Hirtelen riadtam föl. Jacob már ott ült az ágyamnál, és nézett rám.
-Mi a baj?
-Semmi, csak rosszat álmodtam.
-Mit?
-Öh, már nem is emlékszem.
Ami meg persze nem volt igaz, és látszott Jake-n hogy nem igazán hitte el, de annyiban hagyta.
-Hány óra van – nyögtem.
-Fél nyolc.
-Hú, akkor jó sokat aludtam. Mostanába mindig ez van. Ki gondolta volna, hogy… - és csak csacsogtam tovább.
-Te nem igazán figyelsz – állapítottam meg, mert Jake csak bámult rám.
-Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem.- kacsintot.
-Mond csak hol jártál? – tereltem.
-Otthon voltam, ja és apa üdvözletét küldi, és reméli nem lesz semmi bajod.
-Hehe, nem vagyok beteg, és bajom se eshet elvégre itt vagy te… és anyáék. Én is üdvözlöm őt.
Ahogy kimondtam anya be is lépett egy tálcával a kezébe.
-Hallom felébredtél kicsim, be kell venned ezeket.- és elém tolta a tálcát, amin 3 tabletta volt.
-Mi ez? borzalmas szaga van. – húztam el a számat.
-Vitamin, pont az amire most szükséged van.
Ránéztem Jacobra, a kérlek-ne-hagyd- hogy -ezt –megegyem pillantásommal.
-A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi- mondta.
„ Pedig olyan a szaga, mint az állatkerti csemegéknek, amivel az állatokat kell etetni.”
Lehajtottam az a valamit, és ki akartam kellni az ágyból.
-Hé, gyere csak ide – szólt Jake – nyisd ki a szádat!
-Hogy mi van?!
-Csak ellenőrizni akarom, hogy tényleg megetted.
Igen, ez pont olyan helyzet, amikor köpni, nyelni nem tudtam.
Egy igen szúros pillantás közepette eleget tettem kérésének.
-Most boldog vagy?
-Nagyon .
Jake szemszöge
Nessie amikor visszaértem még aludt. Óvatosan leültem az ágya mellé, nehogy felébresszem.
Olyan édes volt ahogyan szunyokál. Ő a legcsodálatosabb, akit valaha láttam. De… nem gondolhatok rá! Próbáltam elterelni a figyelmemet.
Szétnéztem a szobába. Igazán szép. De talán túl kifinomult. Szoba lezárva. Nessie. Ő… Jake már megint rossz helyen járnak a gondolataid – figyelmeztettem magam.
A plafont kezdtem el nézni, és hallgattam az egyenletes lélegzését.
Ment ez még pár percig majd gyorsabbdott a lélegzete, és elkezdett forgolódni.
Most csak őt néztem. Ébresszem fel? Abban a pillanatban riadt fel.
-Mi a baj? – kérdeztem tőle.
-Semmi, csak rosszat álmodtam.
Igen erre magamtól is rájöttem.
-Mit?
-Öh, már nem is emlékszem.
Nem akarta elmondani. Mert nyílvánvaló volt, hogy nagyon is emlékszik. Nem bízik bennem?
Elterelésként megkérdezte hány óra.
Elkezdett beszélni, de én leragattamm a gyönyörű szemeinél, és csak néztem, míg ő beszélt.
A szemeim lejjebb vándoroltak az ajkaira. Azokra a szép telt, cseresznye ajkaira. Úhm…
-Te nem igazán figyelsz. Rázott vissza hangja az időbe.
-Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem. – kacsintottam rá, várva a reakcióját.
Megkérdezte, hogy hol jártam. Ó, Nessie ha tudnád, mennyire megőrjítesz. Jake!!
Mintha Edward hangját hallotam volna a fejemben. Á csak beképzeltem, az biztos.
Belépett Bella a szobába. Egy tálca volt nála, aminek a tartalma csípte az orromat. Mi a fene az? Nessie esdeklően nézett rám. Á, fogalma nincs miilyen hatással van rám akkár csak egy pillantás is erre ő? Azok a szemek. Jake légy erős!
- A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi.
Most sértődötten nézett. óÓ milyen gyönyörű amikro felhúzza azt a kis fitos orrát.
Látszólag lenyelte, de én bíztosra akartam menni.
-Hé, gyere csak ide – szóltam -nyisd ki a szádat!
Megütközve nézett rám. Biztos kereste az őrültség jeleit rajtam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó