- Mi ebben a vérfarkasok szerepe? – kérdezte Tanya és Jacobra pillantott.
Jacob válaszolt, még mielőtt apa megszólalhatott volna.
- Ha a Volturi nem áll meg, hogy meghallgasson titeket Nessie-ről, akarom mondani
Renesmee-ről, – javította ki magát, mivel Tanya nem értené a tréfát a becenévről, - akkor mi megállítjuk őket.
- Nagyon bátor vagy, fiam, de ez még nálad tapasztaltabb harcosok számára is lehetetlen.
- Nem tudod, hogy mire vagyunk képesek.
Tanya vállat vont.
- A te életed, természetesen azt teszel vele, amit akarsz.
Jacob szemei rám pillantottak – nyugodt voltam Carmen karjaiban, amik ringattak, Kate is ott volt velünk – és könnyű volt észrevenni a szemeiben a vágyódást.
- Ő különleges, annyira egyedi, – merengett Tanya. - Egyszerűen meg kell védeni.
- Ez egy nagyon tehetséges család – mormolta Eleazar, ahogy lépdelt. A tempója egyre gyorsabb volt. Egy pillanatra Carmen-re pillantott, aztán tovább ment.
- Egy gondolatolvasó apa, egy pajzzsal megáldott anya, aztán pedig egy rendkívüli gyermek, aki mindenkit megbabonáz. Azon töprengek, hogy van e valami név, ami ő, vagy csak nevezzük vámpír hibridnek. Mármint ha egy ilyen dolgot nevezhetünk normálisnak. Egy vámpír, valójában hibrid!
- Elnézést, – mondta apa egy elkábított hangban. Megfogta Eleazar vállát, hogy ne forduljon el megint az ajtó felé. - Mit mondtál az előbb a feleségemről?
Eleazar meglepődve apára nézett, és hirtelen elfelejtette a mániákus lépegetését.
- Egy pajzs van, gondolom. Most hárít engem, úgyhogy nem tudom egészen biztosan megítélni.
Anya bámulta Eleazar-t, zavartan felhúzta a szemöldökét.
- Egy pajzs? – ismételte apa zavartan.
- Ugyan már Edward! Ha én nem tudom kiolvasni a képességét pontosan, akkor kétlem, hogy nem érted a dolgot. Hallod most a gondolatait?
- Nem, – mormolta Edward. - De soha nem is voltam képes rá. Akkor sem, amikor ember volt.
- Soha? – villantak fel Eleazar szemei. - Érdekes. Ez egy meglehetősen erőteljes lappangó képesség, ha ez már az átalakítás előtt is testet öltött. Én nem érzem egyáltalán egy pici rést sem a pajzsán, hogy legalább a forrását elkapjam. Mégis neki erre még nem kéne képesnek lennie – csak néhány hónapos.
Az a pillantás, amit apa felé küldött szinte már felbőszült volt.
- És úgy látom, hogy ő ezt teljesen önkéntelenül használja. Teljesen öntudatlan. Ironikus. Aro mindenhova elküldött a világban, hogy ilyen tehetségek után kutassak, és te véletlenül rábukkansz erre, és még csak nem is döbbensz rá. – Eleazar hitetlenül rázta a fejét.
Anya összeráncolta a szemöldökét.
- Miről beszélsz? Hogyan tudok pajzsot képezni? Mit csináltam?
Eleazar oldalra döntötte a fejét, ahogy anyát bámulta.
- Úgy gondolom, hogy rosszul fejeztem ki magam, ebben az esetben. Egy tehetséget nem lehet kategorizálni, ez így nem helyes. Minden tehetség egyedülálló, soha nem pont ugyanolyan kettő. De te, Bella, meglehetősen körülírható vagy. Olyan a tehetséged, ami tisztán védekező, ami megvédi a tulajdonosát, mindig pajzsnak nevezzük. Valaha tesztelted a képességed? Használtad bárkim rajtam és a férjeden kívül?
- Ez csak bizonyos esetekben működik, – mondtam. - Az elmém… védett. De ez nem akadályozza meg, hogy Jasper ne hasson az érzéseimre, vagy, hogy Alice ne lássa a jövőmet.
- Tisztán elmebeli védelem.– bólintott Eleazar. - Korlátozott, de erős.
- Aro nem hallotta őt, – vetette közbe Edward. - Pedig ő ember volt, amikor találkoztak.
Eleazar szemei kitágultak.
- Jane megpróbált bántani engem, de ő nem tudott. Edward úgy gondolja, hogy Demetri sem tud engem megtalálni, és Alec sincs hatással rám. Ez jó?
Miközben még mindig anyát bámulta, Eleazar bólintott.
- Nagyon jó.
- Egy pajzs! – mondta apa elégedetten, hallható volt a hangjában. - Soha nem gondoltam erre. Az egyetlen, akivel valaha találkoztam Renata volt, és amit ő csinált, az is különböző volt ettől.
Eleazar kisség magához tért.
- Igen, a tehetség soha nem ölt testet kétszer ugyanúgy, mert senki nem gondolkodik soha pontosan ugyanúgy.
- Ki az a Renata? Mit csinál? – kérdezte anya. Én szintén kíváncsi voltam, kihajolta Carmen karjaiból és Kate mellett elnézve figyeltem.
- Renata Aro személyi testőre – mondta Eleazar nekem. - Neki egy gyakorlati pajzsa van, és nagyon erős.
- Csodálkozom… – merengett Eleazar. - Tudod Renata pajzsa erőteljes egy testi támadásnál. Ha valaki közeledig felé – vagy Aro felé egy ellenséges szituációban – ők hatástalanítják… eltérítik azt. Van egy erőtér körülötte, ami visszaveri a támadást, bár ez majdnem észrevehetetlen. Egyszerűen arra eszmélsz, hogy nem is tudod mit akartál, az emlékeid zavarosak lesznek, hogy mi is volt az elsődleges célod. Képes irányítani a pajzsát, magától akár több méterre is. Caius-t és Marcust is védi, amikor szükséges, de Aro élvez prioritást. Azért az, amit csinál nem teljesen testi. Mint az ajándékaink jelentős része, inkább elmebelire hajaz. Ha kipróbálnád ellene a tiédet, vajon ki győzne? – rázta a fejét. „Még soha senkiről nem hallottam, aki képes volt hárítani Aro-t és Janet.
- Mami, te különleges vagy. – mondtam egy csepp csodálkozás nélkül, mintha csak megállapítottam volna, hogy milyen színű ruhát visel.
- Ki tudod terjeszteni? – kérdezte Kate érdeklődve.
- Hogyan? – kérdeztem.
- Ki tudod tolni a pajzsod, - magyarázta Kate. - Hogy megvédj valakit magad mellett.
- Nem tudom. Sosem próbáltam. Nem tudtam, hogy nekem hogyan kellene azt tennem.
- Oh, lehet, hogy még nem vagy elég érett – mondta gyorsan Kate. - Én már századok óta dolgozom rajta, hogy tökéletesítsem, és a legjobb, amit tudok, az hogy egy áramot futtassak végig a bőröm felszínén.
Összezavartan bámult rá.
- Kate-nek erős támadóereje van – biztosította apa - Hasonló, mint Jane.
Anya automatikusan ellépett Kate-től, mire felnevetett.
- Én nem vagyok olyan szadista – biztosította. - Ez éppen valami, ami működik egy harc alatt. Hasznos.
- Meg kell tanítanod nekem, hogy hogyan kell! – meggondolatlanul megragadta Kate karját, és ránézett. - Meg kell mutatnod, hogy, hogy kell.
Kate összerezzent a szorításától.
- Talán, ha abbahagynád a karom ripityára zúzását.
- Hoppá! Bocsánat!
- Te nyugodj le, rendben, – mondta Kate. - Az előbb nem éreztél semmit, a karodban.
Nem éreztél semmit most?
- Ez nem volt szükséges Kate. Egy akart téged bántani egyáltalán. – motyogta apa a lélegzete alatt. Egyikük sem figyelt rá igazán.
- Nem, nem éreztem semmit. Azt az elektromos áramot csináltad?
- Igen. Hmm, soha nem találkoztam senkivel, aki nem érezte, halhatatlan vagy halandó, mindegy melyik.
- Azt mondtad, hogy irányítod? A bőrödön?
Kate bólintott.
- Ez épp a tenyeremben volt eredetileg. Aro-nak nem tetszene.
- Vagy Renesmee-nek – vetette közbe apa.
- De sok gyakorlás után az egész testembe át tudtam sugározni. Ez egy jó védelem.
Bárki, aki megpróbál megérinteni engem, elesik, mint egy ember, akit megütött az áram.
Ez csupán néhány másodpercig tart, de ez elég hosszú idő.
Anya csak félig figyelt Kate-re. Elkalandoztak a gondolatai. Apa és Eleazar folytatja az eszmecserét, ami már beszélgetésé vált.
- Ismersz még kivételek ezen kívül? – kérdezte apa.
- Nem akarok így gondolni rájuk. – mondta Eleazar a fogain keresztül.
Meglepődtem a légkörben hirtelen megváltozott hangulaton.
- Ha neked igazad van… – kezdte újra Eleazar.
Apa közbevágott.
- A te gondolatod volt, nem az enyém.
- HA igazam… van, ráadásul nem jöttem rá akkor, amikor történt. Ez mindent megváltoztatna, amit a világról hittem. Ez megváltoztatná az életem jelentését. Azt, ami voltam, egy részemet.
- A szándékaid mindig a legjobban voltak.
- Számít az? Mit tettem? Mennyi élet.
Tanya megnyugtatóan Eleazar vállára tette a kezét.
- Mi a baj barátom? Tudni akarom, hogy vitába szállhassak ezekkel a gondolatokkal. Te soha nem tettél semmi, amiért így kéne ostoroznod magad.
- Oh, valóban nem? – motyogott Eleazar. Vállat vont és megint mászkálni kezdett, gyorsabban és egyenletesebb, mint az előbb. Tanya fél pillanatig nézte, aztán apa felé fordult.
- Magyarázd meg!
Apa bólintott, és Eleazar-t nézte, ahogy beszélni kezdett.
- Próbált rájönni, hogy a Volturinak miért olyan fontos, hogy megbüntessen minket. Ez nem az az út, ami jellemző rájuk. Természetesen a helyzet hasonlít azokra a nagy klánokra, amikkel foglalkoztak, de a klánoknak volt idejük bőven felkészülni a támadásra, bár soha nem jelentettek ennek ellenére kihívást. Túl gyors a reakció, és ez egy tényező, bár nem túljelentős. Egy másik időszak jutott az eszébe, amikor klánokat büntettek meg, és egy séma jutott az eszébe. Egy séma, amit soha egy őr sem fedezett fel csupán Eleazar, mindig Aro tudta meg információt a büntetendőkről, ez a minta mindig csak két századonként ismétlődött, vagy ritkábban.
- Mi volt ez a séma? – kérdezte Carmen miközben Edward még mindig Eleazar-t figyelte.
- Aro nem gyakran vesz részt egy macerás expedíción személy szerint, – mondta apa. - De a múltban, amikor Aro különösen akart valamit, a bizonyíték soha nem sokkal előtte került napvilágra, minthogy a klán elkövetett valami megbocsáthatatlan bűnt. Az ősök úgy döntenek, hogy mennek és megnézik az igazságszolgáltatást. Azután, amint a klán már teljesen elpusztult, Aro ad egy tagnak bocsánatot, akinek a gondolatai különösen bűnbánóak. Mindig ez volt, hogyha a megkímélt egyednek olyan tulajdonsága volt, amit Aro csodált. Ez a személy mindig kapott egy helyet az őrségben. A tehetséges vámpír pedig mindig annyira hálás, hogy gyorsan elfogadta a lehetőséget. Nem volt alóla kivétel.”
- Biztos valami hasznos dolognak kellett lennie, hogy így döntsenek. – javasolta Kate.
- Ha! – dörmögte nyugodtan mászkálás közben Eleazar.
- Van az őrök között egy, – mondta miközben megmagyarázta, hogy Eleazar miért dühös, apa reakciójára. - A neve Chelsea. Az a képessége, hogy az emberek közötti kötelékeket képes manipulálni. Mindkét irányba működik vagy szorosabbá teszi vagy teljesen ellazítja a köteléket. Ha bárkit meg tud érinteni, akkor el tudja érni, hogy az illető a Volturihoz akarjon tartozni, hogy boldoggá tehesse őket.
Eleazar odajött hirtelen és megállt.
- Mi mind értettük, hogy Chelsea miért fontos. Egy küzdelemben, ha a szövetséges klánok között el tudják választani a hűséget, ők sokkal könnyebben tudják legyőzni. Ha az ártatlan tagokat le tudják választani érzelmileg a bűnösektől, akkor a fölösleges brutalitást is elkerülhetik – a bűnöst beavatkozást a nélkül meg tudják büntetni, és az ártatlan személyt meg tudták kímélni. Különben nem lehetett volna megoldani, hogy a klán ne egy csapatként harcoljon. Tehát Chelsea megtöri a kötelékeket, amik összetartják őket. Ez számomra úgy tűnt, hogy egy kegy, amit Aro azért tesz, hogy könyörületes legyen. Azt gyanítottam, hogy Chelsea a mi kapcsolatunkat is szorosabbá tette, de ez is egy jó dolog volt. Ez elég hatásos módszer. Segített nekünk könnyebben egymás mellett élni. Ez tisztázza pár régi emlékemet is. Nekem azelőtt nem volt értelme, hogy az őrök szeretőkhöz hasonló rajongással veszik körül mestereiket, és annyira boldogan engedelmeskednek.
- Milyen erős az ajándéka? – Tanya hangja élesen kérdezte. A tekintete gyorsan végigfutott a családján. Eleazar vállat vont.
- Képes voltam, hogy Carmen-nel távozzak.– aztán megrázta a fejét. - De bármi, ami gyengébb, mint ez a kötelék az veszélyben van. Egy egyszerű klán legalábbis. Azok a családunknál gyengébb kötelékek, bár tartózkodunk az emberi vértől, ettől még civilizáltabbak leszünk – és a mi kötelékünket a szeretet alakítja. Kétlem, hogy a hűségeinket manipulálni tudná, Tanya.
Tanya bólintott miközben nyugodtnak látszott, amíg Eleazar folytatta az elemzést.
- Csak arra tudok gondolni, hogy az ok, amiért Aro úgy döntött, hogy jön, az nem a büntetés, hanem az, hogy valakit meg akar szerezni. – mondta Eleazar.
- Neki ott kell lennie, hogy irányítsa a helyzetet. De szüksége van az összes őrre, hogy egy tehetséges klántól védelmet nyerjen. Másfelől ha az összes őr távozik, akkor Volterrában védtelenek. Szintén kockázatos – valaki megkísérelheti erővel elvenni az előnyt. Tehát ők mindannyian jönnek. Máskülönben hogy lehetne biztos benne, hogy megmaradnak azok a tehetségek, amelyeket akar? Neki elképesztően akarnia kell őket. – merengett Eleazar.
Apa hangja csak egy halk suttogás volt.
- Abból, amit láttam, az utolsó gondolatai, Aro soha nem akart annyira semmit, mint Alicet.
Anya álla leesett.
- Ezért nem el Alice? – kérdezte, a hangja megtört a nevénél.
Apa az arcára tette a kezét.
- Gondolom, hogy ez a fő indok. Távol tartani Aro-tól, azt, amit akar, ezt tudja tenni. Távol tartani a hatalmát a kezeitől.
Hallottam Tanya-t és Kate-t, ahogy zavarodott hangokban mormoltak és rájöttem, hogy nem tudtak Alice-ről.
- Téged is akar. – suttogta anya.
Apa vállat vont, hirtelen teljesen megváltozott az arca.
- Nem igazán hiszem. Nem tudok neki semmi többet adni, mint amije már megvan. És tudom, hogy tudja, hogy nincs rá mód, hogy kényszerítsen engem, arra hogy csatlakozzak. Ismer engem, és tudja, hogy ez mennyire valószínűtlen.
Gúnyosan felemelte a szemöldökét. Eleazar összeráncolta a szemöldökét apa nemtörődömségénél.
- Ismeri a gyengeségeidet is. – mutatott rá Eleazar és aztán anyára nézett.
- Ez nem olyan dolog, amit most kell megvitatnunk. – mondta gyorsan apa.
Eleazar figyelmen kívül hagyta a célzást és folytatta.
- Valószínűleg a feleségedet akarja mindennek ellenére. Izgatnia kell egy olyan tehetségnek, ami ellen tudott állni neki, ráadásul emberként.
Apát nagyon zavarta ez a téma. Ezért megváltoztatta azt.
- Gondolom a Volturi csak ezt várta egy ürügy. Nem tudták, hogy mire alapozzák a vádat, ami helytálló lenne, de a terv már kész volt, amikor jött az indok. Ez megmagyarázza, hogy Alice miért látta a döntésüket még mielőtt Irina odaért. A döntést már meghozták, éppen csak arra vártak, hogy meglegyen az indok.
- Ha a Volturi kihasználja azt a bizalmat, amit minden halhatatlan intéz feléjük…
Carmen mormolta.
- Számít ez? – kérdezte Eleazar. - Ki hinné el ezt? És még akkor is, ha másokat is meg tudunk győzni arról, hogy kihasználják a hatalmukat, min változtatna? Senki nem tud szembe szállni velük.
- Talán néhányunk elég őrült, hogy megpróbálja. – motyogta Kate.
Apa rázta a fejét.
- Azért vagy itt, hogy tanúskodj, Kate. Bármi is Aro célja, én nem hiszem, hogy készen áll arra, hogy emiatt tönkretegye a Volturi hírnevét. Ha képesek leszünk érvelni elég gyorsan, az kényszeríteni fogja őt, hogy békén hagyjon minket.
- Természetesen. – mormolta Tanya.
Senki nem tűnt túl határozottnak. Néhány hosszú percen keresztül senki nem mondott semmit. Akkor hallottam a gumiabroncsok hangját, ahogy az autópályáról a földútra hajtott útban a Cullen ház felé.
- Oh, fenébe, Charlie, – motyogta anya. - Talán a Denaliak felmehetnének…
- Nem, – mondta Edward halkan. A szemei távol voltak miközben üresen bámultak az ajtó felé. - Ez nem az apád. – a tekintete anyára koncentrált. - Alice küldte ide Petert és Charlotte-t, végül is. Idő, hogy elkészüljenek a következő körrel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó