(Emmett szemszöge)




Kiindultam a parkolóba és megláttam őt, épp a kocsijánál állt, és a táskájában kutakodott.

- Szép kis kocsi – mondtam félhangosan, mire ő csak elmosolyodott, és megsimogatta az autóját.
- Tudom – felelte, és rám nézett.

A hatás nem maradt el, a szíve hevesebben kezdett verni és az arca piros lett. Aranyos kislány, de nem szabad közel kerülnie hozzám, mert a vére nagyon csábítja a bennem szunnyadó vérszomjas vadat, és én nem akarom megölni. Nekidőltem a fivérem kocsijának és azon merengtem, hogy vajon Edward hogy bírta ki, hogy nem ölje meg Bellát. Talán olyan erős volt a szerelme, hogy meg tudta fékezni a szörnyeteget? Ekkor Lizzy elhajtott mellettem, és a szemem sarkából láttam, hogy engem néz. Hogy tudnám meggyőzni arról, hogy kerüljön el, amilyen messze csak tud?

Hamarosan megérkeztek a testvéreim is és hazahajtottunk. Beérve a házba Alice és Bella felmentek az emeletre, mi fiúk pedig leültünk a nappaliba és bekapcsoltuk a tévét. Egyszer csak valami furcsa illatra lettünk figyelmesek, a konyhába mentem, és megláttam anyámat, amint épp a sütőből vesz ki valami emberi étel formát.

- Mit csinálsz? – kérdeztem és felültem a konyhapultra.
- Süteményt sütök – válaszolta Esme, teljes nyugalommal.
- De minek? – húztam el a szám. – Csak nem nekünk?
- Nem, nem nektek lesz – felelte Esme, és anyáskodó szigorral meglengette a villát, amivel a süteményeket pakolta egy dobozba. – Az egyesületi gyűlésre lesz, tudod, az árvák megsegítésére.
- Ja, így már értem – vigyorodtam el. – Már azt hittem, hogy nekünk sütsz! Ha mégis így lenne, akkor tálalhatnál hozzá egy íncsiklandozó mackót is.
- Vagy egy hegyi oroszlánt – kacagott fel Edward a nappaliban.
- Jól van, gyerekek, de majd máskor – mosolygott Esme, majd gyors mozdulatokkal eltüntetett minden főzésre utaló nyomot. Én pedig visszacammogtam a nappaliba, és épp le akartam ülni, de ekkor Alice sétált le a lépcsőn.
- Most kell indulnunk – mondta hangosan, mire kelletlenül kiindultunk a garázsba.

Bella kapott Edwardtól egy éjfekete BMW kombit, nekem is be kéne újítani valami jó kis verdát. Ezen töprengve ültem be a kocsiba.

- Mit szólnál egy új Jeephez? – fordult hátra Edward.
- Nem is rossz ötlet tesó – vigyorodtam el. – Amíg a lányok a ruhaboltokat rámolják üresre, benézünk egy autókereskedésbe.
- Talán én is találok, valami nekem valót – értett egyet Jasper.

Hamarosan be is értünk a port angelesi bevásárlóközpontba, ahol kettéváltunk. Alice és Bella a ruhaboltokat rohamozta meg, míg én és a fivéreim egy autósboltba mentünk. Én találtam magamnak egy metálszürke kicsi kocsit, amit rögtön meg is vettem. Holnap már érte is jöhetek. Miután Jasper is kiválasztott magának egy Renault Lagunát, megkerestük a lányokat. Épp egy üzletből jöttek ki, a kezükben rengeteg szatyor volt, amit hozzánk vágtak. Szuper, mi vagyunk a málháslovak – gondoltam magamban, mire Edward felkacagott. Ekkor megéreztem azt az illatot, amitől a torkom megint égni kezdett.

- Sziasztok, ti is vásároltok? – hallottam meg a húgom hangját.
- Sziasztok, látom ti is – felelte Lizzy, és azonnal engem keresett.
- Ez csak a fele – mutatott felénk Bella, amint a fivéreim és én leültünk egy padra.

Szíve megint felgyorsult, amint rá néztem, és micsoda ruha! Végignéztem rajta, mire ő megint elpirult. Zavarába megráncigálta a miniszoknyája alját, amire én elmosolyodtam. Barátnője karon ragadta és beráncigálta a boltba. Még így is tökéletesen láttam, amint egy halom fehérnemű közt kezd kutakodni.

- Látom, tetszik a tesóm, most épp nincs senkije – állt mellé Bella.
- Ezt most fejezd be – mordultam fel olyan halkan, hogy csak a vámpírfülek számára volt hallható.
- És ezt most miért nekem mondod? – pirult el megint Lizzy. – Amúgy meg nem tetszik – hazudta, ráadásul nagyon rosszul.
- Na ne mondd – húzta el a száját a sógornőm –, akkor miért vagy pipacsvörös?
- Mert melegem van – felelte ő, és megint kutakodni kezdett a ruhadarabok közt, míg a barátnője el nem hívta.
- Nagyon rosszul hazudik – mosolygott Edward –, pont, mint Bella anno, habár most sem füllent ügyesen.
- Mindent hallok ám, Edward – hallottuk meg az említett hangját.
- Tudom, épp ezért mondtam – nevette el magát a tesóm.
- Egyszer csak hatalmas nevetésbe kezdett, de annyira, hogy majdnem leesett a padról.

- Na, már megint mit hallottál? – kérdeztem, tudva, hogy megint Lizzy fejében turkál.
- Azt hiszi, hogy füvezek – fulladozott Edward.
- Szállj már ki annak a szegény kislánynak fejéből – morogtam egyhangúan, de azért kíváncsi voltam. – Amúgy miért hiszi azt?
- Mert mindig mosolygok, amikor rád gondol – felelte ő, és még mindig lihegett a nevetéstől.
Nemsokára kiléptek az üzletből, de Lizzy nem nézett felénk, és ekkor megcsörrent a barátnője telefonja. Beleszólt a készülékbe, mire Lizzy szemforgatva leült arra a padra, ami pont a miénk mellett volt.

- Szia, Edward vagyok – köszönt a fivérem. Ez meg mire volt jó? – Te pedig? – mintha nem tudná.
- Lizzy – felelte halkan.
- Ők itt Jasper és Emmett – mutatott felénk a kezével.
- Szervusz – köszönt Jasper mosolyogva.
- Szia – mosolygott vissza ő bizonytalanul.
- Szia Lizzy – dőltem előre, és oldalra fordítottam a fejem, mire Edward halkan felkuncogott.
- Hmm… szia – mondta egy kicsit elábrándozva.
- Amúgy jó a kocsid – mondtam, csak hogy megtörjem a csendet.
- Ööö… köszi – pirult el megint.
- Milyen típus? – kérdezte Edward.
- V8 – felelte mosolyogva. Mi a csoda, ért a kocsikhoz.
- Nem rossz – mondtam ki hangosan.
- Tudom – felelte vidáman.
A barátnője végzett a telefonálással, és észrevette, hogy mi is ott vagyunk.

- Sziasztok! – köszönte.
- Szia! – üdvözöltük egyszerre.
- Akkor sziasztok – állt fel Lizzy, és megigazította a formás combján a szoknyát, közben szeme sarkából rám nézett, mire én szélesen elvigyorodtam, ő pedig megint pipacsvörös lett.

Alice és Bella még két boltba be akart menni, erre én felpattantam, és az addig vásárolt szatyor ruhákkal lementem a kocsihoz. Még jó, hogy nagy a csomagtartó. Emberi tempóban ballagtam a lifthez, amikor kinyitódott az ajtó és be akartam szállni, de beleütköztem valakibe. Gyorsan utána kaptam, hogy ne essen össze, ekkor láttam meg, hogy Lizzy az.

- Hé, kislány, jól vagy? – vigyorogtam le rá.
- Aha – nyögte gyenge hangon, közeledni kezdtem az arca felé.
- Legközelebb felemelt fejjel közlekedj – suttogtam a fülébe, mire ő megrázkódott, majd lassan eltávolodtam, de amikor belenéztem a nagy barna szemeibe, megálltam, és a szemem a csábító ajkaira siklott.
- Jó – válaszolta halkan, és az én torkom megint fellángolt. Szélsebesen elengedtem és elrohantam.





(Lizzy szemszöge)



Másnap reggel kipihenten ébredtem, mert tudtam, hogy ma megint láthatom az én nagydarab mackómat. Mivel még nagyon korán volt, így pizsiben mentem le reggelizni. Meglepetésemre apámmal néztem szemközt a konyhában.

- Szia prücsök! – köszönt apa vidáman.
- Szia apa! – feleltem és kivettem a tejet a hűtőből, majd egy tálat a szekrényből, és müzlit öntöttem bele. – - Hogyhogy itthon vagy?
- Ma később nyitok, és beszélni szeretnék veled. – kezdte apám, és leült velem szembe.
- Ki vele – mondtam, és közbe kanalazni kezdtem a reggelimet.
- A seattle-i autóscég továbbképzést tervez, és engem is meghívtak – mondta apám, és én sejtettem, hogy miről akar velem beszélni.
- És azt szeretnéd, hogy addig helyettesítselek a boltban – feleltem egykedvűen.
- Igen, drágám, erről lenne szó – bólogatott hevesen apám. – Alex átveszi a délelőtti műszakot, neked csak délután kéne beállnod pár órára, és ötre már én is odaérnék.
- Rendben apa – feleltem, úgy sincs jobb dolgom.
- És természetesen meg is fizetlek - állt fel az asztaltól apám. – Sőt, mivel suliidőben vagyunk, dupla fizetést kapsz.
- Szuper – ujjongtam kedvetlenül, szerencsére apám nem figyelt rám annyira, hogy ezt észre is vegye.
- Na, akkor ezt meg is beszéltük. Holnap kezdesz iskola után – mondta apám, majd magára kapta a kabátját, és egy röpke homlokpuszi után elviharzott.

Bekanalaztam a müzli maradékát, majd a fürdőszobába siettem. Gyors fogmosás után beálltam a tus alá, mindenről megfeledkezve áztattam magam. Miután ezzel is végeztem megszárítottam magam, és egy törölközőbe csavarva bementem a szobámba, azon gondolkozva, hogy mit vegyek fel. Ekkor megláttam a tegnap vett ruhát és eldöntöttem, hogy azt veszem fel. Kerestem egy fehér melltartót, de sajnos csak olyat találtam, amit még Angie-től kaptam, és hát az egy push-up melltartó volt. Azt viszont nagyon utáltam, mert a nyakamban éreztem a melleimet, de nem volt más fehér, úgyhogy felvettem. Miután felöltöztem és megfésülködtem, belenéztem a tükörbe és elégedetten láttam, hogy dögösen festek. Felvettem egy fehér kabátkát, ugyan nem volt hideg, de ez Forks. Lementem a lépcsőn, és a fehér sportcipőmbe bujtattam a lában. Majd magamhoz véve a táskám kimentem a garázsba és bepattantam a kocsimba. Percek alatt az iskolában voltam, alig pár diák volt még csak itt. Előkotortam az órarendem és megnéztem, hogy mi lesz az első órám: biokémia, szuper – mondtam magamban, majd megindultam a bejárat felé. A gondolataimmal megint csak elkalandozhattam, mert ismét beleütköztem valami keménybe. Felnéztem, és egy aranybarna szempár nézett rám vissza.

- Szia Lizzy – köszönt mosolyogva.
- Szia Edward – mosolyodtam el rajta. Na, megint vigyorog, kész ez a gyerek.
- Milyen órád lesz? – kérdezte ő, és megindult mellettem.
- Biokémia – feleltem –, és neked?
- Irodalom – válaszolta Edward, és a vigyora még szélesebb lett.
- Mi olyan vicces? – csúszott ki hangosan a számon.
- Semmi, semmi – felelte, de a vigyor maradt.
- Most komolyan, Edward – álltam meg, hogy szembe nézzek vele. – Te drogozol ugye? Elmondhatod nekem, mert nem köplek be.
- Nem, nem drogozok – nevette el magát.
- Nem mondod, hogy mindig ilyen vidám vagy? – kérdeztem kétkedve.
- Pedig de – felelte ő. – Na, én most megyek, szia! – búcsúzott el.
- Szia! – néztem fejrázva utána

Bementem a terembe és leültem egy üres padba. Lassan a diákok is beszállingóztak, mind harmadévesek voltak, és mindenkinek meg volt már a maga padtársa. Úgy festet, hogy egyedül fogok ülni. Előszedtem a könyvemet és lapozgatni kezdtem benne. Hamarosan be is csöngettek és a tanár elkezdte az órát. Ekkor kopogtattak, majd belépett Emmett.

- Jó reggelt – köszönt –, elnézést a késésért.
- Rendben Mr Cullen, de ez többet ne forduljon elő – mondta a tanár, majd körbe nézett a teremben. – Most pedig üljön le Miss Evens mellé.

Te atya ég, mellém – sikítottam fel magamban.

- Szia! – üdvözölt halkan és leült mellém. Éreztem, hogy a szívem megint felgyorsul.
- Szia! – köszöntem végül, és ránéztem, amit nem kellett volna, mert a mosolyától megint csak elpirultam.
- Szóval, elemezni kéne ezeket a mintákat – osztotta szét a tanár a mikroszkópokat. – Mindenki csoportot alkot a padtársával. – mondta, és elénk rakta a sejtmintákat.
- Mi szerint kell elemezni? – kérdezte meg az egyik diák.
- A sejteket kell rendszereznetek, állati és növényi mintákat adtam – mosolyodott el halványan a tanár. – Nem olyan nehéz, tehát kezdjétek.

Ránéztem a padtársamra, aki szintén engem kémlelt.

- Kezdjem én? – kérdeztem bátortalanul.
- Ha akarod – vonta meg a vállát, s egy kicsit közelebb hajolt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.