(Bella szemszöge)


Próbáltam minél távolabb kerülni Kevintől aminek az lett a következménye,hogy szerencsésen leestem az ágyról.Kevin utánam nyúlt hogy felsegítsek,de mérgesen ellöktem a kezét.

-Ugyan már Bella!Hadd segítsek!-nézett rám esdeklőn és próbálta elfojtani a mosolyát.
-Hozzám ne merj érni!-sziszegtem.

Gyorsan felpattantam és már futottam is az ablakhoz hogy megnézzem Edward ott van-e még.De sajnos nem volt ott,pedig irtóra szükségem lett volna rá.Nem akartam hogy félreértse ezt az egészet.Csalódottam fordultam meg és nem is gondoltam volna hogy Kevin a hátam mögött van.Nagyon közel volt,csak pár centire az arcomtól.Mégis mit képzel magáról?

-Ugye még mindig milyen jól csókolok Bells?-kérdezte,és közben önelégülten mosolygott.
-Álmodozz csak!-válaszoltam lenézően.Erre láttam az arcán a sértődöttséget.Kihasználva az alkalmat elindultam mellette.De nagyon hirtelen elkapta a karomat és visszarántott.
-Nem hiszem hogy a te kis bájgúnár pasid jobban csókólna!-mondta dühösen a képembe,szinte csak úgy köpte a szavakat.

Az agyamat teljesen ellepte a harag,a kezemet ökölbe szorítottam az oldalam mellett.
Hirtelen elhatározásból előrelendítettem az öklöm,ami nagy csattanással Kevin arcában landolt.Éreztem ahogy a meleg vér ráfolyik a kezemre.Azonnal elhúztam,és láttam ahogy Kevin odakapja a kezét a szája elé amiből immár ömlött a vér.Hirtelen émelyegni kezdtem a vér szagától,és szédültem.Próbáltam megőrizni a lélekjelenlétemet.

El sem hiszem hogy hogyan voltam képes ilyen nagy mennyiségű erőt összeszedni.Látszik hogy Edwardért tényleg mindent megtennék.Sose voltam azaz erőszakos fajta.De egyszerűen nem bírtam magamat konrollálni.Talán ilyen hogyha valaki újszülött.

Nagyon elgondolkodhattam mert már csak akkor eszméltem fel amikor Kevin hangos csattanással bevágta az ajtót.Nagyon reméltem hogy Charlie nem kelt fel rá,mert nincs sok kedvem magyarázkodni.A végén még szerintem simán letartóztatna.

Felvettem a neszeszeremet és a pizsamámat,halkan kiosontam a fürdőbe.
Forró vizet engedtem magamra,és szerencsére pár percre eltudta velem felejtetni azt az egész őrületet ami most körülvesz.
Megfésülködtem,fogat mostam és elindultam vissza a szobámba.Az ágyamon már Edward várt rám ülve,és az arcát rideg maszkká formálta.


(Edward szemszöge)


Amint megláttam hogy Bellát megcsókolja az a kis semmirekellő rögtön elöntött a féltékenység.De szerencsére Bella azonnal ellökte és engem akkor elfogott a megkönnyebbülés.Tehát már nem szereti,engem szeret,Ő az enyém.Legalábbis ezt a következtetést vontam le.

Akkor hirtelen szerelmem felém fordult és a szemében kétségbeesést láttam.Tehát sikerült amit el akart érni az a kis suhanc.Elvette tőlem az életemet.Bella már nem is szeret.

De aztán megláttam amint a szemében megjelenik a végtelen szerelem aztán Kevin felé fordult.És azon az angyali arcán egy dühös kifejezés jelent meg.Kíváncsiságból beleolvastam annak a gyereknek a gondolatába.Amit hallottam az teljesen felbőszített.


Gyorsan leugrottam a fáról amiről eddig figyeltem és hallgattam az eseményeket.Eszeveszett rohanásba kezdtem az erdőben.Minden fát ami csak az utamba került kitéptem vagy csak szimplán meglöktem.Az elmémet teljesen beborította a vörös köd.És a vadállat olyan hosszú idő után végre kitört a ketrecéből.Még vagy fél órán keresztül irtottam a forksi erdőt amikor végre sikerült lecsillapodnom.Leültem a fűbe és csak meredtem magam elé.

Bellának sokkal jobb lenne ha nem velem lenne együtt.Még az a gyerek is jobb mint én pedig azok a perverz gondolatok.Milyen szép élete is lehetne Bellának ha én nem léteznék.Elvenné egy gazdag férfi.aki gyereket és biztonságot adhatna neki.

De én?Én mit adhatnék ennek az angyalnak?A szörnyeteget ami bennem lakozik?Veszélyt jelentek rá,nincs velem biztonságban,Egyfolytában csak bántom őt.Minden pillanatban meg akarom ölni akárhányszor csak közelebb kerül hozzám.

Gyűlöllek Edward Cullen.Egy szörnyeteg vagy.Hagyd végre békén Őt,veled sosem lehetne boldog.Tönkreteszed az életét.Ha igazán szereted elengeded.De hogy is tudnám elengedni amikor mindennél és mindenkinél fontosabb a számomra?Nélküle csak egy szánalmas vámpír vagyok.Egy semmi.

De tudom hogy el kell engednem,hogy szép és boldog élete lehessen,vámpírok és örökös veszély nélkül.Nem bírom,ez nekem sok.Ha egy vámpír meghalhatna akkor én most biztosan meghalnék.Istenem de szeretem.

Nem hagyhatom magára.Szükségem van rá.Jézusom,de önző vagy Edward Cullen.

Hirtelen megszületett bennem a döntés.És visszaindultam,hogy elmondjam életem szerelmének.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.