(Alice szemszöge)

 És akkor megláttam. Gyönyörû volt,lehet még Rosalie-val szemben is. A szemei aranybarnák voltak ami arra utalt,hogy állatok vérén él. Carlisle elé ment.
 -Üdv-köszönt bársonyos hangon a lány- Bella Voultori vagyok-mutatkozott be. Megfagyott a levegõ-Aro...unokája-Carlisle meg se bírt szólalni a döbbenet miatt pedig ez nála nem szokott elõfordulni-Ön biztos Carlisle Cullen lehet,már rengeteg hallottam magáról-mondta és csábósan mosolygot.
 -Örülök neked Bella,kérlek tegezõdjünk-bólintott-Menyjünk be azt hiszem lesz mit megbeszélnünk.
  Elkaptam szememmel Edward-ot pont Bella-t nézte. Szám szélében apró kis mosoly bújkált.

 Leültünk a kanapéra. Carlisle Bella-val szembe ült.
 -Had mutassam be a családomat. Õ itt a feleségem Esme és a gyerekeim, Rosalie,Emmet,Jasper,Alice és Edward,és természetesen téged is szívesen befogadunk családunkba.
 -Köszönöm,de csak.. ha nem lennék teher...
 -Ne beszélj butaságokat,hogy lennél teher?-kérdezte Esme és Bella mellé ült.
 -Köszönöm.
 
 -Szóval Bella...Miért...dönöttél úgy,hogy idejösz?-tette fel az elsõ kérdést Carlisle.
 -Aro néha már túlzásba viszi az vadászatukat...és... nekem meg folyamatosan végig kellet néznem azt ahogy az emberek meghalnak... meguntam és megkértem Aro-t , hogy engedjen el...
 -Ez...hogy sikerült?
 -Elég nehéz volt... már maga a képességem miatt nem szívesen engedett el...-magyarázta.
 -Mi a képességed?-kérdezte egybõl Jasper.
 -Jövõbe látás...gondolat olvasás-ezen a szón Edward összerezzent mégegy cinkos kis mosoly jelent meg ajkaimon - a tekintetemmel fájdalmat okozok... nem tudom , hogy tudjátok-e Jane képességét...
 -Érdekes... Így is csodálom,hogy Aro elengedet...-bólintott.

 (Bella szemszöge)

 Carlisle rendesnek tûnik pont úgy ahogy Aro mesélte. De egy valami frusztrált... Nem hallottam Edward gondolatait... hiába koncertártam de semmi...
 -Bella... mire koncentrálsz ennyire?-kérdezte Jasper.
 -Honnan tudod ezt?
 -Mindenkinek érzem az érzelmeit.
 -Értem...-ez különös Aro errõl nem beszélt nekem,de nem is fogom említeni neki... még a végén képes lenne elcsalni...
 -Akkor válaszolnál a kérdésemre?
 -Oh persze sajnálom... Öhm... hát nem hallom Edward gondolatait és nem értem miért...
 -Én se hallom a tiedet-mondta. A hangja is gyönyörû volt. Belenéztem aranybarna szemeibe alig tudtam elszakadni tõlük. Zavartan sütöttem le a szememet.
 -Ez érdekes... majd utána nézek-mondta Carlisle.
 -Megmutassam a szobádat?-kérdezte Alice.
 -Igen,köszönöm-Alice odajött hozzám megfogta a karomat és felfelé vonszolt a lépcsõn.
 -Ez lenne a te szobád-mondta és kinyitotta az ajtót. Teljesen leesett az állam gyönyörû volt-Tetszik?
 -Nagyon-mondtam és elmosolyodtam.
 -Hé nem akarsz eljönni vásárolni? Neked még nem sok ruhád van és ha azt akarjuk,hogy az a nagy gardrób megteljen ruhával vásárolnunk kell. Várj addig hozok neked ruhát-mondta már tiltakozni akartam, de már egy kupac ruhával a kezével tért vissza.
 Abból kiválasztott egy farmer anyagú csõnadrágot,hozzá egy pólót és egy kabátot.
 -Cipõt is mindjárt kapsz-mondta mosolyogva.
 -Öhm...Köszi Alice... de nem szükséges...-ellenkeztem.
 -Ne hülyéskedj!-és elém rakodt egy pár balerína cipõt-Öltözz fel addig lemegyek a nappaliba ha végeztél gyere le.
 Bekellet vallanom ez a tempó egy kicsit gyors nekem de nem mondom,hogy nem élvezem mert Alice nagyon kedves lány és remélem jó barátnõk leszünk. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat amit Alice elém tett és kimentem a szobából. Több képet láttam, az egyik képen az egész Voultori-t rajta volt, kivéve engem akkor még nem voltam náluk.
 Levettem a polcról a képet és megnéztem. Rajta volt Aro,Cauis,Marcus és ha jól vettem ki Carlisle.
 -Hiányoznak?-kérdezte egy bársonyos hang. Hirtelen megfordultam és Edward állt mögöttem. Alig bírtam megszólalni. Tekintete ismét fogdva tartott.
 -Kicsit... Legfõképp az,hogy nem tudom Jane-t piszkálni...-kuncogott-Meg Ő se tudja használni rajtam a képességét és ez is idegesítette.
 -Ő se?-megráztam a fejemet.
 Bella gyere már le!-hallottam meg Alice gondolatait.
 -Alice...-mondtam.
 -Vásárolni visz?
 -Igen-mondtam és már a lépcső irányába mentem.
 -Készülj fel...
 -Miért?
 -Majd meglátod-mosolygott féloldalasan. Ez teljesen elbűvölt engem zavartan fordítottam el a tekintetemet róla. Ilyet még nem éreztem... Lepkék kavarogtak a gyomromban.
 -Na végre,hogy itt vagy Bella-szólt Alice és kiráncugált az ajtón.
 -Hidd el Bella gyorsan túl leszel rajta!-hallottam meg Emmet kuncogását.
 -Hova megyünk vásárolni?
 -Port Angelesbe-jelentette be-Nem lesz baj, tudod kontrorállni magad.
 -Remélem... amúgy ami velem történnek dolgok azokat nem látom előre...
 -Tényleg?
 -Aha-mondtam-Te látod?
 -Én igen...-mondta és elgondolkozott.
 Egy fekete Mercedes-be ültünk be. Ablakai sötétítettek voltak. Alice már a százötven kilométer per órát és meghaladta de nem lassított. De megérte így csaknem félóra alatt Port Angelesbe értünk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.