevezetett minket. Végig haladtunk a hosszú folyosón, ahol hatalmas festmények díszítették a falakat. Alaposan szemügyre vettem őket és megpillantottam a halálomkor látott hölgyet. Hatalmasra kerekítettem a szemem és ledermedtem a kép előtt, mikor valaki megszólított:

- Üdvözöllek titeket a váramban! - összerezzentem a hangtól és oldalra bámultam. Egy húszas éveiben járó vámpír nézett vissza rám kedvesen. A haja rövid volt, az arca gyönyörű szép. Izmos teste megfeszült a fekete ruhája alatt. Pislantott párat, majd folytatta: - Richard Morgan a nevem, ő pedig a titkárnőm, Nadja Morgan.

Kezet fogtunk vele és mi is bemutatkoztunk, majd kifakadt belőlem a kérdés:

- Ki ez a nő? - mutattam a festmény felé, mire Richard felhúzta a szemöldökét és szavalni kezdett:

- Az ezerkétszázas években ő volt a testvérem párja jó sokáig, aztán eltűnt az életéből. Ha jól tudom, húsz éve távozott el az élők sorából. - feltűnően gondolkozni kezdett, majd zárásként hozzá tette: - Alakváltó volt, nem vámpír.

A kandalló mellett foglaltunk helyet. Nagyon sokat kérdezett rólunk, mi pedig örömmel válaszolgattunk, aztán rátértünk arra, ami miatt jöttünk.

- Hallottam egy legendát egy tudósról, aki embervért próbált állati vérrel keverni és így állítólag létrejöttek a vérfarkasok meg a vámpírok. Az utazásunk célja minél többet kideríteni erről.

Nagyot sóhajtott, majd lehajtott fejjel mesélni kezdett.

- Én voltam az első vámpír. A létezésemről nem sokan tudnak már. Mindenki úgy hitte: meghaltam, mikor a kormányzó rám küldte a katonáit, de hála a kísérleteimnek, túléltem. Elengedtem az embereket azzal az ajánlattal, hogy híreszteljék el a családom és az én halálom. - megvonta a vállát. Elképedve jöttem rá: a legenda igaz.

- A testvérem - köszörülte meg a torkát - Tenessee legnagyobb erdejében lelhető fel. Nekem is ideje lenne meglátogatnom, szóval mi lenne, ha közösen mennénk el hozzá? - kérdezte reménykedve, Alice-szel egyszerre bólintottunk.

Estére maradtunk. Végigbeszélgettük a dolgokat, de még nem meséltem el, hogy mi történt velem harc közben. Nem érkezett el az ideje.

Kinéztem az ablakon. Odakint vihar tombolt, ami baljós jelentést csalt a fejembe.

Hajnalban indultunk Tenesseebe, vissza oda, ahol sokáig laktam. Furcsamód mikor kimondta a nevét, nem gondolkodtam el rajta annyira, de most... Végig ott éltem, mégsem tudtam, hogy van rajtam kívül más farkas is.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.