Az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam… Jacob egy egészen furcsa fiú. Holnap megyek a suliba, ez nem lesz így jó. Az hiszem, holnap adom a beteget apunak és még egy napot maradok itthon. Nehezen elnyomott a sötétség és „furcsán” álmodtam.
Mikor felkeltem, sikítottam egy furcsa álom miatt. Egy gyönyörű lény jött felém, a nevem suttogta és megharapott. Nagyon fájt. Egészen furcsa volt. Nagyon furcsa. Furcsa…
-Furcsa –mikor hangosan is kimondtam ezt a szót meglepődtem a valódi értelmén, nem félelmetesen volt furcsa. Engem vonzott az a lény.
Lementem a konyhába, de Carlie már elment, legalább majd csak délután kell magyaráznom magam.
Összeszedtem a rajzaimat és nekivágtam az erdőnek, újabb modell reményében.
Órákig kóboroltam a sűrű erdőben, amikkor egy elképesztően gyönyörű tisztásra lyukadtam ki. Leültem a szélén és nekiláttam a rajzolásnak,a nap néha előkukucskált a felhőzet alól. Mikor befejeztem a rajzot, egy bizonyos szintig elégedett voltam vele.
-szia… - hátrakaptam a fejem és a látvány ledermesztett. Egy gyönyörű férfi állt előttem, bronzvörös haja, lágy, mézbarna tekintete elvakított.
-Hello.. –szóltam vissza
-Edward Cullen vagyok, te Isabella Swan ugye? Te vagy az új diák? Hogy kerülsz ide?
-Honnan tudod ezt?
-Mindenki tud a Swan lányról. –mosolygott. Kezet nyújtott és elfogadtam, felhúzott, a bőre sima volt és… jéghideg.
-Nem kéred a kabátomat? – kérdeztem döbbenten
-Nem, neked nagyobb szükséged van rá- kuncogott.
-Ez a te tisztásod? –kérdeztem mosolyogva
-Most már nem… megosztom veled- mosolygott
-Redbe- nem tudom, hogy lehettem vele ennyire őszinte, közvetlen, de magával ragadott.
Órákon keresztül beszélgettünk, sok mindent megtudtunk egymásról, de még így is titokzatos…
Alkonyat már rég elmúlt, de mi csak nyugodtan beszegettünk tovább.
-Látod? A hold gyönyörű, csak kitaszítja a nap…- suttogta
Lassan hajoltam felé, az ajkai az enyémet kutatták, épp hogy egymáshoz értünk, eltűnt. Zihálva néztem körbe, de a vak sötétben semmit sem láttam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó