A repülőn ülve átgondoltam mindent.Attól még,hogy éppen Edward megmentésére sietek,ami ha nem sikerül – még belegondolni is borzalmas -,akkor igazából másodszorra is el fogom veszíteni.Én szeretem még.Vagy csak kötődök hozzá?Nem tudom.De mostmár semmiféleképpen sem fogom elhagyni Markot.Nem érdemelné meg,én már az Övé vagyok.
-     Bells – szólított meg  Jacob.Valójában én rá nem haragudtam,de azon nem csodálkoztam volna,hogy ha Ő rám igen.
-     Igen,Jake? – Fordultam felé.
-     Figyelj,megbeszélem a vérszívókkal,hogy te addig nem fogsz bejönni,amíg nem lesz tiszta minden.
-     Ezt hogy érted?
-     Mivel neked nincs semmilyen szupererőd,hátul kell maradnod addig,amíg meg nem ölünk mindenkit.
-     Nem akarjuk,hogy bajod essen – szólt hátra Seth.
Már Volterra felé igyekeztünk amilyen gyorsan csak tudtunk,és persze két autóval.A vámpírok és a farkasok külön.Én semleges voltam,és Jacobékkal szerettem volna utazni.
-     Tudok vigyázni magamra – Erősködtem.
-     Nem,nem tudsz!És erről ne is vitatkozzunk – Vágta rá Jacob.
Ráhagytam.Megint kinéztem az ablakon,és elmerengtem,mi lesz,ha meghalok?Igazából nem félek a haláltól,és Edward szabadságáért odaadnám magam.Bárcsak ne keveredett volna bele...És akkor talán nem hittem volna azt,hogy meghalt.És talán újra...Nem.Ilyen már soha többet nem lesz.
Az előbb még olyan gyorsan mentünk,hogy a tér összefolyt,most pedig megállt az autó.
 
-     Megjöttünk – Szálltak ki a kocsiból.
-     Ez egy kicsit gyors volt,nem?
-     Mi nem szokványosan utazunk – Mosolygott rám Jake,de nekem most nem volt erőm visszamosolyogni.Sürget az idő.Már csak huszonnégy óránk van.
-     Hol vannak Alicék?
-     Itt vagyunk,Bella – szólalt meg a hátam mögül,én pedig megfordultam.
Az egész Cullen család ott állt mögöttem.Látszott,hogy mindenki ideges,csak Esme arcán jelent meg egy kisebb mosoly azért,hogy lát.
-     Jacob,mi a tervetek? – Lépett oda Carlisle.
-     Szeretnénk,hogyha Bella egy ideig kimaradni belőle.Legalábbis addig,amíg tiszta nem lesz a levegő.
-     Ezt mi is így gondoltuk – Bólintott.
-     Seth,kint maradsz vele - Fordult oda Sam.
-     Nem,nem kell!Itt kint semmi bajom nem eshet  -  Szerettem volna legalább addig egyedül maradni.
-     De Bella...
-     Nem,Jacob!  -  Reménykedtem,hogy tiszteledben tartja a döntésem.
-     Hát jó.De ha bármi bajod esik...
-     Nem fog – Nyugtattam meg,Ő pedig kifújta a levegőt.
-     Rendben – Visszafordult Carlisleék felé.
-     Szerintem nyugodtan mehetünk be előről,mi vámpírok.Jacobék pedig hátulról.Mert ha megérzik a kutya szagot,azonnal támadnak.Viszont ha csak minket,lehet hogy marad egy kis időnk  -  Kapcsolódott be Jasper.
-     Igen,ez jó ötlet fiam.Nem kell annyira hirtelen döntéseket hozni -  Nézett körül rajtunk Carlisle. – Edward kivégzése holnap lenne – A ’lenne’ szót erősen megnyomta. – Most mi csak megpróbálunk megállapodni Aroékkal.Ha nem sikerül,akkor is van még biztos más megoldás.
Samen megakadt a szeme.
-     Köszönjük,hogy segítesz rajtunk – Ő pedig csak tisztelettudóan bólintott.
-     Indulnunk kellene -  szólalt fel vékony hangján Esme.Biztosan nagyon aggódott Edward miatt.Ahogy én is.
-     Mennyünk -  Parancsolt mély,határozott hangján Carlisle,aztán mindenki elindult befelé.

A farkasok még nem változtak át,viszont hátrafutottak,Aliceék pedig elindultak be a kapun.Jacob még  vetett rám egy utolsó pillantást,és én bíztatólag rábólintottam,aztán Ő is eltűnt.

Egyedül maradtam.Egyes egyedül.

