3.fejezet

Alice mindenre figyelmeztetett hátha nem bírnám emberek között. Edward Volvójával mentünk az ismeretlen gimnázium felé. Amint odaértünk és kiszálltunk mindenki engem kezdtet bámulni, ami eléggé feszélyező volt. Így lehajtott fejjel haladtam. Néha megbotlottam, mert nagyon béna vagyok, hiába vagyok vámpír, Főleg ha nem figyelek. Az egyik ilyen botlás olyan nagyra sikerült hogy elestem volna, ha valaki meg nem támaszt a derekamnál. Felnéztem és Edward féloldalas mosolyával találtam szemben magam. Így haladtunk tovább, aminek nagyon örültem persze. Beértünk az épületbe és Alice sok sikert kívánva a többiekkel 1ütt az ellenkező irányba ment. Edward viszont velem maradt ugyanis közösek voltak az óráink. Leültem Edward melletti helyre és körülnéztem:midneki minket bámult. Egy fiú oda isjött
Szia a nevem MikeNewton Te pedig biztos Isabella vagy az új lány.- mellettem Edward halkan felmorgott
Bella csak Bella-mondtam zavartan Tovább nem kellett beszélgetni, mert betoppant a tanár. Az óra hihetetlenül gyorsan eltel és utána a következő és az azutáni is. Az órák elszálltak s mi mentünk az ebédlő felé amint beléptem egy sovány fekete hajú lány jött oda
Szia Bella a nevem Angela
Szia-mondtam és teljesen összezavarodtam Alice azt mesélte h mindenki távol tartja magát tőlük mert érzik hogy mások.. de akkor mégis miért jönnek hozzám ide?

Hallottam hogy mi történt a szüleiddel, részvétem és arra gondoltam hogyha esetleg szükséged lenne valakire akinek a vállán kisírhatod megad akkor nyugodtan szólj..- mondta és látszott h zavarban van. Köszönöm Angela majd meglátom feleltem mosolyogva meghatott ennek a lányka az őszinte kedvessége De gondolatban már elterveztem hogy kinyírom Alicet Levettem pár emberi ételt kifizettem majd edward mellé ültem le. Hihetetlenül jól nézett ki (mint mindig)és a hangja a kedvessége, na nem Bella nem zúghatsz bele.ő csak testvérként tekint rád. majd eszembe jutott angela
Alice mégis miféle mesét adtál be a forksi népnek a családomról??? kérdeztem kissé ingerülten
Hát hogy anyukád meghalt rákban amikor kicsi voltál apukádat meg elütötték és meghalt. Így kerültél hozzánk.. úgy látom olyan hatásos volt a sztori hogy még oda is jöttek hozzád.. Büszke vagyok magamra- további fecsegésre már nem tudtam odafigyelni éreztem ahogy elönt a fájdalom és a bűntudat apa.. anya miattam..aztán hirtelen nagyon nagy nyugalom ereszkedett rám.. Jasper

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.