1.Érkezés másvilágra

       Az egész egy pillanat volt és minden megváltozott. Az egész életem, a környezetem, egyedül én vagyok az aki voltam. Hófehér bőr, éles látás, hallás, szaglás. De azt, hogy én hol vagyok, arról fogalmam sincs.

       Egy szerdai nap volt. Reggel Emmet a szokásos piszkálódásával kezdte a napot. Edwarddal épp indultunk volna vadászni, de én előtte haza mentem, átöltözni. A házunk elött jártam már, mikor mindennek vége lett. Csak egy nagy fényt láttam és a robbanás hangját, és aztán hírtelen minden elsötétült.

        Mire magamhoz tértem, itt voltam, ezen az igen furcsa helyen. El nem tudom képzelni, hogy hol lehetek. Egy szivárvány világnak mondanám, jobb szó erre nincs.  Akármerre megyek csak színes csíkokat, és foltokat látok. Nincs föld amin lépkedek és égbolt, vagy bármi ami a fejem felett lehetne. Itt lebegek a semmi közepén. A kezem lábam tudom mozgatni, és haladni is tudok, mintha sétálnék, de nincs mire lelépni, szimplán a levegőben sétálok.

         Ijesztő egy hely, hiába van vidám színe. Nem tudom mit keresek itt, és hogy hogyan kerültem ide, de még azt se hogy miért.

        Síri csend uralkodik, csak a lélegzetemet hallom. De ami a legrosszabb, hogy egyedül vagyok.

         Talán meghaltam, volt egy nagy bumm, és mindennek vége? A lelkem létezik, mert gondolkozom, ez biztos, úgyhogy ha meg is haltam, akkor se szűntem meg örökké de őszintén? Inkább tűnt volna el a lelkem, mint sem, hogy egyedül legyek a semmiben.

         Vagy csak szórakozik velem valaki? Egy különleges képességű vámpír… Akár lehet az egész csak egy illúzió. De akkor mikor unja már meg ez a valaki, hogy engem szívasson?

         De lehet, hogy csak szimplán megbolondultam.

         Akármi is történt, kezdem unni ezt a bizonytalanságot.

         Elképzelésem sincs, hogy mióta vagyok már itt, de már nagyon hiányoznak a szeretteim.

         Mióta itt vagyok, megállás nélkül sétálok előre. Majd egyszer csak, valahol nagyon messze, megpillantottam egy kicsi sárga fényt, ami ahogy egyre közelebb haladtam felé, úgy nőtt. Ennek nagyon megörültem, mert már kezdtem becsavarodni. Nekiálltam futni, ahogy csak tudtam. De még így is beletelt egy kis időbe, hogy tisztán kivehető legyen a fény forrása. Be kell, hogy valjam, csalódást éreztem. De ez is több volt mit amit eddig észrevettem.

         Egy szék lebegett a levegőben, és olyan erősen világított, hogy ha nem lenne vámpír látásom, biztos nem tudnék belenézni.

          Megérkeztem végül a szék mellé, és álltam egy helyben mozdulatlanul, és gondolkoztam.

          És most mihez kezdjek? – kérdeztem magamtól.

          Lehet tovább kéne mennem, mert így soha nem fogok, valami olyat találni, ami választ adna a kérdéseimre. – Míg ezen töprengtem, az agyamban felcsendült a belső hangom, kissé gúnyosan. – Gondolkozz már észszerűen! Szerinted véletlenül van itt ez a szék? – és igen be kell, hogy valljam, igazat mondott. Tényleg, ha nem lenne semmi szerepe, miért lenne itt?

          Ha azért, hogy az ember pihenjen, akkor valami kényelmes szék lenne, ez pedig itt egy fából faragott egyszerű szék úgy kb. a 20. századból.

           De lehet, hogy szimplán, csak úgy van. De mit veszíthetek? Itt vagyok semmi földjén.

           Miután sikeresen megvitattam magammal a problémáimat, fogtam magam és ráültem a fényesen ragyogó székre.

           A szék nekiállt forogni, és csak forgott és forgott. Kezdtem megbánni, hogy ráültem és nem mentem tovább, de elhatároztam, ha már eddig rajta ültem, akkor még várok egy kicsit, hátha elvisz ez a  szék valahova. Ha pedig úgy 10 percig nem lesz semmi, akkor leszállok róla.

          Ahogy mint ezt kigondoltam, a szék hírtelen megállt és én kinyitottam az eddig csukva tartott szemeimet.

          A látvány elbűvölő volt. Hatalmas hegyek vettek körül, hallani lehetett a patakok csorgadozását, a madarak csiripelését… Jól eset végre valami élethű helyen lenni.

         Felálltam a székről és megfordultam, hogy lássam, mi van mögöttem. Egy kunyhó állt ott. Kertjében gyönyörű rózsabokrok virítottak. A ház is jól nézett ki. Külseje fával volt lefedve, és a tetején is fák találhatóak. Kicsi ablakai vannak, muskátlival a párkányokon. Az egész kellemes érzést keltett bennem. Belülről énekszó hallatszot, így úgy gondoltam bemegyek. Nem azért mert fáradt lettem volna és pihennék, nem engem a kíváncsiság hajtott. Meg akartam tudni, hogy hol vagyok, és hogyan lehet ide eljutni, és bíztam benne, hogy azt is megtudja mondani, miért vagyok itt. Ám az utolsóra, igencsak kételkedtem, hogy választ kapnék.

         Odaértem a kunyhó ajtajához, és bekopogtam.

–        Szabad – hallottam bentről kiszűrődni egy lágyan csilingelő női hangot.

        Benyitottam, és meglepett a látvány, ami bent fogadott. Minden piros színű volt, a fotelektől kezdve a minden egyes könyv borítója és lapjai is. Hát igen, nem épp az én színem a piros. Ilyen tömény mennyiségben meg főleg nem.

         Mindezek ellenére becsuktam magam mögött az ajtót és a szemmel kerestem valakit akinek itt kéne lennie.

         Majd kinyílt az egyik piros ajtó és egy gyönyörű nő lépett ki rajta.

–        Elnézést a zavarásért – kezdtem bele a mondani valómba, de a nő közbe szólt, és nem sikerült befejeznem a bocsánat kérést.

–        Ugyan, már nagyon vártalak. Azt hittem hamarabb ideérsz. Egy vámpírtól ez egy kicsit lassú tempó.

         Nekem tátva maradta a szám. Ki lehet ez a nő? És legfőképp, honnan tudja, hogy vámpír vagyok? Ő várt engem? Minden zavaros volt. Nem értettem mi történik velem először az a furcsa hely, most meg ez. Majd kíváncsian húztam föl egyik szemöldököm, és vádló egyben értetlen pillantással néztem előre, hogy a tudatára agyam, én nem értek semmit az egészből, és csak mos vettem észre, hogy a nőt halvány sárga fény veszi körül. Ebben a pillanatban éreztem azt, hogy én tényleg megőrültem.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.