Neki dőltem az autónak,és végignéztem az embereken.Mindegyik boldog volt.Egytől egyig.Pedig ha tudnák miféle emberek,illetve vámpírok tartózkodnak itt,akkor biztos nem így viselkednének.Tekintetem megakadt egy szerelmes páron,akik talán boldogabbak voltak még a többi embernél is.Szenvedélyes pillantásokat loptak egymástól,és gyengéd érintésekkel jutalmazták egymást.Egyszerűen kínzott a fájdalom,és ahogy rájuk néztem,nem Mark jutott eszembe.Lábammal dobolni kezdtem a talajon.

Én  ezt nem birom tovább.Egyszerűen kéttelen vagyok ölvetett kézzel várni azt,hogy mikor jönnek azzal a hírrel,hogy nem tudtak mit tenni.

Nem!Ezt nem engedem!

Elkezdtem sétálni befelé én is a nagy kapun.Amint beléptem,jobbra pillantottam.
A folyosó.Amit álmomban is mindig láttam.Félve tettem egy lépést felé,aztán még egyet.És már azon kaptam magam,hogy lesétáltam egy alagsorba.Amerre csak néztem,cellákat láttam.De egyikbe sem volt senki.Késztetést éreztem rá,hogy végig sétáljak rajta,ezért még beljebb merészkedtem.Amilyen halkan csak tudtam,úgy lépdeltem végig,persze ez magassarkúban nem nagyon sikerülhetett,mivel hallottam,hogy valaki megmozdul.
-     Jane,most nem érdekelnek a gondolataid – Repült végig a levegőben a legcsodálatosabb hang,ami mikor elért,megsimogatott.Nem szóltam vissza.
-     Talán vért hoztál? – Kínjában felnevetett.Ennyire szenvedhetett? – Nem értem miért játszol velem.Miért nem öltök már meg végre?
Testem beleborzongott már abba a gondolatba is,hogy megint elveszítsem Őt,mikor már ilyen közel vagyok hozzá.Egy lépés választott el attól,hogy eléálljak.De megálltam.
-     Miért nem jössz tovább?Miért nem vágod megint bele a képembe,hogy ’Bella már nem szeret’?! – Hangja elhalt,a mondat végére.
Ez nem igaz,én...Vettem egy nagy levegőt,és remegő lábakkal,de odaléptem.
-     Én vagyok az – suttogtam,mire Ő azonnal felkapta a fejét.
-     Bella? – Tekintetünk összeért,de aztán nevetve visszanézett a földre. – Már megint képzelődök.
-     De...én  a valóság vagyok!Edward én vagyok az!Gyere ide,kérlek.Megmenteni jöttünk.
-     Pedig milyen  igazinak tűnt... – suttogta maga elé,ami már felbosszantott.
-     A fenébe is Edward Cullen!Azonnal szedd össze magad,és legalább annyit mondj meg,hogy hol van a kulcs.
Erre a mondatra megint felkapta a fejét,és felállt.Odasétált hozzám,én pedig megijedtem a tekintetétől,ezért hátrálni kezdtem.Kinyújtotta a kezét a rácson keresztül.
-     Szabad? – Nézett bele a szemembe,amitől majdnem elájultam,ezért elhúztam azt.
Én  is felemeltem a kezem,és hozzáérintettem az Övéhez.Minden végtagom megbizsergett.Számomra csak ennyi lett volna,de Ő megfogta,és nem akarta elengedni.
-     Hát tényleg te vagy az... – mondta ki meglepedten.
-     Igen,én.De mostmár elengedheted – Fejtettem ki a kezem az Ő kezéből,pedig legszívesebben az örökkévalóságig is fogtam volna,de nem lehet.
-     Túlságosan is igazi vagy -  Húzta féloldalas mosolyra a száját,amire nekem is el kellett mosolyodnom.
Az egyik pillanatban még vigyorgott,a másik pillanatban pedig erősen koncentrált valamire.
-     Jön.Bújj el a hordó mögé! – Mutatott a mellettem lévő hordóra.
-     Dehát kijön?
-  Jane!Kérlek,Bella.Bújj el – Aggodalmaskodott,én pedig megtettem azt,amit mondott.
Már hallottam,ahogy durván neki veri a talpát a földnek,és úgy jön,mint aki kivégzésre igyekezne,és persze Ő a hóhér.Megállt Edward előtt,és bal válláról átdobta a haját jobb vállára,amitől megcsapott a szaga.

Felkavarodott a gyomrom tőle.

-      Szia,Edward cica – cincogta,engem pedig elöntött a méreg,Edward becézgetése hallatán.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.