-         Irina, kezd el te – intett Marcus hívogatóan. A szólított azonban egy tapodtat sem mozdult, így Demetri vezette oda.

-         Ne aggódj – mormolta a nő fülébe, és ismét végigfutott a hátamon a hideg, bár nem tudtam megmondani, milyen okból.

-         Nos, Irina. Kérlek, fejtsd ki a véleményed ez ügyben – mondta Aro.

Irina nagy levegőt vett, majd belekezdett.

-         Renesmeé Cullen a legbájosabb teremtés a világon. Egyáltalán nem veszélyes, és semmi oka nincs rá a Volturinak, hogy elvegye őt a szüleitől. – Meglepetten néztünk egymásra családtagjaimmal, és a farkasokkal.

Irina szemlátomást megveszett, vagy valami súlyos trauma érte. Hiszen ezzel a saját életét teszi kockára! Miért nem menti a saját bőrét?

-         Ha később Nessie rossz irányba terelődne, amit nem hiszek el, akkor a Volturi közbeavatkozhat, de esélyt kell adnunk Edwardéknak, mert senki nem tudná a kislányt úgy nevelni, mint a saját apja és anyja. Ez az én… véleményem – motyogta elhaló hangon.

Aro, Marcus, és Caius zord pillantásokat lövelltek hol Irina, hol Nessie felé, és látszólag erősen tanakodtak valamin, gondolatban. Talán mindnyájuknak lenne telepatikus képessége, vagy csak így ismerik egymást? Rejtély…

-         Tehát ez a végső döntés, Irina? Ha… Isten ments, de mégis harc alakulna ki… a Cullenek mellé állnál? – reccsent rá Caius.

Levegő után kapkodott mindenki a Volturit kivéve. Ó, most már a harc is benne van a pakliban? Ki hitte volna…

Tanya és Demetri kétségbeesetten figyelték Irinát. Demetri kétségbeesik?! Szegény Irina, mágnesszerűen vonzza a rosszfiúkat… mondjuk, én meg se szólaljak. Ember létemre hol egy vámpír, hol egy vérfarkas volt a terítéken.

Irina végül felszegett fejjel farkasszemet nézett Caiusszal, és csak ennyit mondott.

-         Természetesen.

-         Akkor gyere ide mellém – rendelkezett a szőke vámpírférfi. Edward felszisszent, és azonnal Irinára kiáltott.

-         Irina, ne menj!

-         Cullen, fogd be, ha nem akarsz azonnali hatállyal meghalni. Irina, hozzám – csattant a parancs.

-         Irina! – nyögött fel Esme.

-         Demetri, állítsd meg! – sikkantott Rosalie. Szóval nem csak én vettem észre!

Demetri holtra váltan figyelte az egyre közeledő Irinát, aki már majdnem Caius előtt állt.

Hirtelen történt. Aro előhúzott egy fényes tőrszerűséget köpenye alól, és már úgy várta az odaérkező Irinát. A nőn látszott, hogy nincs vele minden rendben, és mint egy zombi, úgy tartott kitartóan a halálos fegyvert tartó Caius kezei közé.

Azonban Demetri sem maradt rest; egy töredékmásodperc alatt elzárta kettejük között az utat, Irinát szorosan átölelve.

-         Caius, kérlek. Rendelkezz velem. Ha gondolod, azon nyomban visszaviszem Volterrába, és hivatalosan is Volturi-taggá avatom. Bármi, amit csak szeretnél. De ne öld meg.

Caius félrebiccentett fejjel válaszolt.

-         Demetri, te is tudod, hogy nincs szükségünk lázadó szolgákra. Állj vissza a helyedre.

-         Nem – csikorgott Demetri hangja. Védekező testtartással állt Irina előtt, és a szemeiben volt valami, ami Edwardra emlékeztetett engem.

-         Rendben.

-         Hogyan?

-         Nincs szükség lázadó szolgákra – ismételte meg szavait Caius, és hirtelenjében átdöfte a tőrt Demetrin és Irinán egyaránt. Parancsra 6 semleges őr rohant oda, hogy segítsenek Caiusnak a pusztításban, míg négyen odakint nem messze a háztól máglyát raktak. A többit nem bírtam nézni, de a hangoktól nem védhettem meg magam. Egyúttal Nessie szemét is eltakartam, és Edward vállába fúrtam a fejem.

-         Odanézhetsz, Bella… - mormolta Edward a fülembe.

Esme jól láthatóan sírt, míg Rosalie acélos keménységgel figyelte Arot, de látszott rajta, hogy őt is megviselte a dolog. Aro részvéttel figyelte a máglyát, és mindenki más megdöbbent arcot vágott… kivéve Tanyát, aki a földön kuporgott, és még hangosabban zokogott, mint Esme.

-         Elnézést a kis közjátékért – konferálta fel magát Aro ismét. – Rendben, akkor jöjjön Tanya. Mondd el a véleményed.

Tanyát Felix rángatta fel, majd küldte az főbbek elé. Meg-megrándult a válla a zokogástól, és jobban szét volt esve, mint valaha, de válaszolt.

-         Szerintem Renesmeét nem kellene… megbüntetni. Hiszen ő nem tehet arról… ami. Csak a szülőket terheli… a felelősség – felelt el-elcsukló hangon.

Ez már a farkas falka többi tagjából is kiváltotta az átváltozást.

-         Úgy gondolod, Tanya?

-         Igen…

-         Valamelyest igazad van, de én nem szeretnék senkit sem bántani.

-         Hanem? – csattant fel Edward, alig fékezve indulatait. – Akkor minek fáradtál ide? Itt kényelmesebb megölni az egyik legrégebbi csatlósod?!

-         Ugyan, Edward, ki tudja jobban, miért jöttem ide, ha nem te? – kérdezte szelíden Aro. – Szerettem volna megbeszélni a Cullenekkel tetteik következményeit.

-         És mi lenne az? – morgott Emmett.

-         Az ítélet a következő: Renesmeé Cullent meghatározatlan időre magunkhoz vesszük. Természetesen a szülők is csatlakozhatnak, vagy bárki más, de ezt nem szabhatom meg… - jegyezte meg jóindulatúan Aro.

Nálam itt szakadt el a cérna, és éreztem, hogy minden elfojtott indulatom a felszínre tör…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.