Örökké (14) : 29. fejezet - Vannak szomorú és vicces mesék, de egy a lényeg, nem szabad félni! |
29. fejezet - Vannak szomorú és vicces mesék, de egy a lényeg, nem szabad félni!
2009.12.01. 18:30
- Azt mondta nekem, hogy megölhetem az apámat, ha úgy döntök, a fiává válok. És bár tudtam, hogy apám mit tett velem, nemet feleltem, nem fogom bántani a saját családomat. De ekkor megtörtént. Ordítozott, megmutatta félelmetes erejét, csak hogy még jobban rettegjek attól, ahogy végez majd velem, elmondta, hogy most egy vámpír foga által fogok távozni. Próbáltam védekezni de megharapott és ez lett a vége az emberi létemnek. Nagyon erősen szívott, valószínűleg megölt volna, ha valami nem jön közbe, így ott hagyott egyedül az erdőben. Kiszolgáltatva mindennek. Őríjtő fájdalmaim voltak három napig haldokoltam, miközben folyt a nyakamból a vérem, sejtettem, hogy oda fogja hívni a ragadozókat egy idő után hozzám. A harmadik napon aztán jött is egy grizly. Már annyira szenvedtem, hogy nem bántam ha megesz csak tegye gyorsan. De amikor leakart csapni rám, és megütött a hatalmas mancsával egyszerűen nem fájt, azt hittem sokkot kaptam. A fájdalom kezdett elmúlni, a végén pedig nem történt más, minthogy valami égni kezdett a torkomban és megöltem a medvét… - itt elhallgatott és rám nézett, most már értettem miért ez a lázadó és rocker külső, és annyira sajnáltam. Mindenki tudta, hogy mennyire utálom kimutatni az érzelmeimet, de itt nem tehettem mást. Föl álltam és oda sétáltam Ianhoz. A kezemet úgy nyitottam ki, ahogy anyu szokta amikor kicsi voltam, és megöleltem Ian-t. A hatalmas, izmos, „szörnyeteg” megdermedt, és megkövült a kezem között, miközben erősen szorítottam magamhoz. Azt akartam, hogy tudja, itt már fontos része valaminek.
- Khm… - morogta egy idő után, tudtam, hogy nehezére esik elfogadni egy ilyen hugicás megmozdulás, de tudtam, hogy jólesett neki, a látszat ellenére…
Amint elengedtem kirohant a szobából. Hátra pillantottam Wrathra. Megrázta a fejét jelezve, hogy nem haragból, vagy sértettség miatt ment el.
- Jólesett neki – mondta Victor – Köszönöm! – hálásan elmosolyodott – Az ahogy most érezzen nekem lassan 50 éve sem sikerül, neked pedig röpke négy hónap is elég volt - Victor tudta befolyásolni mások érzelmeit, persze az enyémeket nem.
- Most te következel – ültem le Victor mellé. Tudtam, hogy ő nem akarja, hogy Wrath öleljen közbe, mert sokkal jobban visszafogná a mondandóját az ő személye, mintha itt sem lenne. Tudtam, hogy Ian is sokat finomított Wrath aggódása miatt.
- Gondolom most szeretnétek négyszemközt lenni – motyogta, inkább csak magának – Lemegyek a többiekhez, és megnézem milyen taktikát dolgoznak ki. De ha megijeszted, és éjszaka miattad kell itt maradnom vele – mondta pajkosan fenyegetve Victort – azt megkeserülöd.
- Mintha annyira rossz lenne itt maradnod vele estéként – mondta gonoszul vigyorogva Victor. Victor nagyon jóképű férfi volt, csak savanyú, igazán megdöbbentett, hogy mennyit változnak szépülnek és lágyulnak a vonásai amikor mosolyog.
- Igazad van – mondta és rám kacsintott, de azért kicsit komolyabban oda nézett Victorra, aki bólintott egyet.
- Nem tudjátok, hogy társaságban nem illik ilyen fejből fejbe való kommunikációt csinálni? – mondtam durcásan.
- De, de kit izgat – rántotta meg a vállát vigyorogva Victor. Erre nekem is muszáj volt mosolyognom.
- Na jó, látom itt már nincs is rám szükség – mondta tetette sértettséggel a hangjában Wrath – Mindjárt én is elvonulok Maryonnal!
Egyszerre dugtuk ki rá nyelvünket Victorral. Mire ő olyan ovóbácsisan megcsóválta a fejét.
- Az úrtól nem vártam mást! De magától kisasszony! – mondta majd kifordult az ajtón.
Kicsit komolyabbra vettük a figurát Victorral.
- Most Nenay, elmondok neked valamit. Valamit ami merőben megváltoztatja a mostani szemszögeidet, és szempontjaidat. Én nem azt mesélem el, hogy hogyan lettem vámpír mint ahogy azt Wrath hiszi. Én másról akarok veled beszélni.
Félelem lopozótt a szívembe, valahogy nem sejtettem ettől a rejtélyes dologtól sem túl sok jót.
- Miről akarsz… beszélni? – tettem fel óvatosan a kérdést.
- Egy fiúról – mondta csöndben.
- Milyen fiúról? – kérdezgettem tovább.
- Egy átlagos fiú nem átlagos életéről – mondta majd, fölnézett rám.
- Ezt… nem értem – mondtam.
- Én ismerem a legszörnyűbb rémálmod egyikét – mondta majd a homlokomhoz ért egy rövid időre.
Ösztönösen húzódtam össze.
- Melyik álmomról akarsz beszélni – suttogtam.
- Ismerem a Klán egyik tagjának életét – mondta majd hosszan kifújta a levegőt. A klán szóra megdermedtem, és görcsösen belemarkoltam az ágyam matracába.
- Nem tudom, hogy akarom-e hallani – mondta suttogva.
- Nem kényszer, de szerintem tetszene neked a történet – mondta, majd elmosolyodott.
- Hát nem tudom… - mondtam félve.
- Hidd el, kissé komikus, és a legfontosabb az, hogy elmulasszam a félelmedet.
Nagyot sóhajtottam, majd beletörődően sorsomba ránéztem. Ő elvigyorodott és neki kezdett a meséjébe.
- A Klán egyik tagja egy fura gyerek. Az ő története ezzel az egyszerű mondattal indult, innen terjedt el, a mondája:
Az, hogy paranoiás vagy, nem jelenti azt, hogy senki sem akar kicsinálni.
Hangosan felnevettem a mondat után. És máris úgy éreztem, hogy Victor meséje még sem lesz olyan szörnyű, mint gondoltam.
- Mondtam, hogy tetszeni fog – mondta vigyorogva, majd belekezdett és elmesélte nekem a föld legütődöttebb vámpírjának humoros történetét.
Aki mindennap, miután vámpír lett megnézte magát a vízben, és a csillogó felületeken, hogy tényleg olyan szép-e mint eddig. És aki azt hitte, hogy áttud változni denevérré, ezért naphosszat lógót fejjel lefelé a fákon, hogy kiderítse neki is sikerül –e denevérré válnia. Valamint azt hitte magáról, hogy van neki egy harmadik szeme a tarkóján, ami bármikor kinyílhat, és lézer tekintetté válik, ezért mindig hátat fordít mindenkinek akitől fél. Csak száz év után derült ki számára, hogy valójában nincsen semmi a tarkóján…
Valahogy most, már nem is volt annyira ijesztő a Klán. Valamit elvesztett a különös hororisztikus varázsából. Olyan volt, mintha idáig, csak egy álomképtől féltem volna. De a történetnek még nem volt vége… Tudtam, hogy még hátra van a csattanó. De akármi is lesz az, többé már nem félhetek tőle… Többé Már Nem!
|