- Alice,ez túl szűk!
- Ugyanmár,Bella!Ne nyavanyogj!Csodásan nézel ki.
- Valóban jól áll neked ez a menyasszonnyi ruha - Helyeselte Rosalie,és most kivételesen semmi féltékenység nem mutatkozott rajta.
- Ezt nehogy elfelejtsétek! - Nyújtotta oda a koronát Alicenek Elizabeth,aztán a fejemre tették.
- Muszály ekkora felhajtás?Hiszen ez csak családi kör lesz.
- Igen,Bells,muszály,ha azt akarod,hogy hatvan év múlva is emlékezni tudj rá.
- Nem mehetnék át megnézni Edwardot mégis? - Bevetettem a boci szemeimet,aminek Alice sosem tudott ellenállni.
- Nem,nem,és nem!Meg ne próbálj elkábítani! - Tekintete rátévedt a hajamra,és befejezte a beszédet. - Oh...ez a tincs kezd kiegyenesedni.Gyere,ülj le.Be kell göndörítenem.
Szemeimet az égnek emeltem,a többiek pedig kuncogni kezdtek.Sajnos Alice mindig is arról volt híres,hogy maximalista.Semmit sem tudna úgy befejezni,hogy az ne lenne tökéletes.Viszont most az egyszer tekintettel lehetne arra,hogy ez az én esküvőm.És persze Edwardé.Nem értem ki volt az a hülye,aki feltalálta azt a szokást,hogy a férj és feleség az esküvő előtt ne lássa egymást egy napig.Így is alig bírtam megszökni vele a faházba anélkül,hogy Alice azt ne látta volna előre.Mikor befejezte a hajam tökéletességgé tételét,felálltam,és odasétáltam a tükör elé.
- Nagyon jól áll,ez a ruha,Bells.Gyönyörű vagy.Apu és anyu is biztos boldogok lennének,ha ezt látnák - Állt mögém Eliz,és tette rá kezeit a vállamra.
- Tudom - Valahogy nem bírtam szomorú lenni most ebben a pillanatban,mert tudom,hogy ők is ezt akarták volna.
- És köszönöm,hogy a koroszúslány lehetek - Nevetett fel.
- Én köszönöm,hogy elfogadtad.Amúgy meg Alec is biztos nagyon jól fog festeni koszorúsfiúként - Mostmár együtt nevettünk,aztán megfordultam,és megfogtam a kezeit.
- Csakis a ti kedvetekért teszi meg ezt,és már kijelentette,hogy soha többet nem lesz hajlandó virágot dobálni.
- Oké,tekintettel leszek arra,hogy csak miattunk teszi meg.És szeretném elmondani,hogy örülök,hogy van egy hugom,még hozzá olyan,mint te.
- Én is örülök,hogy a hugod lehetek - Mosolygott rám,aztán pedig az ajtón kopogtattak.
- Ki az? - kérdezte Alice,közben pedig fogta az ajtót,hogy nehogy Edward legyen az.Kezdett túlságosan is paranóiás lenni.
- Tudjátok lányok,menyasszony nélkül elég gáz az esküvő,szóval jó lenne,ha Bella felvenné a tornacipőjét,és kibaktatna a bátyám mellé,és kimondaná végre,hogy 'igen' - kiabálta a túlsó oldalról Emmett.
- Csak hogy tudd,Bellán magassarkú van! - válaszolt Alice.
- Tudod Emmett valakinek többet jelent ez a szó,mint neked! - szólt vissza Rosalie is duzzogva.
- Jajj,cicám.Nem úgy értettem.De szerintem nem kellene tovább húzni,amúgy is mindenki Isabellára vár.
- Bella!
- Légy szíves,és kapkodd magad,hugi! - mondta még utoljára nevetve,és elhagyta a túlsó oldalt.
- Mindenki mennyen előre elfoglalni a helyét!Rosalie,Eliz,nyugtassátok le a többieket,hogy nem gondolta meg magát,és még férjhez akar menni,szóval mindjárt indul - Osztotta ki a feladatokat Alice,ők pedig azonnal eltűntek. - Bells,te pedig menny oda,ahol Carlisle van,és majd Ő fog bevezetni,rendben? - Mosolygott rám vígasztalóul,mert látta,hogy mennyire izgulok.
- Rendben - A hangom már szinte berekedt,az izgatottságtól.
- Sok sikert! - Ölelt át. - Mostmár nekem is mennem kell.Látom,hogy minden rendben le fog zajlani.
- Köszönöm,Alice,hogy nyugtatni próbálsz,de valahogy ez most nem jött be - Felnevetett úgy,hogy az egész szoba,az Ő csilingelésétől zúgott.
