- 3. - // Válaszok //

Az erdő mellett le kellett tennünk az autót és gyalog folytattuk az utunkat. Sokáig tartott, míg megérkeztünk, ugyanis hagyományos tempóban haladtunk.

A fogadtatás itt is barátságos volt, olyannyira, hogy úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őket.

Manuel és Richard tényleg a legidősebb misztikus lények voltak. Ideje volt beszélnem a problémámról:

- Tulajdonképpen azért érdekel a legenda, mert harcoltunk vámpírokkal és az egyik megharapott. Amint látjátok, nem haltam bele, sőt erősebb lettem, mint voltam. Vérre szomjazok.

Eltátották a szájukat. Látszott rajtuk, hogy ugyanaz jár a fejükben. Richard felállt és közelebb jött. Szemügyre vett, mintha teljesen furcsa lennék.

- Nos Swell. Látszólag normális embernek tűnsz. A szervezeted nem elpusztult a méregtől, hanem pozitívan hasznosította. Ám ez csak egy esetben lehetséges, ami bizony soha nem fordult még elő. - megcsóválta a fejét és még mindig méregetett. A szemem sarkából észre vettem, Manuel is ezt teszi.

- A véred különleges, ahogy te magad is. Voltak már a harapás előtt is furcsaságok? - bólintottam:

- A falkám tagjai csak akkor hallották a gondolataim, ha én is úgy akartam. A megérzéseim sosem csalnak, illetve nagyon ritkán. És főleg: megálmodom a jövőt. Nem az egészet, csak bizonyos részleteket, amik fordulópontot jelenthetnek az életemben.

Hosszan meredtek előre a semmibe, aztán egymásra néztek.

- Néhány dolgot tudnod kell. Félig vámpír, félig farkas vagy. Olyan erőt kaptál, ami az egész világon nem volt még tapasztalható, ám mit ér az egész, ha nem tudod kezelni... - ismét elgondolkodott. Azt kívántam, bár a fejükbe láttam volna, ahelyett, hogy itt ülök a némaságban. Végre megszólalt.

- Swell, ajánlatom van a számodra. Felkészítünk a jövőre, tudnod kell használnod az erődet, mert amint a Volturi megneszeli a létezésed, azon lesznek, hogy kivonjanak a forgalomból. Sajnos nem csak téged, hanem mindenkit, aki tud rólad. - lehajtotta a fejét. - Ehhez azonban velünk kell maradnod a kiképzés alatt és titokban kell tartanunk a történteket. - megdöbbentem a tények hallatán. Ismét sajgott a szívem, ahogy Jacob képe besétált az elmémbe. Nem hagyhattam el. Gondolkodás nélkül megráztam a fejem:

- Nem lehet, engem haza várnak. Nem okozhatok csalódást.

Manuel, aki egész eddig alig beszélt, hirtelen előjött az ellenérvvel.

- Ez a helyes Swell. Vagy azt akarod, hogy akiket szeretsz, miattad haljanak meg? - megtette a hatását. Igent kellett mondanom. Nem kockáztathattam a többiek életét.

- Rendben. De előtte szeretnék hazatérni, hogy elköszönhessek a barátaimtól, mert ahogy sejtem, a kiképzés nem pár hónap lesz.

Rich és Manuel megértően bólintottak, ebből tudtam, hogy benne vannak.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.