- Edward... - suttogtam a nyakába mellkasán fekve.
- Igen,szerelmem? - Simogatta a hátam.
- Vissza kellene indulnunk,a többiek már várnak minket - Még jobban kezdtem ölelni.
- Esetleg Alec és Eliz,Alicék elmentek vadászni.
- Jézusom! - Ugrottam fel,és szedtem össze a ruháim.
- Mi a baj,Bella? - Ült fel.
- Most jutott eszembe,hogy Alec vigyáz Elizabethre,és ez nagyon nem jó.
- Miért nem? - Nézett rám értetlenül.
- Mert Alec fiú - Álltam meg egy pillanatra,Ő pedig felnevetett.
- Attól félsz,hogy ráveti magát Elizabethre?Hiszen tudja jól,hogy kislány.És a gondolataiban sem láttam semmi rosszat.
- De nekem mondott dolgokat - Vettem fel a nadrágom,aztán pedig a fölsőm.
- Nyugodj meg,nem lesz semmi baj - Bíztatott,aztán mire pislogtam egyet,már ott állt mellettem felöltözve.Belekaroltam,és kiléptünk az ajtón.Vicces volt látni,hogy le kellett hajolnia ahhoz,hogy kiférjen az ajtón.
- Nem gondoltam volna,hogy ilyen régóta vagyunk itt - Céloztam a felkelő napra,mire Ő csak elmosolyodott.
Akkor jutott el a tudatomig,hogy egy éjszakát töltöttünk a faházban.Még vetettünk egy pillantást egymásra,aztán kézenfogva futottunk haza.A Rét nem volt messze a háztól,így nem telt bele tíz percbe,és már meg is érkeztünk.Amikor beléptünk,Eliz a zongoránál ült,Alec pedig a fotelból figyelte,túlságosan is szenvedélyesen.
- Sziasztok.Alicék visszaértek már? - kérdezte Edward,mire ők ránk figyeltek.
- Igen,vissza.És azt üzenik,hogy elmentek mindent megtervezni a 'Nagy napra',mivel Alicenek elkelt a segítség.De milyen Nagy napról beszéltek? - Magyarázott Alec,mire én csak felemeltem a kezem,hogy lássák a gyűrűmet.
- Ohh,gratulálok - mosolygott Alec,viszont egyáltalán nem volt féltékeny.
- Ez az,amire gondolok? - Lépdelt közelebb Elizabeth,aztán megfogta a kezem. - Gyönyörű - Forgatta meg a kézfejem.
- Igen,az.
- Hát akkor...én is gratulálok - Ölelt meg,amin meglepődtem.
- Köszönöm mindkettőtöknek - Edward jobbnak látta,hogy kettesben hagyjon Elizzel,ezért szólt Alecnek.
- Hé,Alec!Gyere velem,mutatok valamit.
- De... - Halálos pillantást lövellt felé,szerelmem. - Oké,megyek.
Mikor már csak mi voltunk,levált rólam,és beszélni kezdett.
- Szóval nem is Baseball meccsre mentetek,mi? - Nevetett fel.
- Nem igazán... - Jöttem zavarba. - Ugye nem tett veled semmi rosszat? - Váltottam hamar témát.
- Ki,Alec?Ugyanmár!Sosem ismertem olyan valakit,mint Ő - Tekintetét a padlóra szegezte,és láttam,hogy gondolatai máshol kalandoznak.Bárcsak gondolatolvasó lehetnék.
- Ezt hogy érted?
- Mármint,sosem nyíltam meg még senki előtt sem ennyire,mint előtte.Nagyon rendes és helyes fiú,Alec - Mosolyogni láttam,mikor kimondta a nevét.Csak nem...?
- Te neked tetszik...Alec? - Elharaptam a mondat végét mérgemben.
- Mi?Jajj...Dehogyis!Bella!
- Nem tudod,hogy mekkora kő esett le a szívemről...
- Miért,mi a baj Aleccel? - Kíváncsiskodott.
- Valójában semmi,csak te tizennégy vagy,Ő pedig tizenhét.Meg Alec...egyszerűen csak nem illik hozzád.
- Tizennégy,tizenhét... - Ismételte,közben pedig mintha kínjában felnevetett volna.
- Mi az? - Fogtam meg a vállát.
- Valamit meg kell beszélnünk,Bells - Nézett bele a szemembe.
- Miről van szó?
- Nem ülünk le? - Mutatott a kanapéra,aztán helyet foglaltunk.
- Szóval? - Faggattam.
- Tudod,sosem mondtam még senkinek,tegnap Alecen kivül,amit most mondani fogok - Megfogta a kezem.
- Bármit elmondhatsz,én...én a gyámod vagyok.
- Tudom.Csak nehéz,és azt is tudom,hogy ti mind tudjátok,de nem akartok elijeszteni - Kezdtem érteni,miről beszél.
- Azt hiszem,értem - mondtam. - És tudom,hogy nehéz.Viszont azt nem mondhatom,hogy nekem is az volt.Én mindig is 'ez' szerettem volna lenni,Edward miatt.Csak nem ő változtatott át a végén.Az hogy miért,hosszú történet.
- Látom tényleg érted - Sóhajtott. - Akkor nincs más hátra,mint hogy kimondjam - Arca elfintorodott. - Vámpír vagyok,Bella.És köszönöm,hogy befogadtatok.
- Én köszönöm,hogy megismerhettelek - Öleltem meg. - Tudod nagyon ismerős vagy - Tettem hozzá.
- Igen! - Ugrott fel,mintha eszébe jutott volna valami. - Emlékszel,mikor az Árvaházban azt mondtam,hogy ismerek egy másik Bellát is?
- Persze,hogy emlékszem.
- Hát...azt hiszem nincs másik Bella.Alec mesélt a családodról - Nem értettem,miről beszél.
- Ezt viszont,nagyon nem értem - Felnevetett.

- Apu igazi neve,Charlie Swan - Nyeltem egy nagyot,és mintha leforráztak volna. - Tudom,hogy hihetetlen,de igaz!Bells,te vagy a nővérem!
Nem jutott el az agyamig,amit mondd.A fejemben mintha egy filmszalag lenne,úgy futottak le a régi emlékek,a régi életemből.És egy könnycsepp csordult ki a szememből.Egy vámpír,könnyes szemmel.
- Ez...biztos? - Dadogtam.
- Igen az,ha az anyukád neve Reneé volt - Még egy könnycsepp.
- Igen,valóban az volt - Magam elé bámultam. - Ez nekem most kicsit sok így egyszerre - Hangom remegett.
- Elhiszem.És azt is elhiszem,ha nem akarsz látni mostanában.Én szedem a cuccom,és...
- Ne!Meg szeretném ismerni,a...hugom - mondtam ki nagy nehezen.
- Én is megszeretnélek ismerni.
- Mesélnél róluk? - suttogtam.
- Apuékról? - mosolygott rám vígasztalóul,én pedig bólintottam.
- Apu nevelt fel,anyu meghalt a születésemnél - Ökölbe szorítottam a kezem,hogy vissza fogjam magam.
- Várj!Charlie és Reneé újra megházasodtak? - Görbült felfelé egy kicsit a szám.
- Igen - mosolygott.
- Csak ezt akartam tudni...Folytathatod.
- Mikor ezeket a dolgokat fel bírtam fogni,körübelül hét éves lehettem,és onnantól fogva magamat hibáztattam a halála miatt.Apunak sokáig kellett győzködnie,hogy nem miattam volt,és aztán sikerült is neki.De utána sem volt könnyebb azt látni mindennap,hogy hogy szenved a felesége hiánya miatt.Aztán pár évvel később agydaganatot diagnosztizáltak meg nála,ami a sok stressztől lehetett.Úgy látszott,hogy le fogja győzni,de aztán egyik nap lementem a nappaliba,és ott ült a székében,a torka pedig vérzett.Először azt hittem,hogy öngyilkos lett.De utána...
Láttam,hogy őt is megviseli a dolog,és ha tudott volna,sírva fakadt volna.
- ...kiszaladtam az utcára,és Segítségért kiabáltam.Egy vörös,göndör hajú nő jött oda hozzám,azt mondta,nagyon hasonlítok valakire.És mikor belenéztem a szemébe,tudtam,hogy mi Ő.
- Victoria... - suttogtam.
- Tessék?
- A Nő,Victoria volt az - Morgás hallattszott fel a mellkasomból. - Ő változtatott át?
- Sosem mondta meg a nevét,de igen.Elrabolt,és én voltam az úgy nevezett 'tartája'.De egyszer nem bírta tűrtőztetni magát,és nem bírta befejezni.Viszont volt még annyi erőm,hogy lerúgjam magamról.A testem égett,rázkódtam,és...Victoria ott hagyott.
- Victoria már halott.
- Ezt hogy érted?Hiszen eddig is halott volt.
- De mostmár végleg,megöltük.Victoria...engem akart.Én...sajnálom,Eliz - Végleg eltörött a mécses,és sírni kezdtem.Kezemet odaemeltem a kezemhez,hogy letöröljem könnycseppeim,de az vér volt.
- Semmi baj,Bells!Nem a te hibád volt!Te nem tudhattál róla - Közelebb csúszott hozzám,és átkarolt.
Edward jött be a nappaliba.
- Bella,szerelmem... - Jött oda,és ült mellém Ő is. - Hallottunk mindent - Jelentette ki.
- Edward,gyűlölöm magam.Hiszen én ott hagytam őket!Elhagytam védelem nélkül a családom! - Szorítottam meg az ingjét.
- Miattam hagytad ott őket.Szóval az én hibám,és te fejezd be az önsanyargatást.
- Nem,Edward! - kiabáltam.
- Mi most kimegyünk - Állt fel Eliz,és kihúzta maga után Alecet.
- Kicsim,nyugodj meg - Puszilta meg a homlokom.
- Hogy nyugodjak meg,mikor most tudatták velem,hogy van egy hugom,aki miattam lett vámpír?!
- Nem miattad.Kérlek,ne csináld!Ami neked fáj,az nekem is ugyanannyira fáj.

- Én...nem is érdemlem meg az öröklétet - Hozzábújtam Edwardhoz. - Viszont nem bírnálak itt hagyni.
- Figyelj,ha akarod,elköltözhetünk innen,messze mindentől.
- Nem.Itt akarok maradni,és szembenézni a következményekkel,ha már ezt tettem.
- Hiszen nem tettél semmit! - Felemelte az arcom,hogy a szemembe tudjon nézni. - Beszéltem Aleccel,és azt mondta,hogy Eliz nem az miatt szenvedett eddig mert vámpír,hanem azért,mert magányosnak érezte magát.
- Valóban? - Próbáltam összeszedni magam.
- Valóban - Kezével hajam tincsét,ami a szemembe lógott kisimította,aztán megcsókolt. - Én itt leszek veled,bármi történjen is.Rendben?
- Köszönöm - Rám mosolygott.

Az ajtó kilincse megreccsent,és mi odafordultunk.
- Minden elintézve az esküvőre! - Lépett be mosolyogva Alice,de amint meglátott,lefagyott arcáról a mosoly.Biztos nem lehetett szép,egy véres arcú vámpír,a makulátlan arcú Edward ölében.
- Itt mi történt?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.