Mit akarsz tőlem Victoria?- hangomat csak suttogásként érzékeltem de biztos voltam benne hogy ezt meghalja .Arcáról a mosoly lefagyott s egy szempillantás alatt nyakamat megfogta s az égnek emelt.

- Mit? Mit akarok én tőled?- Erre csak egy nyögéssel tudtam válaszolni mivel levegő nem kaptam. – Mi az talán nem tudsz beszélni?- Majd egy határozott mozdulattal a falnak dobott. Éreztem hogy vérem kezd folyni tarkómon beterítve egész hátamat.

- Nem is hiszem el hogy ilyen sokáig bírta melletted! A véred- majd hírtelen arcom előtt termett s beleszagolt a levegőbe. Szemei egy árnyalattal sötétebbek lettek . Tudtam hogy mostmár senki sem segíthet rajtam! Meg fogok halni. - egyszerűen ellen álhatatlanul csábít.

Arcát nyakam hoz emeletem. A szívem hatalmas kalimpálásba kezdett. Mire elmosolyodott és nyakamhoz hajolt. Jéghideg ajkait torkomra tapasztotta. Csak egy csíkot láttam a mozdulatából és a körvonalait. Előttem ált meg.

- Hol vannak a te kis védelmező Cullenjeid?- Kérdezte mire válaszom egy nyögésre sikeredett.

- Nem hiszem hogy valahol a közelben laknának. Csak nem elhagyta?

- Edward – nevét nehezen ejtettem ki hisz hiánya még mindig elviselhetetlen volt- és a családja már nincsenek velem. Elhagytak.

- Hát ez kár mert azt hittem hogy a haláloddal megbosszulhatom James halálát. Tudod ez már csak így megy, társat társért.

- Edward nem szeret és sohasem szeretett. Egyikőjük sem!

- Hm.. - gondolkodott majd föl le elkezdett sétálni – Most mit csináljak veled? –Öljelek meg? Az nekik nem lenne büntetés hiszen már most is megszabadultak tőled. Megvan!- Ordította. Hangos kacaja betöltötte a sikátort. - Majd kimondta galád tervét.

- Olyan leszel mint én. Egy szörnyeteg. Embereket kell majd megölnöd hogy élhess!

- Soha!- ordítottam amennyire csak kitelt tőlem.

- Vámpírrá változtatlak! Így ha találkozol a kis hős szerelmessel és családjával majd csak teher leszel nekik. Sajnálni fogják hogy nem öltek meg először mikor megláttam.

- Nem tudod megtenni!

- Oh, dehogyis nem! Ellene tudok majd állni a vérednek! Ez nagyobb büntetés lesz neked mint ha megöllek! Nem fog fájni! Gyors leszek ha akarod.

Torkomhoz hajolt s fogait belemélyesztette.

A lángok eszeveszett gyorsasággal kezdek el mardosni mindenhol. Éreztem hogy valaki felemel és fut velem de azt már nem érzékeltem hogy ki. Valamilyen kemény nyirkos talajt éreztem magam alatt. De már csak az égető, mardosó lángokra tudtam összpontosítani, ami egyre gyorsabban kezdett terjedni testemben.

Én nem akartam ilyenné válni. Vagyis nem most. Pár évvel ezelőtt még örültem volna neki ha bárki is átváltoztad de így nem. Nincs értelme élnek ha senki sem szeret és az a család amelyiket sajátomnak éretem már nem a családom! Anyámhoz sem mehetek vissza hisz biztosan nagyon feltűnő lenne. Forksba pedig be sem akarom tenni a lábamat.

Szívem egyre gyorsabban kezdett kalimpálni. Talán én nem leszek vámpír. Talán én belehalok a fájdalomba.

A lüktető égő érzés egyre jobban kezdett hatalmába keríteni. Egyszer csak tovább már nem tudtam tartani magamat és elnyelt a lángoló sötétség. Nem érzékeltem már semmit csak a sötétségeket és a fájdalmat.

Nem tudom hogy hány órája vagy napja voltam ebben az állapotban de egyszer csak szívem eszeveszett iramban kezdett el dobogni. Mikor hirtelen abbamaradt a láng. Csak a torkom kapart már. Ízületeimet több kilósnak éreztem de mégis könnyen tudtam mozdítani. A ruha ami rajtam volt teljesen átázott. De valami zavart. Nem fáztam.

Szememet még nem nyitottam ki ezért nem tudtam hogy hol vagyok. A sötétségnek vége lett és egy erdő közepén találtam magamra. Este volt de még így is jól láttam minden és egy különös színt. Ilyet még életemben nem láttam de mindenhol felfedeztem. A fák erezetés és a levelekről leeső cseppeket is láttam.

Tehát átváltoztam. Nem akarok élni. Nélküle még létezni sem akarok.

A torkomban a kaparó érzés nem múlt el. Vadásznom kell! De én nem akarok gyilkoz lenni!!!

Nem tudom hogyan kel vadászni hisz még egyik Cullennel sem voltam. Beleszagoltam a levegő- eddig észre sem vettem hogy nem is lélegzem- valamilyen csábító szagot éreztem. A szag irányába vetettem magamat. Vizes hajam arcomra simult s az erdő elszáguldott melletem.

Ennyire gyorsan még életemben nem futottam. Egyszer sem botlottam meg és egyszer sem üköztem neki egy fának sem.

Hírtelen kiértem egy tisztásra. A közepén szarvasok legeltek. Rávettettem magamat az egyikre és kiharaptam az ütőrét. Vérét csak szívtam és szívtam. Megöltem még 3 állatot.

Csak ekkor vettem észre hogy napon vagyok. Bőröm gyönyörűen csillogott a nap sugarai alatt.. Eszembe jutott Edward. Talán fel kellene keresnem.

Nem Bella! Nem szeret!

Nem állíthatok be hozzájuk és élhetek velük! Nem szeret egyikőjük sem!

A szívem összefacsarodik ha a szüleimre gondolok és az új életemre amit el akartam kezdeni. Valahova el kell menekülnöm innen.

Futni kezdtem míg el nem értem a tenger és a hullámok közé vettettem magamat.

Valahol talán egy másik kontinensen élhetek egy normálisnak mondott életet egyedül.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.