Oké, most egy kicsit kalandozzunk el a csodás esténktől, és térjünk át Dorkára. Nem véletlenül említettük meg. Zsani képessége ugyan hatott, de Dorka agyát nem sokáig borította az a bizonyos rózsaszín köd. Teljesen oda volt azért az alakváltóért, tesi óra után újra róla ábrándozott. Egyre csak egy korábbi mondata járt a fejében. „Én is vérfarkas akarok lenni!” Vajon kivitelezhető mindez? Meg kell kérdeznem egy szakértőt…
Efféle gondolatok kavarogtak az elméjében, és a kémia terem felé vette az irányt.
Angéla néni odabent volt, éppen az üstjét kavargatta. Dorka odalépett az asztalához.
- Nahát! Szia, Dorka! Miben segíthetek? – mosolygott a lányra.
- Az most mindegy! Én csak… szóval, csak azért… hogy, kivitelezhető ez?
- Természetesen igen, de nem hinném, hogy az igazgató úr megengedné!
Dorka most már könyörgőre fogta a dolgot.
-Ó, kérem tanárnő! Bármit megteszek!
- Bármit? – csillant fel Angéla néni szeme. – Nos, hallottam, hogy Robert Pattiszon az unokatestvéred. Nagy rajongója vagyok, láttam minden filmjét. Esetleg be tudnál szervezni egy találkozót?
Dorka megijedt, aztán eszébe jutott ez a mondás: Kegyes hazugság nem árt senkinek.Nem mintha Rob valaha is belement volna egy ilyen dologba.
- Hát hogyne, ez csak természetes!
- Csodás! – lelkesedett Angéla néni. – Ma délután 2 körül gyere ide, addigra kész leszek a mutáló főzettel. Jaj, már alig várom a találkát!
Dorka mosolyogva bólintott, és elment ebédelni. Áldozatára egy sikátorban talált rá: egy rendkívül jó illatú fiatal férfi akadt az útjába. 2 óra előtt öt perccel jóllakottan indult vissza a suliba. Nagyon izgult az átalakulás miatt, ugyanakkor úgy érezte, ezzel élete álma válik valóra.
*
-Kész! Végre! Akkor megeszem az uzsim, amíg Dorka meg nem jön – határozott Angéla néni. Nem sejtette, hogy nem egyedül van a teremben.
Tibi bácsiról, azt hiszem már meséltünk. Ő volt az egyetlen ember a suliban, a fizikát tanította. Ja, és nem mellékesen teljesen bele volt esve Angéla nénibe. Szokása volt, hogy kifigyeli, mit csinál, majd a fizika alaptörvényeit szem előtt tartva megvizsgálja a bájitalokat. Nem mondom, kicsit őrült, de hát tehet róla? Csak egy halandó.
Most is épp ezt tette. Kimászott a tanári asztal alatti szekrényből – ugyanis előzőleg ide rejtőzött – és elkezdte vizsgálgatni a mutáló főzetet. Egy idő után meglepetten kiáltott fel:
-Nahát! Ennek a lének nincs sűrűsége! Még ilyet! Lássuk, mit is tudnánk tenni… - töprengett, majd megpillantott egy nehéznek látszó üveget.
-PUDLImusz – olvasta hangosan. – Szeretne egy kutyát, de nincs rá keret? Semmi gond! A PUDLImusz segít! Csak öntse az egészet egy pohárba, majd a kívánt tárgyra!
Sűrűség: 19,3 g/cm3 Ez az! Tökéletes lesz! – majd az egészet a főzetbe öntötte. – Hohó! Ez aztán sűrűség a javából!
Nagyokat vigyorgott, majd kiment a teremből. Ekkor jött ki Angéla néni a szertárból, egy pillanattal később pedig Dorka jelent meg.
-Kész? – kérdezte izgatottan.
-Kész bizony!Idd meg! – kiáltotta, majd Dorka felé nyújtotta az üveget.
Dorka mohón megragadta, majd az utolsó cseppig kiitta. Néhány másodperc múlva Dorka zölddé, majd lilává változott,és egy pukkanással eltűnt. Angéla néni egyedül maradt, ha nem számítjuk a nyelvét kinyújtó, hűségesen néző pudlit. Angéla néni értetlenül állt, majd felsikkantott.
-Te jó ég! Dorka, te vagy az?
Az állat nem felelt, csak helyeslően vakkantott egyet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó