Mikor felébredtem, Rosalie tartott a kezében. Nyújtózkodtam, ásítottam, majd megkérdeztem Rosalie-t hogy hol van anya és apa?
- Emlékszel, hogy hova mentünk el?
Ráztam a fejem.
- Bella kapott egy házat és az éjjelt ott töltötték. Nem sokára itt lesznek.
Felvitt a fürdőszobába, megfürdetett. Megfésült és átöltöztetett. Levitt a nappaliba. De nem bírtam a kezében maradni egyre csak ficánkoltam és anyát „követeltem”. Átadott Emmett-nek, de nála se voltam nyugodtabb. Emmett letett a földre és Rosalie-val együtt mellém ültek. Esme bejött a kezében egy dobozzal. Letette elém és kinyitotta. Alice, Jasper és Carlisle már a kanapén ültek. Esme melléjük ült. Én belenyúltam a dobozba és kanalat, villát, kést tapintottam. Ki vettem egy villát. Szép volt, ahogyan megtört rajta a fény. Megszorítottam mindkét kezemmel, és elgörbült. Mosolyogtam. Hat mosolygó arc nézett rám. Ekkor kivettem egy kést és ezt is elhajlítottam.
- A második legjobb ezüst evőeszköz készletem! – siránkozott mosolyogva Esme.
Már sokat elhajlítottam. Épp egy kanalat hajlítottam el mikor az ablakon keresztül megpillantottam anyát és apát. A kanalat a földhöz vágtam és anya felé mutattam. A kanál ahol földet ért nyomot hagyott a fán. Eközben mindenki nevetett. Anya egy fél pillanat múlva már a kezében tartott. Egymásra mosolyogtunk. Alaposan megnézett. Már nagyon éhes voltam. Megérintettem anya arcát és megmondtam neki.
- Mióta van már ébren? – kérdezte anya.
Apa közben kiment a konyhába.
- Csak pár perce. - Mondta Rose. - Hamarosan szóltunk volna neked. Téged kért a követelt lehet, hogy jobb leírás lenne. Esme feláldozta a második legjobb ezüst készletét, hogy szórakoztassa ezt a kis szörnyeteget. – rám mosolygott. – Nem akartunk… öhm zavarni titeket.
Rosalie az ajkába harapott és elnézett, próbált nem nevetni. Éreztem Emmett csendes nevetését mögöttem, vibrálást küldve a ház alapzata felé.
- Azonnal rendbe tesszük a szobádat. - Mondta nekem.
- Tetszeni fog neked a kunyhó. Varázslatos. - Felnézett Esme-re. - Köszönöm, Esme. Annyira. Teljesen tökéletes.
Mielőtt Esme válaszolt volna, Emmett megint felnevetett – ezúttal nem volt csendes.
- Szóval még mindig áll? - Nyögte ki kuncogás közben. - Azt hittem, hogy mostanra ti ketten kavicstörmelékké aprítjátok. Mit csináltatok tegnap este? Megvitattátok a nemzeti adósságot?
Anya összeszorította a fogát és inkább másra terelte a szót.
- Hol vannak ma a farkasok? – közben kinézett az ablakon.
- Jacob kora reggel elment. – mondta Rosalie, egy kis ránc jelent meg a homlokán. – Seth követte őt.
- Mi miatt volt Jacob olyan feldúlt? – kérdezte apa, a konyhából visszatérve.
Anya átadott Rosalie-nak.
- Nem tudom vagy nem érdekel. - Dörmögte Rosalie, de teljesebben válaszolt apa kérdésére. - Nézte Nessie-t aludni, száj tátva volt, mint egy idiótának, az is, és aztán lábaira ugrott minden ok nélkül – amit amúgy észrevettem és kiviharzott. Örültem, hogy megszabadultunk tőle. Minél több időt tölt itt, annál kevesebb esély van rá, hogy valaha is megszabadulunk ettől a szagtól.
- Rose. - Szidta le finoman Esme.
Rosalie meglegyintette a haját.
- Gondolom, ez nem számít. Nem leszünk itt túl sokáig.
- Még mindig azt mondom, menjünk New Hampshire-be és rendezkedjünk be. - Mondta Emmett, nyilvánvalóan egy korábbi beszélgetést folytatva. - Bella már be van íratva a Dartmouth-ra. Nem úgy tűnik, hogy sokáig tartana neki, hogy képes legyen kezelni az iskolát. - felé fordulva rá nézett egy incselkedő vigyorral. - Biztos vagyok benne, hogy az osztályod ásza leszel… kétségtelenül, mivel semmi más nem érdekel esténként a tanuláson kívül.
Rosalie vihogott.
Mielőtt bármelyikünk válaszolhatott volna, Alice talpra szökkent.
- Mit csinál? Mit csinál az a kutya, hogy az egész napi programomat eltörölte? Nem látok semmit! Nem! - Meggyötört tekintettel nézett anyára. - Nézz magadra! Szükséged van rám, hogy megmutassam, hogy használd a ruhatárad.
Apa kezei ökölbe szorultak és vicsorgott.
- Beszélt Charlie-val. Arra gondol, hogy Charlie követni fogja. Idejön. Ma.
Alice káromkodott.
- Beszélt Charlie-val? - Zihálta anya. - De – nem érti? Hogy tehette ezt? - Nem!
- Jacob épp úton van. – közölte apa ridegen.
Nem kérdés apa ki nem állhatja Jacob-ot csak miattam nem bántja. Ekkor Jacob átlépett az ajtón vizes haját rázva, mint egy kutya, cseppeket szórva a szőnyegre és a kanapéra, ahol kerek, szürke foltokat hagytak a fehéren. Fogai csillogtak a sötét ajkai mögött; szemei ragyogtak és izgatottak voltak. Döcögve sétált, mintha levert lett volna, hogy tönkre tette Charlie életét.
- Hé, srácok! – üdvözölt miket vigyorogva.
Teljes csend volt. Leah és Seth bejöttek mögötte emberi alakjukban még most is mindkettejük keze reszketett a szobába lévő feszültségtől.
- Rose! – mondta anya kitárt karokkal.
Rosalie szó nélkül átadott neki. Szorosan a szívéhez szorított. Nem dobogott a szíve. Én nyugodt voltam, figyeltem és hallgattam.
- Charlie hamarosan itt lesz. - Mondta Jacob közömbösen. - Csak fel a fejjel.
Feltételezem Alice ad majd neked egy napszemüveget vagy valamit?
- Túl sokat feltételezel. – Prüszkölte anya a fogain keresztül. – Mit tettél?
Jacob mosolya megingott, de még mindig túlsértett volt, hogy komolyan válaszoljon.
- Szőke és Emmett felébresztett reggel, és csak arról beszéltek, hogy mindannyian elköltöztök az ország túlsó felére. Mintha hagyhatnám, hogy elmenjetek. Charlie a legnagyobb gond, igaz? Nos, probléma megoldva.
- Felfogod egyáltalán, hogy mit tettél? Milyen veszélybe sodortad?
Felhorkantott.
- Nem sodortam veszélybe. Kivéve téged. De kaptál valamiféle természetfeletti önuralmat, igaz? Nem olyan jó, mint a gondolatolvasás, ha engem kérdezel. Kevésbé izgalmas.
Apa hirtelen átvágott a szobán, hogy Jacob arcába másszon.Habár Jacob-nál fél fejjel alacsonyabb volt, Jacob-nak el kellett hajolnia elsöprő haragja elől, mintha apa felé tornyosult volna.
- Ez csak egy elmélet, korcs. - Morogta. - Szerinted Charlie-n kellene letesztelnünk ezt? Tekintetbe vetted a fizikai fájdalmat, amit Bellának okozol ezzel, még ha ellen is tud állni? Vagy az érzelmi fájdalmat, ha nem képes rá? Feltételezem az, hogy mi történik Bellával, már nem érdekel téged! - Az utolsó szót szinte kiköpte.
Aggódva anya nyakához nyúltam és visszajátszottam az előző jelenetet. Jacob összeráncolta a száját.
- Bellának fájdalmai lesznek?
- Mintha forró, égető vasat nyomnál le a torkán!
Anya megremegett.
- Ezt nem tudtam. - Suttogta Jacob.
- Akkor talán először megkérdezhetted volna. - Morogta vissza apa fogain keresztül.
- Megállíthattál volna.
- Neked kellett volna megállnod!
- Ez nem rólam szól. - Vágta közbe anya. Nagyon nyugodtan állt. - Ez Charlie-ról szól, Jacob. Hogy sodorhattad őt így veszélybe? Felfogtad, hogy halál vagy vámpír élet vár most már rá? - Hangja megremegett.
- Nyugalom, Bella. Nem mondtam neki semmi olyat, amit nem terveztél neki elmondani.
- De idejön!
- Igen, ez az ötlet. Nem az egész „hagyjuk, hogy rossz következtetésre jusson” gondolat volt a terved? Azt hiszem elég jó félrevezetést eszközöltem, ha mondhatom.
- Mond ki egyenesen, Jacob. Nincs türelmem ehhez.
- Nem mondtam semmit rólad, Bella. Nem igazán. Magamról meséltem neki. Nos, a mutatni ige valószínűleg jobb lenne.
- Átalakult Charlie előtt. - Sziszegte apa.
- Mit csináltál? – suttogta anya.
- Bátor volt. Olyan bátor, mint te. Nem ájult el vagy hányt, vagy bármi. Azt kell, mondjam le voltam nyűgözve. Azonban látnod kellett volna az arcát, mikor elkezdtem levenni a ruháimat. Megfizethetetlen. - Jacob kacarászott.
- Te teljesen idióta vagy! Szívrohamot is kaphatott volna!
- Charlie jól van. Kemény. Ha adnál egy percet nekem, látnád, hogy egy szívességet tettem neked.
- A fele áll rendelkezésedre, Jacob. - Hangja egyenletes és kemény volt. - Harminc másodperced van, hogy elmondj nekem minden egyes szót, mielőtt odaadom Renesmee-t Rosalie-nek és letépem azt a nyomorult fejedet. Seth nem lesz képes ezúttal megállítani.
- Jesszus, Bells. Nem voltál ilyen érzelgős. Ez egy vámpír dolog?
- Huszonhat másodperc.
Jacob égnek emelte szemeit és leroskadt a legközelebbi székre. A kis csapata mögé állt, egyáltalán nem voltak nyugodtak, mint amilyennek Jacob tűnt; Leah szemei anyán voltak, fogai kissé kivillantak.
- Szóval bekopogtam reggel Charlie ajtaján és megkértem, hogy jöjjön velem egy sétára. Össze volt zavarodva, de mikor mondtam neki, hogy rólad van szó, és hogy visszajöttél a városba, követett az erdőbe. Mondtam neki, hogy már nem vagy beteg, és hogy a dolgok kicsit furák, de jók is egyben. Indulni készült, hogy láthasson téged, de mondtam neki, hogy először mutatnom kell valamit. És aztán átalakultam. – Jacob vállat vont.
- Minden szót akarok, te szörnyeteg.
- Nos, azt mondtad csak harminc másodpercem van – oké, oké. – Anya arckifejezése biztos meggyőzte, hogy nem volt incselkedős hangulatban. - Szóval… visszaváltoztam és felöltöztem, és miután újból elkezdett lélegezni, valami ilyesmit mondtam: „Charlie, nem abban a világban élsz, amiben hittél. A jó hír az, hogy semmi se változott – kivéve, amit most már tudsz. Az élet ugyanúgy folytatódik majd, mint eddig. Visszamehetsz és színlelheted, hogy nem hiszel ilyenekben”.Egy percbe került neki, hogy helyrerázza a fejét, és aztán tudni akarta, igazából mi van veled, az egész ritka betegség dologgal. Mondtam neki, hogy beteg voltál, de most már rendben vagy – csak annyi, hogy egy kicsit megváltoztál a gyógyulási folyamat alatt. Tudni akarta, mit értek a „változás” alatt, és mondtam neki, hogy egy kicsit jobban hasonlítasz most Esme-re, mint Renée-re.
Apa sziszegett, ez az egész nagyon veszélyes irányba haladt.
- Pár perccel később megkérdezte nagyon halkan, hogy te is állattá változtál-e. És azt mondtam: „Azt kívánja, bárcsak olyan király dolog lenne!”.
Rosalie émelygő hangot hallatott.
- Elkezdtem többet mesélni neki a vérfarkasokról, de még ki se mondtam az egész szót Charlie közbevágott és azt mondta, hogy „inkább nem tudná a különlegességeket”. Aztán megkérdezte, hogy tudtad-e, mibe kerültél bele, mikor hozzámentél Edward-hoz, és azt mondtam: „Persze, már évek óta tudott erről, mióta először Forks-ba jött.” Nem nagyon tetszett ez neki. Hagytam őt dühöngeni, míg ki nem adta azt magából. Miután lenyugodott, csak két dolgot akart. Látni akart téged, és azt mondtam neki, hogy jobb lesz, ha ad nekem egy kis előnyt, hogy elmagyarázzam.
- Mi a másik dolog, amit akart? – mondta anya egy mély lélegzet után.
- Ez tetszeni fog. A fő kérése az, hogy a lehető legkevesebbet mondjuk el neki mindenből. Ha nem teljesen létfontosságú számára, hogy tudjon valamiről, akkor tartsuk azt meg magunknak. Csak amit szükséges tudni. – mondta mosolyogva.
- Ezt a részt tudom kezelni.
- A többiről csak színlelni szeretné, hogy a dolgok normálisak. - Jacob mosolya átváltozott önteltséggé.
- Mit mondtál neki Renesmee-ről? – kérdezte anya éllel a hangjában.
- Oh, igen. Szóval mondtam neki, hogy te és Edward örököltetek egy kis szájat, amit etetni kell. - apára nézett. – Ő a te elárvult örökséged – mint
Bruce Wayne és Dick Grayson. - Jacob felhorkantott. - Nem gondoltam, hogy bánnád, ha hazudok. Ez része a játéknak, igaz? - Apa sehogy se válaszolt, így Jacob folytatta. - Charlie egy kicsit sokkot kapott ezen a ponton, de megkérdezte, hogy örökbe fogadtátok-e.Mint egy lánygyermeket? Mintha valami nagyapa lennék? – ezek voltak a pontos szavai. Azt mondtam neki, hogy igen. „Gratula, nagypapi” – és ennyi. Még egy kicsit mosolygott is.
- De Renesmee olyan gyorsan változik. - Suttogta.
- Mondtam neki, hogy ő különlegesebb, mint mi együttvéve. - Mondta Jacob lágy hangon. Felállt és felénk sétált, leintve Leah-t és Seth-et, mikor követni kezdték. Kinyúltam felé, de anya még szorosabban ölelt magához. - Mondtam neki, hogy: „Bízz bennem, nem akarsz erről tudni. De ha figyelmen kívül hagyod a furcsa részeket, le leszel nyűgözve. Ő a legcsodásabb ember a világon”. És aztán mondtam neki, hogy ha ezt el tudja fogadni, akkor ti még itt maradtok egy darabig és lesz esélye rá, hogy megismerje Renesmee-t. De ha ez túl sok neki, elmentek. Azt mondta, hogy amíg senki se erőltet rá túl sok információt, addig megbirkózik vele.
Jacob rá bámult egy fél mosollyal és várt.
- Nem fogok köszönetet mondani neked. -Mondta neki. - Még így is veszélybe hoztad Charlie-t.
- Sajnálom, hogy bántalak ezzel. Nem tudtam, hogy ilyen lesz. Bella, a dolgok most már különböznek köztünk, de te mindig a legjobb barátom leszel, és én mindig szeretni foglak. De most a helyes úton szeretlek. Végre megtaláltam az egyensúlyt. Mindkettőnk számára vannak emberek, akik nélkül nem élhetünk.
Mosolygott a leginkább Jacob-os mosolyával.
- Még mindig barátok?
Anya erősen próbált ellenállni, ahogy bírt, de visszamosolygott. Csak egy aprócska mosoly. Kinyújtotta a kezét: egy ajánlat.
Mély levegőt vett és a súlyom az egyik karjára helyezte át. Bal kezét az övébe tette – meg se rezzent hideg bőrétől.
- Ha nem ölöm meg ma este Charlie-t, akkor majd fontolóra veszem, hogy megbocsátok-e neked ezért.
- Mikor nem ölöd meg Charlie-t ma este, sokkal fogsz tartozni nekem. -Égnek emelte szemét.
Kinyújtotta másik kezét felém: ezúttal egy követelés.
- Kérhetem?
- Valójában azért fogom, hogy kezeim ne legyenek szabadok a meggyilkolásodhoz, Jacob. Talán később.
Felsóhajtott, de nem erőltette. Bölcs döntés.
Ekkor Alice beviharzott az ajtón keresztül, kezei teli voltak és arckifejezése erőszakot ígértek.
- Te, te és te. - Csattant fel a vérfarkasokat nézve. - Ha maradnotok kell, menjetek a sarokba és maradjatok ott egy darabig. Látnom kell. Bella, jobb, ha oda adod neki a bébit. Szabadon lesz szükséged a kezeidre, akárhogy is. - Jacob győzelemittasan vigyorgott. Anya arcán rémület suhant át átgondolta még néhányszor, amit az előbb apa mondott.
Légzése zihálásba ment át.
- Fogd őt. - Suttogta átcsúsztatva Jacob karjaiba.
Bólintott, az aggodalom összeráncolta a homlokát. Jelzett a többieknek, és a szoba túlsó sarkába mentek. Seth és Jake lomhán leültek a padlóra, de Leah megrázta a fejét és összeszorította ajkait.
- Elmehetek? - Siránkozott. Kényelmetlenül érezte magát emberi formájában. Kezei még mindig remegtek.
- Természetesen. - Mondta Jake.
- Maradj keleten, így nem keresztezed Charlie útját. - Tette hozzá Alice.
Leah nem nézett Alice-re; kirántotta a hátsó ajtót és a bokrokhoz toporzékolt, hogy átváltozzon. Edward visszament anya mellé, megsimította az arcát.
- Meg tudod tenni. Tudom, hogy képes vagy rá. Segítek majd; mindannyian segítünk.
Anya szemei találkoztak apa szemeivel, anya arcáról kiáltott a félelem.
- Ha nem hinnék abban, hogy képes vagy kezelni ezt, még ma eltűnnénk. Egy pillanat alatt. De képes vagy rá. És boldogabb leszel, ha Charlie az életed része lesz. – bíztatta apa.
Próbálta lassítani légzését. Alice kinyújtotta kezét. Volt egy kis, fehér doboz a tenyerében.
- Ez irritálni fogja a szemeidet – nem sérülnek meg, de elhomályosítják a látásod. Ez idegesítő. Nem is egyeznek a régi szemszíneddel, de még mindig jobb, mint a ragyogó vörös, igaz?”
A levegőbe fricskázta a kontaktlencsés dobozt, és én elkaptam azt.
- Mikor szerezted?
- Mielőtt elmentetek a nászútra. Felkészültem néhány lehetséges jövőre.
Bólintott és kinyitotta a tartót. Megfogta a kis, barna negyed kört és homorú oldalával a szemembe nyomtam. Pislogott.
- Látom, hogy értetted. - Motyogta, miközben a másikat is betette. Ezúttal próbált nem pislogni.
- Hogy nézek ki?”
- Káprázatosan. Természetesen.
- Igen, igen mindig káprázatosan néz ki. - Fejezte be Alice türelmetlenül apa gondolatát. - Jobb, mint a vörös, de ez a legtöbb, amit tehetek. Sárbarna. A te barnád sokkal csinosabb. Tartsd észben, hogy ezek nem tartanak örökké – a szemedben lévő méreg fel fogja oldani őket néhány óra alatt. Szóval, ha Charlie tovább marad, ki fogást kell találnod, hogy kicserélhesd őket. Ami egyébként egy nagyon jó ötlet, mivel az embereknek szükségük van fürdőszobai szünetekre. - Megrázta a fejét. - Esme, adj neki pár tanácsot, hogyan viselkedjen emberként, miközben feltöltöm a mosdót kontaktlencsékkel.
- Mennyi időm van?
- Charlie öt perc múlva itt lesz. Csak egyszerűen.
Esme bólintott és odament hozzá, megfogta a kezét. - A legfontosabb dolog, hogy ne ülj túlságosan nyugodtan, vagy ne mozogj túl gyorsan. - Mondta nekem.
- Ülj le, ha ő is leült. -Jegyezte meg Emmett. - Az emberek nem szeretnek csak úgy álldogálni.
- Mozgasd meg a szemeidet minden harminc másodpercben vagy ott körül.” Tette hozzá Jasper. - Az emberek nem bámulnak hosszú ideig egyetlen dolgot.
- Rakd keresztbe a lábadat úgy öt percig, aztán kulcsold össze bokáidat másik öt percig. - Mondta Rosalie.
Bólintottam minden egyes javaslatnál.
- És pislogj legalább háromszor percenként. - Mondta Emmett. Összeráncolta homlokát, aztán odasietett, ahol a tv távirányítója volt az asztal végén. A tv-t egy főiskolás futballmeccsre kapcsolta és bólintott magának.
- Mozgasd a kezeidet is. Simítsd hátra a hajad, vagy színleld, hogy megvakarsz valamit. - Mondta Jasper.
- Azt mondtam Esme. - Panaszkodott Alice, mikor visszatért. - Elárasztjátok őt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó