Ahogyan ezt kigondoltam magamban, Alicenek rögtön látomása támadt. Ujjongva kelt fel a fotelből, mikor vége lett és nyomott az arcomra egy puszit.

- Köszönöm!

- Mit?

- Hogy becsomagolhatok neked. – mondta Alice. Szóval ennek örül és annak nem hogy elmegyek a bátyához?

- Nem is örülsz, hogy elmegyünk?

- Annak még jobban, de most pakolnom kell, meg Bellának venni pár ruhát, mert amiket hordasz…

- Elmondaná valaki, hogy miről van szó? – kérdezte Jasper.

- Az hogy Volterrába megyünk! – ujjongta Alice a szobájából.

- Megyek, intézem a jegyeket. – pattant fel ültéből Jasper.

- Akkor én haza megyek és elmondom Ashleynek és Peternek.

- Jó, de siess vissza és már hozd magaddal azt is, amit vinni akarsz!

Most csak futottam először elmentem vadászni. Leterítette két szarvast. Talán nem is jó ötlet hogy oda megyek, hiszen minek akarna látni engem. Elmondta hogy nem kelek neki és hogy nem szeret. Viszont hogyha az igaz amit Alicék mondtak, akkor…. Nem! Odamegyek beszélek vele és kész! Egyáltalán miről fogunk beszélni. Biztosan nem fog örülni hogy én is olyan vagyok mint ő. De ez most nem érdekel. Csak még egyszer láthassam tökéletes arcát.

Viszonylag gyorsan a házunkhoz értem hiszen az erdőben van. Nem igazán tudom hogy hogyan mondjam el barátaimnak hogy elmegyek, és lehet hogy nem is látom majd őket többet.

A házba beérve nagyon rosszul éreztem magamat. Ők segítettek nekem hogy könnyebb legyen emberek között lennem és befogadtak. Én pedig most csak egy szó se beszéd nélkül itt hagyom őket. Milyen egy barátnő vagyok én? Ha most ezt megcsinálom akkor biztosan nem vagyok jobb mint a Cullenék, hiszen ők is ezt csinálták velem.

- Ashley, Peter! – szólítottam őket. Egy szempillantás alatt előttem termettek.

- Mi az, Bella? – kérdezte barátnőm – Ugye nincsen semmilyen baj!?

- Nem, nincsen, de inkább menjünk be a nappaliba!

Azzal hárman elindultunk a nappaliba. Egymással szemben ültünk le. Úgy éreztem magamat mint amikor Alice mondta el hogy mi történt a Cullen családdal.

- Bella, mondjad már mi történt!

- Uhh, elmegyek Alicékkel Olaszországba. – mondtam nekik a földet fixírozva. Nem bírtam most a szemünkbe nézni.

- A Volturihoz? – kérdezte Peter

- Igen.

- Nem mehettek csak úgy oda. Ez nagyon veszélyes!

- Nem igazán tudok a jó és a veszélyes között különbséget tenni!

- Miért akarsz odamenni? – kérdezte barátnőm.

- Edward ott van.

Váltottak egy gyors pillantás majd Peter elkezdett mesélni.

- Mielőtt csatlakoztál volna hozzánk, találkoztunk egy családdal. – itt szünetet tartott. Gondolom, hogy feldolgozzam, de nem igazán érettem hogy most miért meséli ezt el.

Talán azt akarják, hogy maradja itt.

- Kikkel?

- Cullenékkel. – válaszolta higgadttan. Na, erre biztosan nem számítottam volna!

Szóval akkor még együtt voltak, vagy?

- Emmettel és Rosalieval is találkoztatok?

- Nem akkor ők már elmenet. Edwardal nem igazán találkoztunk sokat. Állandóan a szobájába kuksolt és csak néha-néha jött le Esme kívánságára és amikor vadászni ment.

- Bella, ezt csak azért hoztuk fel – folytatta Ashley – mert tudjuk hogy ti ketten nem lehettek boldogok hogyha külön vagytok! Nagyon nehéz lesz hogy már nem vagy velünk, de sokkal boldogabb leszel vele!

- Szóval azt mondjátok hogy menjek?

- Igen! – örömömben mindkettejükhez odaléptem, és megöleltem.

- Mikor indultok?

- Nem igazán tudom. Alice pakol össze és Jasper pedig a jegyeket intézi.

- Szóval neked csak az maradt hogy nekünk beadagold hogy elmész. –mondta mosolyogva Ashley.

- Hát igen..- húztam én is mosolyra a számat. Nem hiszem hogy most nálam létezhetett-e boldogabb ember mint én.

A következő pillanatban csengőszóra kaptam fel a fejemet.

- Ez azt hiszem hogy a barátnőd lesz. Megyek, kinyitom. – mondat Ash és az ajtó felé vette az irányt.

Alice betáncolt Jasperrel az oldalán a nappaliba és adott egy puszit az arcomra.

- Mi már készen vagyunk. Csak rád várunk!

- Azt hiszem már én is képen vagyok.

- Oké. Akkor mehetünk.

Ashleytől és Petertől még elbúcsúztam.

Életem legfontosabb utazását fogom megtenni most. Még sohasem jártam Olaszországban, viszont most nem a táj kémlelésével fogom elölteni az időmet!

- Bella, gyere már! Ugye nem akarod lekésni a gépet! Mert ha nem akkor még most el kellene indulnunk! – ébresztett fel elmerengésemből Alice hangja.

- Persze megyek máris. – mondtam, majd beszálltam az autóba.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.