Nem tudtam hova fut velem Edward.De szerintem még ő sem volt biztos magában.Csak versenybe szálltunk az idővel,talán még annál is gyorsabbak voltunk.Emberi szemnek láthatatlanul száguldottunk végig az utcákon.Aztán megpillantottam a fejem fölött elhaladó repülőket.Szóval mégis csak elmegyünk,viszont egyáltalán nem bántam már.Fejemet belefúrtam szerelmem mellkasába,és becsuktam a szemem.Hiába féltem egyedül maradni a gondolataimmal,nem akartam most senkivel sem társalogni.Akaratom ellenére is ismét zokogni kezdtem,és a hasamat fájlaltam.Mintha kiakartak volna szakítani belőlem egy darabot.Nem bírtam eldönteni,hogy ez most fizikai fájdalom,vagy lelki.Kezemet ráhelyeztem a hasamra,ami még mindig ugyan olyan lapos volt,és ezután Edward hirtelen megállt.
- Megjöttünk - suttogta gyengéd hangján.
Körbenéztem,és az emberek megszeppenve figyeltek minket.Hallottam,hogy egymástól kérdezgetik: "-Hogy kerültek ezek ide?".
- Majdnem rájöttek,hogy mik vagyunk.Óvatosabbnak kell lennünk - Néztem mostmár a szemébe,amire megesküdtem volna,hogy könnyes volt.
- Te ezzel most ne foglalkozz.Képes vagy már a saját lábadon járni,vagy még fogjalak? - Enyhített a szorításon.

- Nyugodtan lerakhatsz.
- Biztos?
- Biztos Edward,kérlek - Kezemmel eltoltam magam tőle.
- Rendben - Kiszálltam öleléséből,ő pedig csatlakozott a várakozó sor végéhez.Követtem őt,közben figyeltem,ahogy az emberek tekintete ránk szegeződik.Mintha meg akarnának támadni minket,de nem,csak féltek tőlünk.
- Azt hiszik,hogy a jövőből jöttünk - mosolyodott el Edward,ami már régóta történt meg.
- Hogy? - Vontam kérdőre.
- Egyszerűen elképzelhetetlennek tartják,hogy egy hús-vér emberek ilyen gyönyörűek legyenek.A tippük az,hogy ideteleportáltunk.
- Pazar - Gúnyolódtam.
- Még mindig rosszul vagy? - Túrta bele kezét hajamba.
- Nem.Már jobban vagyok.De nem értem miért dobta el magától az életet miattunk - Ráztam meg a fejem.
- Tévedsz.Nem miattunk,egyedül miattad.Tudod jól,hogy szeretett téged.
- De akkor is Edward,nem lett volna mu...
- ...nincs semmi de,szerelmem.Ő választotta ezt a sorsot,és nem mi.A szerelem őrültségekre képes.
Erre már nem volt mondani valóm.Csak egymás szemeibe néztünk,és mindkettőnk tekintetében,egy elveszett lelket véltünk felfedezni,akik felfoghatatlanul szeretik egymást.
- Uram.Uram,légyszíves a jegyeket.Uram! - Ébresztett fel minket egy nő,aki az engedélyt kérte a repülőre tőlünk.
- Elnézést - Fordult oda Edward,és azonnal nyújtotta is azokat.
- Köszönöm,mehetnek.
- Mi köszönjük - Udvariaskodott,szerelmem,és egy csábító mosolyt küldött a lánynak,aki szemmel láthatólag Edward hatása alá került.
Elindultunk a gép bejárata felé,aztán eligazítottak a helyünkre.Körübelül a közepére szólhatott jegy,és helyet foglaltunk.
- Most is félsz? - Tette a kezét az én kezemre,Edward.
- Kicsit.Mi van ha kettészakad a repülő,és pont itt,ahol mi vagyunk? - Felnevetett.
- Ne butáskodj,Bella!Nem lesz semmi baj,megígérem.Oké? - Közelebb húzódott hozzám.
- Remélem.
- Nincs mitől félni - Lehelte,aztán egy puszit nyomott az ajkamra.
Edwardnak megint csak igaza volt,de már szinte bűnnek számít,hogy olykor kételkedek benne.Az úton nem lehetett érezni,hogy a levegőben vagyunk,mintha egy autóban utaznék.A végén véltem felfedezni,hogy leszállunk.Ez az egy mozzanat különbözött a földi közlekedéstől.Mikor kiléptünk a reptérről,a taxik sorban vártak a hazatérő polgárokra,akik mi voltunk.Azonnal be is szálltunk egybe,és Forks felé vettük az irányt.Hazafelé nem tudtam kiverni a fejemből Alecet,csak nagy nehezen,ezért a születendő gyermekemre tereltem a figyelmem.Biztos az miatt voltam rosszul?Nem hogy valami betegséget kaptam el?Nem,kéttelenség.Hiszen egy vámpír beteg sem lehet.
- Ne gondolj rá,úgy csak rosszabb lesz! - Dörrent rám.
- Hm? - Hirtelen már azt hittem,hogy tud a gondolataim között olvasni.

- Alecre.
- Kivételesen nem rá gondoltam - Nyugtattam meg.
- Hanem? - Kíváncsiskodott.
- A babánkra.
Edward erre nem mondott semmit,csak elfordította a fejét,és kifelé figyelt az ablakon.Ez egy kicsit rosszul esett.Miért nem tud megbarátkozni vele?Tudom,hogy szeretni fogja,tudom!Az utazás többi részében egymáshoz sem szóltunk.De nem telt bele pár percbe ezután,és már meg is láttuk az ismerős,és barátságos környezetet,amiben ott lapult a Cullen ház.Mindenki ott állt,gondolom Alice előre látott mindent.Senki sem mosolygott,tudták mi történt.Kivéve Esme,neki egy pici mosoly bújdosott a szája szélén az miatt,hogy hazaérkeztünk.Az autó megállt,Edward pedig azonnal nyitotta is az ajtót.
- Köszönöm - Hálálkodtam,ő pedig bólintott egyet.
- Sziasztok! - Futott felénk Alice,és két kezével magához húzott minket.
- Alice megfújtasz! - Köhécseltem.
- Jajj annyira hiányoztatok! - Engedte le karjait.
- Te is nekünk,hugi - mosolygott rá Edward.
- Szia,Bella - Lépett elém Carlisle.
- Carlisle! - Boldog voltam,hogy láthatom azt az embert,aki kideríti,hogy mi is történt velem.
- Nem lenne gond,ha most rögtön az irodámba vonulnánk? - Erőltetett meg egy vigyort.
- Nekem nem prob...
- Ugyanmár!Még csak most értetek haza!Bella,kicsikém mennyünk be,és esetleg beszéljük meg mindazt,amiről lemaradtunk,és ti lemaradtatok.Alkossunk családi légkört.Holnap is rá ér,az a vizsgálat! - Avatkozott közbe Esme.
- Végülis nem olyan sürgős - Hagytam rá az egészet,hogy boldog legyen.
- Ez a beszéd! - mosolygott.
- Hugica,hallom bepiszkoltátok az ágyat! - Ölelt át Emmett.

- Khm... - Köszörülte meg a torkát Edward. - És hol van Rosalie? - Érdeklődött.
- Nem szeretett volna ebben résztvenni.Inkább bent maradt a szobájába - Válaszolta meg a kérdést Jasper.

- Nah sipirc befelé! - Parancsolt ránk Esme.

Mindenki engedelmeskedett neki,és a bejárati ajtó  felé vettük az irányt.Nagyon furcsa volt,hogy végül senki sem hozta fel mindazt,ami Spanyolországban történt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.