Kimentem a reptérre. Persze taxi hívtam. Előre foglaltam jegyet két repülőre is, csak a biztonság kedvéért. Még mázli hogy én akárhova mehettek, mert nem csillogok úgy a napfénybe, mint az igazi vámpírok. Szóval vettem egy jegyet Stockholmba mintha valaha is oda mennék és egyet Oviedóba. Mindig is érdekelt a régészet és ott sok nagyszerű lelőhely van. Persze előbb majd elvégzem a hozzá való egyetemet. Meg azt is szeretném tudni milyen napfényben élni. Anya emberként imádta, de sajna ők nem mehetnek ilyen helyre így én se mentem. Egész ez idáig. Meg, ha esetleg utánam jönnek, akkor is könnyebb lesz elmenekülni. Elég csak kimenni a napra és már nem is követhetnek. Briliáns.
A repülő út hosszú volt. Nagyon hosszú, de legalább zökkenő mentes. Miután földet értem beültem egy taxi-ba és elvitettem magam a szálódába. Addig itt szállok, meg míg nem találok egy jó kis lakást. Kivettem egy kényelmes kis szobát nem akartam túl nagyot, mert az túl feltűnő lett volna. Nem akarok minden áron segíteni nekik abban, hogy megtaláljanak. Így is nehéz volt a hamis papírokkal. Még Forks-ban csináltattam őket. Hát igen érdekes nevem lett. Bella Mason. Nem a legjobb, de legalább igaz. Mert tök sokan hívnak Bellának, állításuk szerint nagyon hasonlítok Anyura a Mason meg Apu emberi neve szóval megint csak igaz. És még nekem mondják, hogy nem figyelek a részletekre, meg hogy mindig csak hazudok. Na, ezt kapjátok ki kiscsébéim olyan állnév, ami nem állnév. Tök csúcs vagyok. Na, szóval itt vagyok, a hotelben épp az egyetemeket nézegetem.
- Azt hiszem a legjobb és legegyszerűbb választás az az Oviedói Egyetem Történelem kara lesz! – úhh már megint magamba beszélek. Ez már kezd a szokásommá válni. Na, mindegy! Ha így haladunk lehet, hogy nem is lesz kivel beszélnem és akkor már legalább magammal megbeszélhetem! Ja, legyünk optimisták! Pfhúj!
- Korog a gyomrom ideje lesz kihasználni azt, hogy van szobaszerviz! –mosolyogtam. Fogtam a telefont és rendeltem kaját a szobámba. Hamarosan kopogtattak is!
- Megyek!
- Senorra Masen! – jött az inas.
- Oh! Köszönöm!
- Semmiség! Tehetek Senorra-ért még valamit?
- Nem! Köszönöm Sebastian! – olvastam el a névkártyáját! Elköszönt majd elment. Én meg ott maradtam a fincsi kajával…
Annyi minden összeettem, hogy örültem, hogy nem tudok elhízni! Vagy ha mégis majd átúszom a Csendes-óceánt, hogy lefogyjak!
Miután végeztem fogtam minden szükséges adatott illetve pénz és elindultam az egyetemre. Sajna még nincs saját autóm ezért taxi kelet fognom majd elmondanom hova akarok menni. Soha nem szeretem taxi-zni.
Mikor végre oda értem megfogadtam, hogy még ma szerzek egy kocsit. Na de mindegy bementem az épületbe majd megláttam az INFORMÁCIÓS irodát. Kopogtam majd benyitottam.
-Jó napot!
-Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte egy fekete negyvenes éveiben járó nő az asztala mögött.
-Am szeretnék érdeklődni a felvételt illetően.
-Rendben akkor foglaljon helyet. – mikor leültem így szólt. – Rendben akkor melyik karon szeretnél tanulni?
-A Történelem- Régész karon.
-Nagyszerű ott még van hely számodra. Lennél szíves a neved?
-Oh, elnézést. Bella Masen! – mutatkoztam be.
-Én Senorra Bizton vagyok! De hívj csak Maria-nak.
-Rendben!
-Nos, akkor kérném a…- bla, bla, bla. és ez így folytatódott még másfél órán keresztül mire minden leírtunk bemutattam és letiztáztam. Mire vége lett azt hittem, hogy izomgörcsöt kapott a szám a rengetek vigyorgástól. De örömmel tapasztaltam, hogy kiválóan beszélnek angolul, ami nagy megkönnyebbülés, mert ugyan tudok spanyolul nem a legkedvesebb nyelv, amit beszélek. Readásul a vigyorgás annyi erőmet elvette, hogy semmi nem maradt volna arra, hogy a szavait értelmezzem. De legalább büszkén kijelenthetem, hogy én is egyetemista vagyok. Bár az órarendem kicsit fura. Ilyen óráim lesznek, mint: Ókori írás tudomány meg Muzeológia. Nem is tudtam, hogy vannak ilyen tantárgyak!
Na de mindegy úgy döntöttem, hogy veszek egy autót. Tudom, hogy kicsit bizarrul hangzik, mert, hogy nem lehet csak úgy besétálni egy helyre, hogy hé, kell egy kocsi. Nem ahoz hossza papírmunka meg miegymás. De nem nekem, ha valaki kéz pénzel, fizet plusz elég bóra valót ad akkor gyorsan a helyükre kerülnek azok az aláírások. Be is mentem egy autó szalonba, és amikor kijöttem már egy gyönyörű Peugeot 308 CC boldog tulajdonosa voltam. Nem is volt nehéz…
Így már taxi nélkül kezdtem el albérlet után kutatni…
Négy óra megfeszített keresgélés után meg is találtam a tökéletes házat. Van, egy szép nappalija egy terasszal a konyha egybe nyílik a nappalival és az étkezővel egy kis konyha sziget választja el őket. Egy csini kis hálószoba fürdő zuhannyal és káddal is. És readásként van egy jó kis dolgozó szoba is. Olyan mintha pont nekem álmodták volna meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó