-

- Ha nem hagyod abba a remegést, akkor Nessie egy hatalmas farkashoz fog hozzámenni, Anyám meg Charlie pedig fejvesztve elmenekülnek – suttogta Seth közelebb hajolva hozzám.

- Mintha nem egy farkassal kötne házasságot – válaszoltam lemondóan.

- Én úgy tudom, hogy a vőlegény Jacob Black, nem holmi mesebeli szörny – bökött oldalba és közben vigyorgott.

Ekkor felcsendült az a bizonyos induló. A helyszín ismét a Cullen család kertje volt, de most nem egy fa árnyékából kellett végignéznem azt, hogy a szerelmem esküszik. Nem, most én voltam a főszereplő, s ebben a pillanatban nem Bella lépdelt a sorok között, hanem Nessie, az édesapja, Edward kíséretében. Minden olyan hihetetlennek tűnt e percben. A farkas és vámpír vendégek, a Szöszi anyáskodó és boldog mosolya.

Mégis, akire minden erőmmel koncentrálni akartam, az Nessie volt. Ahogy mellém értek, s Edward hátrahajtva a menyasszonyi fátylat homlokon csókolta egyetlen lányát, ezt mondta:

- Mostantól a te felelősséged vigyázni az életemre.

Bólintottam. Nessie kezéért nyúltam és a pillantásom végigsiklott az orchideából és sárga rózsából álló csokrán, egészen a selymes uszályos ruháján. Ekkor a szertartást elvégezni hivatott pap felé fordultunk. Olyan gyönyörű volt, akár egy égi jelenés. Mikor a lelkész megkérdezte, hogy elfogadom–e az itt jelen lévő Renesmee Carlie Cullent, megfogalmazódott bennem valami az igenen kívül. 

- Elnézést, szólhatnék pár szót? – szakítottam félbe az atyát, aki a szemeit meresztgetve kábán helyeselt:

- Hogyne, fiam.

- Nessie – kezdtem, és nem volt szükség hangos szóra, mert a vámpíroknak és a farkasoknak kitűnően működött a hallása -, szeretlek – böktem ki ezt a megmásíthatatlan és megcáfolhatatlan tényt, mire az első sorban helyet foglaló Emmett hangosan felkacagott. Na, de én sem tettem másképp, amikor egyszerre négy kéz lendült és csapott le a tarkójára.  Nessie ennek ellenére csendesen várt tovább. – Itt élsz a szívemben a naptól fogva, hogy megszülettél. Féltelek, az első lépésed és szavaid óta. Vágyódom utánad, mióta nem szólíthattunk már kislánynak többé. Szeretlek, az első csókunk óta. Feleségül akarlak venni, mióta először érintettelek téged. És egy életre melletted akarok lenni, jóban, rosszban, a világ végéig, mert az idő nem foghat rajtunk, hisz a szerelmünk halhatatlan – fejeztem be és azon mód megcsókoltam. Az arcomat sós könnyek áztatták, hallottam a többiek tapsolását és Emmett hangos füttykoncertjét. Valaki megkopogtatta a vállam, Seth volt az. Elhúzódtam Nessie-től, de csak annyira, hogy egymás ujjára húzhassuk a gyűrűt és míg az atya ki nem nyilvánította, hogy házastársakká lettünk.

A gratulálás elmehetett volna egy komédiának, ugyanis a farkasok és vámpírok két méter távolságot tartottak egymás között, Seth meg mint valami bibliai Mózes sétált közöttük. Ezután kezdetét vehette a lakodalom, ahol az esküvő torta csak szimbólumként szerepelt, és ahol a marcipán nem férjet és feleséget ábrázolt, oh nem, hanem egy farkast egy vörös hajú lánnyal. Ezután az apalánya tánc következett.

- Szabad egy táncra? – nyújtotta kezet Edward Nessie-nek.

- Igen, szabad, Apa – felelte, s máris kecsesen siklottak az erre az alkalomra felállított parketten.

- Jake, azért ez nem járja, hogy nem kéred fel az anyósodat – kopogtatta meg a vállam Bella.

- Anyós? – hunyorítottam rá. – Ma holnap nagymama leszel – ugrattam és kezem a dereka köré fonva követtük a táncolókat.

- Ne tedd ezt velem, még olyan fiatal vagyok. Nem akarom még, hogy nagyinak szólítsanak – rázta a fejét Bella.

- Majd meglátom, hogy mit tehetek – kacsintottam rá.

- Nos, milyen érzés újdonsült férjnek lenni? – tudakolta.

- Nagyszerű, bár még nem kamatoztathattam a tudásomat – vigyorodtam el. Valóban, a nászéjszaka odébb van, pontosan kétszáz kilométerre.

- Jobb is – csóválta a fejét, s lokniba rendezett barna haja táncot járt az arca körül.

- Jacob, nem haragszol, ha elrabolom tőled a világ egyik legszebb nőjét? – oldalazott mellénk az Edward-Nessie páros. – Váltságdíjul pedig megkapod tőlem a másik legcsodálatosabb teremtést. Áll az alku? – húzódott féloldalas mosoly Edward arcára és valóban cseréltünk, mert már Nessie-vel keringőztem a lámpákkal megvilágított félhomályban.

- Nos, Mrs. Black, milyen a házas élet? – kíváncsiskodtam.

- Nagyszerű, de még jobb lenne – azzal odahajolt a fülemhez, hogy ezt suttoghassa: Ha kimenekítene engem. Alig várom már a nászutamat, Mr. Black.

- Mrs. Black, ön túlzottan kiéhezett, mégpedig rám – mondtam pajkosan. Igen, kívánom őt, de mostantól nem ítélhet vagy vethet meg senki. Hisz ez már házastársi kötelességem, hogy kedvében járjak az arámnak.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.