- 7. - // Régi emlékek, elfeledett tárgyak //

Ismét eltelt két hónap, nagyon sokat fejlődtem, ám azt be kell vallanom: minden éjjel szenvedtem is. Este volt, nem mentünk vadászni, én pedig a szobámban írtam az aznapi "levelet" Jacobnak. Richardnak és Manuelnek nem szóltam a könyvről. Gondosan eldugtam éjjel a párnám alá, nappal pedig mindenhova magammal vittem, nehogy véletlenül ráleljenek. Hirtelen összerezzentem.

Kopogtattak.

- Gyere be! - kiáltottam az ajtó felé, mire kinyílt és Richard lépett be rajta. Köszönés nélkül ült le az ágyamra és rám nézett:

- Olyan lehangolt vagy mostanában. Valami baj van Swell? - bólintottam. Rápillantott a naplómra és sajnálkozva elhúzta a száját. Vártam a dorgálást, de csak egy kérdést tett fel: - Ennyire hiányzik?

- Igen - feleltem neki könnyekkel küzdve - Eddig nem volt senkim apámon kívül. Rátaláltam Jacobra, beleszerettem, ő pedig olyannyira eltávolodott tőlem, hogy félek, mikor minden lezárul, nem is akar majd többet látni. Egyre inkább azt érzem, nem szeret már annyira, mint pár hónappal ezelőtt - hadartam neki, mire elszomorodott.

Hosszú percekig némán nézett rám, én pedig láttam valamit megszületni a tekintetében. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

- Tudod - szólalt meg végül Richard. - Mikor elvesztettem, akit szerettem, akkor jómagam is borzasztó kínokon mentem keresztül. De az idő válasz mindenre. Már elmúlt. Volt rá száz évem, hogy elfelejtsem őt. - lehajtotta a fejét. Csak ültem elképedve az imént hallottakon.

Rengeteg dolgot nem tudok még róla. Manuelről még annyit sem, főleg, hogy alig szól néha valamit.

Megköszörülte a torkát és elkezdett a zsebében turkálni.

- Hogy végleg megszabaduljak tőle, elrejtettem magamtól távol azt a két tárgyat, ami összekötött minket. - felém nyújtott két nyakláncot, amin kicsi, fehér kristályok voltak. - Szeretném, ha elfogadnád. Egyiket add Jacobnak, és ha azt érzed, már nem szeret, csak törd ketté valamelyiket, így megszűnik köztetek a kapocs. Eltűnik az érzés és a fájdalom is.

- Nem mostanában fogok Jacobbal találkozni. - jegyeztem meg neki emlékeztetőül, mire végre elmosolyodott és tudtam: jót jelent.

- Jacob megbízható, talán még a segítségedre is lehet a falkájával együtt, ezért arra gondoltam, meglátogathatnánk őket. Szeretném, ha eljönnének ide és segítenének a továbbiakban kiképezni téged. - ujjongani kezdtem, de csendre intett. - Azonban azt továbbra is titokban kell tartanod, hogy miért is van szükség az úgymond fejlődésedre. Valamint nem is biztos, hogy elhagyják az általuk védett területet.

- Nem lehetne, hogy mi maradjunk ott? - kérdeztem reménykedve.

Megrázta a fejét:

- Nem lehet. A Volturi megtalálna. Akkor mi is elvesznénk veled együtt.

Lehajtottam a fejem. Marad a bizonytalanság. Richard felkelt és elindult az ajtó felé, majd hirtelen visszafordult:

- Ne add fel a reményt. Ha Jacob nem is marad melletted, mi igen. - jóleső szavak voltak ezek. Elköszönt és becsukta maga mögött az ajtót.

Ismét be voltam zárkózva egy szobába a gondolataimmal.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.