– Látom, nem érted, mi történik. Gyere foglalj helyet a kanapén és mindent elmondok – invitált beljebb a lakásban, és én mivel még sokkos állapotban voltam, gondolkozás nélkül helyet foglaltam.

   – Te honnan tudod, hogy én kivagyok? – kérdeztem mikor már kissé megnyugodtam. Mert nagyon érdekelt, hogy mi folyik itt.

   –  Mindent a maga idején. Most kezdjük azzal, hogy mi az utolsó emléked, és mi történt veled  a Szivárvány Földön. – szóval Szivárvány Földnek hívják, gondoltam magamban.

   Mivel nem volt jobb dolgom, elmeséltem mindent, hogy mi történt.  Majd befejeztem, és kíváncsian vártam, a folytatást.

   –  Szóval a Forgó Székkel érkeztél, mi tagadás, lett volna kellemesebb út is idefelé. De megérkeztél, és ez a lényeg. Szerintem térjünk a lényegre, mert nemsokára tovább kell mennem. – mondta, úgy mintha ez egy jól betanult szöveg lett volna – Az én nevem, Sophie. Te meg Bella Cullen vagy, ugye jól tudom?     – mosolygott rám kedvesen, és már meg se lepődtem, hogy tudja a nevem, ráadásul, azt is, hogy Bella és nem Isabella. – A helyzet, bonyolultabb, mint az átlagos embereknél, de hisz te nem is vagy szó szerint „ember”. – mondta, és várakozóan nézett rám, hogy reagáljak rá valamit, de én inkább csak hallgattam – Mint észrevetted, valami történt, és minden megváltozott. A Föld elpusztult, és minden létező élőlény, dolog, ami ott volt, megszűnt. Az emberek meghaltak, és az összes vámpír is. – megremegtem a hallottak miatt. A családom, Edward, Nessy, Carlisle, Alice, Esme, Emmett, Rosalie, Jasper és Jake. Rájuk gondoltam, hogy velük mi lehet. Rettentő nagy szomorúság fogott el.

   –  A családom? – kérdeztem meg remegő hangon.

   –   A családod ugyanazon megy keresztül, mint te. Jacob Black kivétel ez alól, de nemsoká magyarázatot kapsz mindenre.

   –  Kezdjük a történet elején. – kicsit próbáltam megnyugodni, hogy oda tudjak rá figyelni.

   –  Mindenki, miután meghal, két lehetősége van, földi nyelven ezeket „mennyország” és „pokol”

 néven emlegetik. De ez ennél sokkal bonyolultabb. Azok, akik megfelelnek a kritériumoknak boldog túlvilági életet élhetnek, többé nem öregszenek és minden tökéletes lehet. Ezen a helyen,  a döntéseidnek súlya van. Amíg a cselekedeteid jók vagy semlegesek, nincs semmi baj. Ha csak egy-egy botlásod van szemet hunynak felette. De ha a helyzet rosszra fordul, mindennek vége. A hely ahova ilyenkor kerülnek, telivan rossz emberekkel. A lét minden napjában szenvedés fog körülvenni… Általában az itt lévő embereket ez nem nagyon zavarja, mert itt nyugodtan csinálhatnak azt, amit akarnak.