- Szia,Bells!
Ő is elment.Indulnom kell.Tettem egy lépést az ajtó felé,aztán megfogtam a kilincset. Isabella nem kell megtenned,ha nem akarod.Edward szeret annyira téged,hogy megértse - Súgta egy hang,a fejemben,aztán elvettem a kezem a kilincsről. Ugyanmár!Hiszen te is szereted,csak gondolj bele,mennyire boldogok lehetnétek - Ez már fele annyira sem volt meggyőző,hogy megint megpróbáljak elindulni. Ne hallgass rá!Semmi sem muszály,és ez sem.Ha pedig Edward véletlenül nem értené meg,akkor soha nem is szeretett,és nem érdemel meg téged. - Edward megérdemel!Én nem érdemlem meg őt! - Beszéltem magamban. Ha nem érdemelnéd meg,szóra sem méltatott volna.De Ő téged választott,és most be szeretné bizonyítani.Ott vár rád kint,ugyanúgy,ahogy a többiek is.Ne félj attól,hogy mi lesz ezután.Hiszen mit rontana el az,ha hivatalosan is megmutatnátok,hogy ti összetartoztok?Mint az oroszlán,és a bárány... - Mint az oroszlán,és a bárány... - suttogtam a hang után,aztán elmosolyodtam,a felidéződött emlékek miatt.
Újra megfogtam a kilincset,aztán kimentem az ajtón.Szívtam még egy nagyot a levegőből,és lassan,kicsiket lépve elindultam.Halkan már hallatszott,hogy valaki játszik a zongorán egy gyönyörű dalt.
És ahogy minnél közelebb értem a teremhez,annál hangosabban hallottam.A terem végében ott állt Carlisle rám várva.Láttam,hogy nyugtalankodva várja,hogy mikor érkezek meg.Aztán fejét elkezdte rázni nemleges választ adva egy kérdésre,ami gondolom az lehetett,hogy jövök e már.Én nem akartam megbántani senkit,egyszerűen csak féltem.Körübelül tíz méterre lehettem Carlisletól,mikor meghallott.Hát persze...a vámpírok kitűnő hallása.Csodálom,hogy nem vett észre hamarabb.Oldalra fordította a fejét,és rám mosolygott,én pedig erőltetetten visszamosolyogtam.Kezét felém nyújtotta,aztán belekaroltam.
- Azt hittem,hogy már nem is jössz - suttogta a fülembe.
- Én is - Tettem hozzá magamban.
Elindultunk befelé,és minden szem ránk szegeződött.Edward eddig a földet bámulta nagyon erősen,de aztán felemelte a fejét,és elmosolyodott.Szóval akkor már Ő is kételkedett bennem?Körbenéztem,és mindenki mosolygott,csak én nem.Jasper,aki szerelmem tanúja volt,és aki érezte érzelmeimet,bíztatóan rám bólintott.Már a padok között mentünk,mikor Alec és Elizabeth csatlakozott a hátunk mögé.Hátranéztem rájuk,és láttam,hogy fogják egymás kezét.Ők is rám mosolyogtak,de én még mindig nem bírtam őszintén visszamosolyogni rájuk.Megint előre néztem,és már csak pár lépés választott el egymástól minket.Esme,és Emmett ott ült elöl az első padban,és mellette pedig Jane?!Én azt hittem látni sem bír minket!A többiek ezután egy magyarázattal tartoznak nekem.Megtettük az utolsó lépést,aztán megálltunk.Kihúztam a kezemet Carlisle karjából,Ő pedig még utoljára is rám mosolygott,és helyet foglalt Esmeék mellett.Edward kézfejét nyújtotta nekem,és elfogadtam azt.Szembeálltunk egymással,és mélyen belenéztem szemeibe,amelyek szerelmesen néztek vissza rám.Kis mosolyra húzta száját,és én is elmosolyodtam.Hogy is bírtam arra gondolni,hogy én nem akarok a felesége lenni Edward Cullennek?Hiszen Ő az életem.A drogom,ahogy szerelmem mondaná.
- Bella,te...gyönyörű vagy - Dadogta,és végig nézett rajtam.
- Köszönöm - suttogtam vissza,aztán pedig megfogtam a kezét.
Szeretem.Csakis ez járt az eszemben.A pap megszólalt,én pedig ránéztem.Nem is tudtam,hogy vámpírok esküvőjét is egy igazi pap tartja.Azért kíváncsi lennék,hogy reagálna,ha megtudná,hogy mik vagyunk valójában.Erre a feltételezésre elmosolyodtam,és ez már őszinte volt.Boldog voltam.Nagyon is.Hiszen a legtökéletesebb személy állt mellettem,aki az enyém.Oldalra néztem,és láttam,hogy Ő is engem néz.
