A szavak hasznosak, de én mégse tudok élni valami jó szóval. Pedig annyi mindent mondanék…
Míg Jacob vezet, engem elkap az érzés, hogy minden jónak egyszer vége lesz. Esetünkben mindjárt hazaérünk. Én elbúcsúzok, a gondolatrémisztő volt. Olyan mintha megint elveszteném. Nevetséges, tudom. Ugyanakkor a melegség, amit éreztem …
- Mondj valamit! – kértem.
- Mit gondolsz?- sandított rám
Meglepődtem. Most ezt mind el kéne mondanom? Kizárt, elvégre még én se nagyon értem a mai nap történéseit. Szükségem lesz egy kis összegzésre, hogy rendezni tudjam a kirakóst. Jelen esetben az életemet, mert ma kiderült, hogy hazugság volt az egész.
- Őszintén? Nem tudom, mit kéne gondolnom. Az egész túl kusza.
- Lehet, hogy Bellának igaza volt. – ejtette ki a szavakat szinte suttogva, de nem kérdezte, ez ténymegállapításnak hangzott.
- Mi?? Mit mondott anya? Miről beszélsz?
- Semmiről… csak, én nem akarok spicliskedni.
- Jake, kérlek mond el!
- Nessie, ne haragudj rájuk, csak a javadat akarták.
- Persze, persze de mond már így tényleg nem értek semmit.
- Amikor hazajöttetek, eljöttek hozzám, és megkértek, hogy maradjak még egy kis ideig távol tőled.
Jeges csend telepedett közénk. A szavak jelentése túlságosan is fájt. Összeszedtem minden vádló gondolatomat, és higgadtan megkérdeztem:
- Tényleg ezt akartad volna?
Hangos fénycsikorgással megált a kocsi. Jakob felém fordult.
- Soha nem akartam úgy élni, hogy nem vagy az életem része – mondta komoly szemekkel – minden nap pokoli volt, de esküszöm, ha a javadra vált, akkor én hálát adok az égnek, mert boldog voltál. Soha nem akartam, és nem akarnám ezt. Nem akarom, hogy ezt hidd – a kezét az enyémre tette.
Bőre melegsége felperzselte minden érzésemet. Érezni akartam, minden testrészemen. Játszani kezdtem az ujjakkal. Elpirultam a gondolatoktól, amik eszembe jutottak. Jake pislogott. Nyilván értetlenül állt a dolgok előtt. Újra be indította a kocsit, de a kezét nem vette le az enyémről, és ez nagyon jól esett.
- Jake , én … - Sshh, van időd , én várok.- szólt szelíden.
Hamarosan hazaérünk, és kénytelen leszek elválni Jaketől egy ujjab nap erejéig. Ólomsúlyú álmosság telepedett a szememre, és én becsuktam, Jacobra hagyva a ki nem mondott szavakat.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.