   – A jelen pillanatban, ez nem ilyen egyszerű. A vámpírok, alapból a „pokolba” kerülnek, azért mert embereket öltek, és világ életükben gonoszak voltak. De mint mindig, most is vannak kivételek, azok a  vámpírok, akik megpróbáltak úgy élni, hogy azzal másoknak ne ártsanak, kaphatnak még egy esélyt. Döntés elé állítunk titeket. Ha olyan végzetet szeretnétek, ahol boldogság és jóság van, akkor bizonyítanotok kell, hogy megérdemled. Ezt nem azért kell, mert nem hisszük el, hogy jók vagytok, hanem azért, mert annyi ideig éltetek, hogy egy ember erről álmodni se merne. Azt azért tudni kell, hogy az élet sokkal másabb, mint ami itt várna rátok. Te olyan helyen lehettél több mint 2000 évig, amiről az összes halott álmodik. Nem azért mert itt rossz lenne, hanem mert ez itt örökké van, és soha nem ér véget. Minden cselekedetnek hatalmas súlya van. Mindez a Földön nincs. A kérdés most az, hogy jár e még ennyi jó után  túlvilág. Két hét áll a rendelkezésedre. Egy illúzióba kerülsz, ahol bizonyítanod kell, mire vagy ítélve. Semmi többet nem árulhatok el, neked kell mindenre rájönnöd. Ha sikerrel jársz bejutsz  a „mennybe”.A döntés előtted áll, de vigyázz, ha elhatározásra jutottál, és ezt véglegesnek gondolod, onnan már nincs visszaút. Van két heted, ha a küzdelmet feladod időközben, adunk még egy lehetőséget, hogy találkozz azzal akivel szeretnél. Persze, akármikor dönthetsz úgy, hogy nem akarsz a  „pokolba” menni és lelked abban a pillanatban (a két hét elteltével) megszűnik létezni.

    Ez a sok információ, mind olyan hírtelen értek. Abban biztos voltam, hogy családom összes része, megpróbál majd átmenni ezen a vizsgán. De, hogy a végeredménye mi lesz… Nehéz lesz? És ha nem sikerül? Mi lesz velem Edward nélkül? Ezernyi kérdés pörgött át egy másodperc alatt az agyamon, de válasz egyre sem volt. Aztán eszembe jutott, hogy akkor mi van Jake-kel?

   – Jacob? Vele mi van? – kérdeztem meg Sophie-tól.

   – Ő is örök életet élt, de annyi életet mentett meg mint farkas, hogy kérdés nélkül a „mennybe” került. Ő persze rögtön Nessiet kereste, és azt mondta, míg nem tudja mi lesz vele, nem megy sehova, úgyhogy ő is ezen az átmeneti helyen tartózkodik, valahol a hegyekben. – Hát igen, gondoltam, hogy szerelme nélkül sehova nem menne.

   – De hisz Carlisle is több száz emberi életet mentett meg, akkor ő neki miért kell mind ezt kiállnia? – kérdeztem kissé értetlenen, mert tényleg teljesen összezavarodtam.

   –  Nézd, én ezt nem tudom, szívem szerint, ti is mehetnétek, próbák nélkül, de a döntéseket nem én hozom, én csak egy szóvivő vagyok. – az arca elkomorult, látszott rajta, hogy ez őt nagyon megviseli. Még a sárgás csillogása is elhalványult, ami körülveszi őt. – Szívesen beszélgetnék még, de mindkettőnknek mennie kell. Annyit még mondok, történjen bármi, a családoddal még beszélhetsz. – mondta, majd búcsúzásul megölelt. – Sok sikert! Szerbusz Bella! – mondta és kiment a házból, egyedül hagyva engem.

    Én is felálltam, és elhagytam a házat, majd nekiálltam egyenesen sétálni, a hegyekbe. Ha másért nem is, hátha találkoznék Jake-kel.

    Fogalmam se volt, hogy mit kéne csinálnom, ez az egész, hogy azt se mondták el, hogy hogyan és merre kéne mennem. Megtudtam volna őrülni. Neki álltam futni, úgy ahogy csak tudtam. Ez általában megnyugtat, könnyebben tudok gondolkozni. A fák csak úgy repültek mellettem, szaglásztam, hátha találok valamit, ami segíthetne engem a továbbiakban.

    Hírtelen valami különös hangot hallottam, és ez nem az erdő zaja volt. Valaki beszélt. Próbáltam a hang felé menni, de az a fejem felöl jött. Így hát megálltam, és nagyon kellett koncentrálnom, még így vámpír hallással is, hogy mit mond.

   – Keresd a levelet, az aranyfa tetején, északra. Keresd a levelet, az aranyfa tetején, északra.... – ezt ismételgette folyamatosan majd lassan elhalkult.

   Elindultam hát északra, hogy megkeressem azt az arany fát, és a levelet aminek ott kell lenni. Ahogy egyre csak haladtam észak felé, egy idő után megpillantottam egy csillogó fát.

   A törzse, az ágai, a lombkoronája mind-mind arany színben pompázott. Oda mentem elé, és ahogy a hang mondta, felmásztam a fa tetejére, és ott kerestem, de semmi. Átkutattam a lombkoronáját, és mikor már úgy gondoltam, nincs itt semmi és lemegyek, megpillantottam egy kis fehér borítékot „rejtély” felirattal.

   A levelet gyorsan kibontottam és olvasni kezdtem.

Kedves Bella!

   Ahogy ezt a levelet elolvastad, és azt mondod ki hangosan, hogy „készen állok” elkerülsz egy helyre, ahol az első „próbádat” kell kiállnod. Persze bármikor dönthetsz úgy, hogy feladod, csak egy elhatározás kell, majd mond ki hangosan, hogy mit szeretnél és a végére ezt tedd: „A DÖNTÉSEM VÉGLEGES”

   Azt, hogy mi a feladatod, nem mondjuk meg. Úgy kell cselekedned, ahogy azt a Földön tennéd. Mi megfigyeljük, hogy mit hogyan teszel. A cselekedeteid, ne észszerűek legyenek, hanem amit a szíved tenne, ezt ne feledd! Ha véget ért a megpróbáltatásod, azt rögtön a tudatodra adjuk.

Üdvözlettel: Louis Redway (Fő helyettes)

Ui.: A borítékot tartsd meg, mert jól jöhet még.  Sok sikert!  

   Huhh! Elképzelni se tudom, hogy mi várhat rám… Hogy mit veszíthetek? A családomat. Ezért mindenképp meg kell próbálnom. – ezeket kigondolva, lemásztam a fáról, és erőt gyűjtöttem, mert valahogy olyan érzésem volt, hogy az elkövetkező két hét, nem egy mesebeli álom lesz.

   – Készen állok!

   Ahogy ezt kimondtam, egy szempillantásnyi idő alatt el is tűntem és mintha egy forgószélben ragadtam volna, úgy forgott körülöttem a világ.

   Majd hírtelen minden megállt és mikor körülnéztem egy világos barna falú teremben voltam. Olyan volt, mint egy bíróság.  Az emelvény, ahol a vádlott ül, vele szemben fa székek sokasága tele emberekkel akik az ítéletre várnak. Az ügyvédek a vádlottal szemben foglaltak helyet.

    Mit keresek én itt? – jutott eszembe ez a kérdés, majd egy hang szólt hozzám.

    – Bírónő! Kérem foglaljon helyet. – Mi? Hogy én bírónő? Ez igazán meglepő. Sok gondolat kavargott a fejemben, arról, hogy hova kerülök, de hogy egy bíróságra… ez eszembe se jutott volna.

   Majd végignéztem magamon, és egy fekete nadrág, és pulcsi volt rajtam. Még át is öltöztem volna? Ez a világ kissé furcsa.

   – Bírónő! – halottam ismét a hangot, amely kizökkentett a gondolatmenetemből. Majd fogtam magam és emberi tempóban elindultam az állvány tetején lévő üres hely felé. Körülnéztem és mindenki várakozó pillantással nézett rám. Mit kéne csinálnom? Soha sem voltam egy ilyen tárgyaláson sem. Ám TV-ben sokszor láttam, hogy mit csinálnak ilyenkor az ítélkezők, de hogy a valóságban hogy megy ez…

    – Üdvözlök mindenkit! – mondtam, az én lágy csilingelő hangomon, amely úgy töltötte be a termet, hogy azt a sarokban ülő ember is tisztán hallhatta. Engem is meglepett, hogy megszólaltam, de mivel mindenki engem figyelt, úgy gondoltam, valamit biztos tennem kell.

   Majd nekiálltam nézegetni az asztalon elhelyezett papírokat.

1. számú Vádlott: Daniel Brunger

    Ügyvédje: Mark Wilmer

2. számú vádlott: Patricia Palmer    

    Ügyvédje: Will Russell

Vád:  Rablás, fosztogatás, adathamisítás. A Center bevásárló központ több üzletének megrongálása, kifosztása. (ezeket szemtanúk is alátámasztották, az ítélkezés folyamán ők is meghallgatáson vesznek majd részt) Nem valós személyeknek adták ki magukat…( a további vádakat ismerteti: Dolly Scott, ügyész)  A vádlottak tagadják bűneiket. A személyek bevallásuk szerint, nem ismerik egymást.

   Futottam át a lapot a szememmel majd azt tettem, amit szerintem csinálnom kellett volna.

   – Dolly kérem ismertesse a vádakat! – mondtam magabiztos hangon.

   – A vádlottak: Daniel Brunger ügyvédje: Mark Wilmer és Patricia Palmer ügyvédje: Will Russel.  Közösen elkövetett rablással és irathamisítással vádoljuk őket. A Center központ több üzletét megrongálták, kirabolták összesen 980.000 Ft tűnt el. Az esetet szemtanúk is alátámasztják. Beidézést kaptak a tárgyalásra, amin ők is meghallgatáson fognak részt venni. Az egyik személyt a helyszínen fogták el a rendőrök. Továbbá adathamisítással, nem létező személyeknek adták ki magukat. A vádlottak tagadják bűnösségüket, továbbá azt is, hogy ismernék egymást.

   Még most se fogtam fel, hogy mit csinálok. De azt tudtam, hogy jól kell csinálnom, mert ezen múlik minden. Az agyamon másodpercek alatt átfutottam minden gondolat, hogy hogyan tovább és én elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy jól bizonyítsak. Nagyon hiányzott már mindenki, és nem tudom, meddig bírom még ezt elviselni, mert a hiányuk nagyon fáj.

    – Dolly, öné a szó – fogalmam se volt, hogy honnan tudom, hogy mit kell tennem, egyszerűen csak tudom. Lehet, hogy ez a furcsa világ az oka mindennek, de legyen bármi is, most hálás voltam neki, nagyon. Majd az ügyész nekiállta „kikérdezni” a vádlottakat, és én szemfülesen figyeltem minden egyes arcmozdulatukat, és azt, hogy hogyan veszik a levegőt, szívük mikor milyen gyorsan ver… Mindent ami elárulná, hogy mikor mondanak igazat, és mikor nem. Majd eszembe jutott Edward. Ha ő is ezt a feladatot kapta, neki biztos könnyű dolga van most. De mind ezt gyorsan elraktároztam az agyam egyik kis zugába, mert ha most nem figyelek, akkor soha többé nem lehetek együtt szerelmemmel.

   – Tagadja, hogy ismeri az ön mellett helyet foglaló embert, Daniel Brungert ? – kérdezte a 2. számú vádlottól, Patriciatól.

   – Én… – dadogta halkan Patricia.

   – Igen maga. Válaszolna, vagy megvárja míg le megy a nap? – szolt vissza nyers hangon Dolly. Meglepett a viselkedése. Kívülről egy szerény nőnek tűnik. Talán ő is egy „próbán” van? Jutott eszembe, de most inkább figyeltem tovább.

   – Nem tagadom. – mondta olyan halkan, hogy szerintem, ha ember lennék, akkor nem hallottam volna meg.

    – Csodás. Legalább ezen túl vagyunk. – mondta, majd odafordult az első számú vádlotthoz, Danielhez. – És ön tagadja, hogy ismeri a maga mellet helyet foglaló, Patricia Palmert? – kérdezte meg rideg hangon Dolly.

    – Nem, nem tagadom. – mondta Daniel magabiztos hangon. Mi? Várjunk csak. Magabiztos? Hisz ő a vádlott… Hát úgy látszik nagyon bízik magában, de ez a határozottság… nekem kicsit gyanús.

    – Nos… arra lennék kíváncsi, hogy honnan ismerik egymást. Hallgatom Miss Palmer. – adta ki a következő kérdést Dolly.

    – Dan… tudja ő a férjem volt. Úgy egy fél éve váltunk el. – Dan? Szóval még most is becézgeti. Talán arra utál, hogy még mindig szereti. De ki tudja, mi lehet az oka?!

    – Szabadna tudnom a válásuk okát? – folytatta Dolly a vallatást.

    – Egyik délután, mikor megyek haza, az ajtónk nyitva volt. Sokszor volt már ilyen, és most már kezdett gyanús lenni nekem.  Ilyenkor mindig elküld engem vásárolni valami apróságot, mondjuk kitalálja hogy vegyek tejet mert nincs itthon, és mikor hazajövök, kiderül, hogy volt itthon tej. De akkor csöndbe maradtam, nem akartam, hogy észrevegyen. Lassan belopóztam, még az ajtót se csuktam be. Aztán hangokat hallottam a hálószobánk felöl. Így hát arra vettem az irányt és egyre inkább tisztult a hallásom és rájöttem mit csinál. Megcsal. Egy női hangvolt aki nyögdécselt és azt hajtogatta hogy „ gyerünk bébi” és hogy „csináld még”. Elfogott a rosszul lét, de nem érdekelt, elszánt voltam, elhatároztam, hogy rájuk nyitok, és megtudom ki az a nőcske ott vele. És bárcsak ne tettem volna. Ahogy benyitottam még észre se vettek, de mikor köhögtem egyet mindketten oda figyeltek rám. A húgom volt ott! A saját húgommal csalt meg! A mi ágyunkban. Elfogott az undor, és a hőn szeretett testvéremet is megutáltam. Aztán órák hosszáig magyarázkodtak, de engem már nem érdekelt, rájöttem, hogy hónapok óta megcsal, és én vakon bíztam benne végig. Még aznap felkerestem egy ügyvédet, hogy mi hamarabb elváljak tőle. Azon a napon két fontos embert veszítettem el, a húgomat és a férjemet.

   Ahogy ezt mesélte, teljesen együtt éreztem vele. Meghatott a története és ahogy odapillantottam rá, láttam, hogy a szeme sarkában megjelent egy könnycsepp.

   – Köszönöm, hogy elmondta. Mrs. Brunger egyetért az elhangzottakkal vagy kíván valamit hozzáfűzni? – kérdezte meg Dolly.

   – Nem kívánok hozzászólni az elhangzottakhoz. A válást Patric kezdeményezte, indokkal, hogy megcsaltam és én aláírtam a papírokat. Továbbiakban minden zökkenő mentesen zajlott.

   Mind ezt úgy mondta, mintha ezt egy lapról olvasta volna fel. Ridegen és érzések nélkül.

   – Akkor térjünk rá az okirat hamisításra. Miss Palmer, magát a helyszínen fogták el, és ügyvédje kérésére a rendőrőrsön nem tett vallomást, csak dagadta bűneit. A rendőrség érkezésekor, maga az egyik kirabolt bolt mellett állt kezében egy késsel, a szemtanúk szerint maga kísérelte meg a rablást. Ebben az időben egy emelettel föntebb a társa egy másik üzletet rongált meg, és rabolta ki. Ott nem találtak senkit a helyszínen. Szemtanúk szerint egy magas erős felsőtestű, sötétbarna hajú férfi volt ott, de arcát nem látták, mert azt egy sál takarta. A helyszínen lévő emberek vallomása szerint Mrs. Brunger-re ráillik a személyleírás. Miss Palmer-nél hamis iratok voltak egy bizonyos Claudia Arbon névvel ellátott személyi igazolvány és jogosítvány. – míg az ügyész a tényeket sorolta, én az emberek arcát figyeltem, a vádlottakét, és a teremben lévő összes emberét. A legutolsó sorban megpillantottam egy magas sötétbarna hajú embert igen kigyúrt felsőtesttel. És mikor Dolly a „társról” beszélt az arca fagyossá vált. De lehet, hogy ez csak egy furcsa véletlen, talán Patricia egyik ismerőse, és csak azért volt olyan az arca mert őt féltette.

    – Biztos önökben is felmerült a kérdés, hogy hogy jön akkor a képbe Mrs. Palmer? Igaz a leírás stimmel, de van több 100 ember itt Kaliforniában, aki lehetne akár ő is. De mégse. A rejtély itt kezdődik.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.