- Isabella...Cullen - szólított meg a pap,és láttam,hogy furcsálja azt,hogy ugyanaz a vezetéknevünk. - Akarja e hites férjéül,Edward Cullent?
- Akarom - Vágtam rá azonnal kivételesen gondolkozás nélkül.
- Edward Cullen,akarja e hites feleségéül Isabella Cullent?
- Igen,akarom - válaszolta lassú,szenvedélyes hanglejtéssel.
- Mostantól hivatalosan is férj és feleség.Megcsókolhatja a menyasszonyt - Mosolygott rá Edwardra.
Egymással szembe álltunk,Ő pedig egy lépéssel közelebb jött hozzám.Egyik kezemet nyakához tettem,a másikat pedig a vállára.Karjait derekam köré fonta,és közelebb húzott magához.Először csak apró csókolt lehelt az ajkamra,aztán pedig gyengéden,és szerelmesen csókolni kezdett.Nem bírtam semmi másra figyelni,csak rá.És talán a hitvesi csók kicsit hosszabbra is sikeredett,mint kellett volna.Viszont a többiek tapsolását,és fütyülését azért meghallottam.
- Ez az,öcsi!Így kell ezt csinálni! - Hallottam Em kiabálását.
Edward kézenfogott,és kifutottunk a teremből.
- Edward!Szét ne merd tépni azt a ruhát!Az egy egyedi darab,és nincs belőle több! - szólt utánunk Alice,mire csak felnevettünk.
- Újra itt... - mondtam Edwardnak,miközben azon a fán álltunk,ahol megkérte a kezem,és közben bámultuk a tájat.
- Elképesztően gyönyörű,mint mindig.Nem,de? - Célzott a tájra.
- Igen,az.
- Mint te - Nézett rám.
- Meg kell mondanom,hogy neked is jól áll ez az öltöny - Nevettem.
- Alice erőltette rám - Rázta meg a fejét. - Kérdezhetek valamit?
- Bármit,Edward.
- Te...nem akartál hozzám jönni? - Terelte komolyra a szót.
- Én... - Akadtam meg. - Igazából csak féltem.
- Mitől?
- Attól,hogy talán minden rosszabb lesz ezután.Hogy elkezdünk vitatkozni mint minden ember apró dolgokon.Például hogy nem csuktad le a Wc kagylót.És ezek miatt talán...talán elhagynál.
Felhúzta a szemöldökét,aztán elnevette magát.
- Bella,először is,mi nem vagyunk emberek.Másodszor,nem használjuk a Wc-t,és harmadszor pedig,sosem követném el azt a hibát,hogy újra elhagyjalak - Közelebb kúszott hozzám az ágon,és arcomat simogatni kezdte.
- Mi az? - kérdeztem bámulásának okát.
- Csak...jó érzés azt tudni,hogy a feleségem vagy.
Nem szólaltunk már meg többet,csak néztük egymást.Aztán én is közelebb mentem hozzá,és testünk már összeért.Beleültem az ölébe,és egyik kezemmel én is simogattam arcát.Egy átlagos embernek biztos furcsa lett volna,hogy mindezt egy ágon csináljuk végig,de nekünk nem volt az,mert mi nem voltunk átlagosak.Megfogta a kézfejem,és tenyerem ajkához húzta,aztán pedig belecsókolt.Aztán hajamat eltolta a nyakamtól,és azt kezdte el csókolni.Megfordultam,és arcát két kezem közé fogtam,és ajkamat hozzáérintettem épp hogy csak az övéhez,aztán fogaimmal gyengéden megharaptam alsó ajkát.Eltoltam egy kicsit magamtól,hogy szemeibe bele tudjak nézni,amiben azt láttam,hogy kívánt.Tekintete újból ajkamra tévedt,és mohón utána kapott.Két kezével hátamat erősen szorította,aminek az lett a vége,hogy a fűzőt elszakította.
- Edward - Ziháltam.
- Igen? - Kapkodta a levegőt Ő is.
- A ruha...Alice ki fog nyírni minket.
- Nem érdekel - Mosolygott.
- Igazából engem se.
Két kezemmel beletúrtam a hajába,aztán lecsúsztattam azokat a nyakára,és közelebb húztam magamhoz.
- Szeretlek - Leheltem ajkába.
- Én is szeretlek.
- Örökké rajtad fogok lógni,Edward Cullen - Vicceltem el.
- Én pedig azután is,Isabella.Azután is... - suttogta Ő is,aztán újra megcsókolt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó