Nem mehettünk olyan sokat mire odaértünk. Csak arra kellet vigyázni, hogy ne csillogjon meg a bőrünk. Megnéztek az emberek miközben elmentünk mellettünk. Talán azért mert, olyan szépek vagyunk – bár magamról ezt nem mondhatom el – vagy azért mert így be voltunk öltözve a kánikulában. A templom nagyon szép volt. Két idegen ált előttünk tetőtől talpig feketében. Igaz hogy nekünk nincsen melegünk, de szerintem ez egy kicsit túlzás, hogy így be vannak öltözve.

- Rég láttunk benneteket. – bólintott a nagydarab barna hajú vámpír, nagyon mély száraz hangja volt, szinte már rekedt, de ez nálunk nem lehetséges – Viszont veled még nem találkoztunk! – intett felém.

Mielőtt bármit is mondhattam volna Alice tisztázta a helyzetet.

- Velünk van! – mondta barátnőm csilingelő hangján. Nagyon elütött az idegenétől.

Ahogy ezt mondta mindkettő piros szempár rám szegeződött. Végig mérték minden egyes porcikámat. Ha ember lettem volna, biztosan elpirulok, viszont most nagyon is frusztrált, hogy engem bámul ez a két idegen. Megéreztem magamon Jasper nyugtató hullámát.

Küldtem felé egy dühös pillantást, amire nem is számított. Nagyon meglephette reakcióm, de én nem akarom, hogy bárki is lenyugtasson. [Egyedül Edward!] Vele pedig még nem találkoztam, mert ez a két szerencsétlen itt lábatlankodik, és nem vezet hozzá. Alice mellém lépett és megszorította a kezem majd a fülembe súgta, hogy mindjárt indulunk, aminek én nagyon is örültem. Jasper valószínűleg nem hallhatta, hogy mit mondott Alice, mert rákérdezett.

- Mehetünk?

- Még van egy kicsi elintéznivalónk – mondta a másik vörös szempárhoz tartózó vámpír. Neki szőke haja volt, nem sokban tért el a másiktól, de nem volt olyan nagydarab.

- Nem! Mi nem fogunk ebben részt venni. – mondta Alice dühtől izzó szemekkel egy látomása után.

- Nem is kell. Pár perc és itt vagyunk!

- Nem lehetne ezt máskor elintézni?

- Ilyen sürgős lenne?

- Nagyon is – feleltem. Hangom most nem a megszokott csilingeléssel szólt, egy kicsit felfedeztem benne a magabiztosságot, amit nem tudtam, hogy miért érzem ilyen erősen.

- Ohh, a kis hölgynek is van hangja. Már azt hittem, hogy elvitte a cica a nyelvét. – mondta a nagydarab gúnyos mosolya kíséretében. Nem igazán foglalkoztam azzal amit mondtott most nem volt kedvem visszavágni.

Mikor oldalra kaptam a fejemet csak az vettem észre, hogy Alicenek látomása van, és a lábai összecsuklanak. Szerencsére Jasper gyorsan elkapta így nem esett le a földre. Én is odaléptem és segítettem megtartani barátnőmet, nem mintha nem bírná el, de nem bírtam tétlenül nézni.

- Mi lehet vele?- kérdeztem aggódva, Jasper szinte mindegyik érzelmét éreztem, de ami a legnagyobb volt az-az aggódás. Milyen érdekes, hogyha nem tartja kontrol alatt a képességét akkor ilyen megtörténhet.

- Nem tudom, nem szokott ilyen látomása lenni. – mondta zavarodottan.

A másik két vámpír is oda jött mellénk. Majd hírtelen fényesség töltöttem be a termet. Nem tudtam mire vélni, míg a fény irányába nem néztem, a két Volturi támadó állást vett fel, amit nagyon furcsálltam, amíg meg nem éreztem néhány másik vámpír szagát. Valami erősen megszorította a karomat. Alice. Az irányába kaptam a fejemet. Az arcáról hihetetlen mértékű fájdalmat olvastam le. Nagyon gyötrődött volt. Olyan sok minden történ ebben az egy percben mire fel tudtam egyáltalán fogni ezeket.

A háttérből hallottam, hogy harcolnak. Már nem szűrödőtt be a nap fénye, amit furcsálltam is. Alice ajkai éppen ki akarta nyitni ezért nagyon ügyeltem, hogy minden egyes szót értsek.

- Bella mögötted! - ordította, talán túl hangosan is, mire megfordulhattam volna hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Majd hirtelen a fejemre egy hatalmas ütést mért valaki. Megfordultam, de az, aki az előbb le akart ütni most nekidobott a falnak. Fel akartam tápászkodni, de nem tudtam megmozdulni nem érzékeltem magam körülött, hogy mi történi és az egyik pillanatról a másikra semmit sem láttam kiéve a sötétséget. A végeláthatatlannak tűnő feketeséget. Nem tudtam, hogy mi lehet ez, mivel még ilyet nem tapasztaltam. Olyan érzésem lett mintha valami, vagy inkább valaki felemel és futni kezd velem. Majd már semmit sem érzékeltem.

Viszonylak sok ideig lehettem így, mivel mikor már jobban éreztem magamat ki tudtam nyitni a szememet és körbe tudtam nézni. Nem láttam semmi érdekeset, mert sötét volt. Amíg a szemem meg nem állapodott egy másik személyen.

Még fel sem tudtam fogni, hogy eddig mi történt velem, de már megint érkeztek felém az információk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.