(Bella szemszöge)

 -Alice mennyi ruha van még?-nyöszögtem. De mintha meg se hallotta volna.
 -Ezt is vedd fel!-mondta és a kezembe nyomott mégegy adag ruhát.
 -Ajj....-morogtam és bementem a gardróbba,hogy felvehessem a ruhát.
 Pár perc után odamentem Alice-hez minnél elöbb végzünk annál jobb!
 -Kérlek fordulj meg-úgy tedtem ahogy mondta-Ez nem rossz,ne tedd messzire majd ebbe gyere suliba hétfõn.

 -Öltözz át... és végeztünk-mondta,
 -Komolyan?- a hangom feltûnõen lelkes volt.
 -Igen...-olyan boldog voltam,hogy szinte szökdelve mentem a gardróbomba átöltözni. Amikor végeztem visszamentem Alice-hez és együtt lementünk a nappaliba.
 -Tudod Bella...most,hogy így belegondolok meg láttam a gardróbodat is ... Majd még elkéne még mennünk vásárolni-Kitágultak a szemeim. Gyorsan megfordultam, hogy Alice-re nézzek,hogy tényleg komolyan gondolta-e. De sajnos igen.. komolyan gondolta.
 - Alice azért tûnik kevésnek a ruháim mert akkora a gardrób mint az egész nappali! A gardrób negyede van tele! És ez így isígrengeteg ruha!
 -Igen de ha minden nap veszel fel új ruhát legalább kétszer akkor is max. kéthétig bírja ki a ruhatárad! És akkor elkell mennünk vásárolni. És azért ne hadjuk az utolsó pillanatra...
 Megadóan sóhajtottam. Úgy sincs esélyem! Akkor meg minek győszködni?
 -Bella csodállak! Soha nem találkoztam még olyan lánnyal aki nem szeret vásárolni!- mondta elismerően Emmet,közben nevetett.

 Emmet még mondott valamit Alice-nek de nem értettem mert elbüvölt engem a mellettem lévő zongora. Mindig is zongorázni szerettem volna... De végülis soha nem tanultam meg...
 -Tutsz zongorázni?-kérdezte egy bársonyos hang.
 -Nem...-mondtam és a hangomban a csalodotság jele bújkákált.
 -Megtanítsalak?-ajánlotta.
 -Ez nem mindennapi ajánlat-mondtam vigyorogva-Ha van elég türelmed akkor igen...
 -Tudok türelmes lenni ha akarok...-elmosolyodtam. Leült a zongora elé arrébcsúszott a mellette lévő helyet megpaskolta,hogy üljek mellé. Természetesen leültem mellé élveztem a társaságát.
 Elöszőr Ő játszott nekem majd amikor vége lett a dalnak én következtem.
 Mivel nem tudtam semmit se eljátszani ezért másik módszert alkalmazott. Megfogta a kezemet és Ő írányította a kezemet. Kicsit zavarban voltam, hogy megfogta a kezemet de azért kellemes volt.
 Többszörös segítség után sikerült egyedül is eljátszanom a dal-bár nem hibátlanul de sikerült.
 -Ügyes vagy-mosolygott.
 -Kösz...-motyogtam.
 Körbe néztem a többiek már nem voltak ott.
 -Hova lettek?-kérdeztem.
 -Elmentek vadászni... Neked nem kellene elmenned?
 -Nem... majd még suli elött.
 -Várod már?
 -Igen.
 -Te leszel egy-két hónapig a téma. Az új diáklány, Cullenékkel-kuncogott.
 -Nem bírnak benneteket?-kérdeztem és összeráncoltam a homlokomat.
 -Inkább mi nem kötünk barátságot velük... Elvagyunk magunkban...
 -Aha értem-mondtam-És ez így jó nektek?
 -Végülis igen, élvezem hallgatni a gondolataikat-kuncogott-A többiek mindjárt jönnek a többiek-sóhajtott.

 -Majd...eljönnél velem vadászni?-kérdeztem a billentyűket kezdtem fixírozni.
 -Persze-ment bele egyből.
 -Jó volt a társalgás?-kérdezte kaján vigyorral Emmet.
 -Emmet!-szólt rá Rosalie.
 -Most mi van? Én csak megkérdeztem!-tette fel a kezét védekezően- Rose adott még Em-nek egy taslit. De azért mackós bátyámnak nem fagyott le a mosoly a szájáról...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.