A bosszú édes bosszú. 1. fázis Eli kedvenc ruháit eltüntetni, azt hiszem, ezzel megvolnék. Hétfő reggel hallottam húgomat bemenni a gardróbjába. Magam előtt láttam, ahogy a ruháit keresi, amik szőrén, szálán eltűntek. Nem kellet sokat várnom mire megjelent a nappaliban. Egy mély dekoltázsú blúzban és egy miniszoknyában jelent meg. Hmm.. Nem is volt rossz ötlet eltüntetni a ruhákat, ez a szerelés hűha, nem is tudom, mit mondhatnék rá. Tökéletesen kiemeli az alakját. A suliban a fiúk tuti csorgatni fogják a nyálukat utána, hiszen én is padlót fogtam mikor megláttam.
-Eli gyakrabban kellene, így öltöznöd. –jött meg a hangom, miután végig mértem Elit.
-Hát csak ezt tudtam felvenni, – itt rosszallóan néztem rám, én meg mint a ma született bárány próbáltam értetlen képet vágni mint akinek fogalma sincs, hogy ezt miért mondta – mert eltűntek a ruháim.
-Nagyon jól áll. Nem is értem, miért nem öltözködsz így mindennap??!!
-Ez nem az én stílusom és én utálom az ilyen ruhákat. De most inkább induljunk a suliba.
-Rendben.
Elmentek itt az ideje a tervem 2. fázisának, megvalósításának, de sajnos délutánig várnom kell, ha nem akarok lebukni.
-Pá Helly! Én is elmentem! Lehet, hogy később jövök, mint általában. – szoktam oda nővéremnek, aki már a kertben tevékenykedett.
-Oké! Szia!
Nem figyeltem az útra, csak a tervem minél tökéletesebb kivitelezésére tudtam gondolni. Pár perc „kocsikázás” után már a fő suli parkolójában voltam. Nem is kellet sok meg is találtam az a személyt, akit kerestem. Épp a barátnői társaságát élvezte, akik a „Hogy szerezzük meg a suli legjobb pasiját?” ecsetelik – azaz engem. Határozottan léptem a kis csapathoz.
-Hello csajok!
-Hello! – nyögték ki nagy nehezen a meglepődöttségtől.
-Alexa beszélhetnénk?
-Hát…. azt hiszem igen semmi akadálya. – válaszolt kicsit félénken.
A suliban beavattam Alexát a tervemben. Felajánlotta a segítségét a tervembe és meg ígérte, hogy beszél az öcsével – aki mellesleg Eli osztálytársa és tudtommal teljes mértékben bele van habarodva - és annak haverjaival. Mindent részletesen meg beszélünk, a „Hogyan dobjuk fel Eli hangulatát?”, azaz „Hogyan szerezzünk neki egy kellemes randit pár sráccal?” Már csak a tervem utolsó fázis volt hátra. Hát igen. Nagy fába vágtam a fejszémet. Még meg kell győznöm, hogy jöjjön el velem ma este bulizni. Reméltem, ha Serenát rá tudom beszélni, akkor Eli is beadja a derekát. Most jön a neheze.
-Na, hugicáim. Hogy telt a napotok?
-Mint mindig unalmasan. – felelt színtelen hangon Serena.
-Ja, nagyon- jegyezte meg Eli cinikusan – nem elég hogy megbámulnak minket a különleges szépségünk miatt. Ma különösen minden fiú utánam csorgatta a nyálát a szerelésemnek köszönhetően. Nem is tudom, milyen idióta ötlet vezérelt ma reggel, hogy ilyen kihívóan öltözzek fel??? Á, meg van, nem volt más mit felvehettem volna, szőrén szálán eltűntek a kedven ruháim és helyette ilyen kihívó göncök kerültek a helyükre. – mutatott végig magán és én már megint szó szerint részletesen végig mértem. Szerencsémre ezt ő nem vette észre.
-Ne csináld már, mint ha nem növelte volna ez a mai nap a női hiúságodat. – mondtam - Valld be, hogy tetszett, hogy a figyelem középpontjában voltál?
-Nem. Jobb ha tudod utálok a középpontban lenni. – válaszolta mérgesen és jobbnak láttam inkább gyorsan témát váltani.
-Áh..,.Majd nem elfelejtettem az egyik csoport társam ma meg hívott egy buliba és mondta, hogy ti is jöhettek.
-Juppi!!! Egy kis szórakozás nekünk sem ártana.
A mi kis társalkodásunkat Helly zavarta meg.
- Mi féle szórakozásról beszéltek? – kérdezte kíváncsian.
- Oh. Csak egy házi buliról, ahova meg hívtak, de egyedül nem igazán van kedvem elmenni.
- Mi!!! Azt hiszed, elengedlek egyedül mi is csatlakozunk hozzád. – jelentette ki Serena – Úgy-e Eli?
- Mond, hogy nem gondoltad komolyan az előbbi kijelentésedet Ser?
- De igen. – mondta húgom ellent mondást nem tűrve.
Most már minden készen áll a tervem megvalósítására. Pár óra, ami még hátra volt hamar eltelt. Serena még kihívóbb ruha költeményt adott Elire, ami reggelit jóval túlszárnyalta.
Az én kocsimmal mentünk, mivel én tudtam egyedül, hogy hova kell mennünk. Alexa remekül elintézett mindent. A kis terem, amit kibéreltem teli volt ismerős arcokkal a fő suliból, de nem csak ők voltak itt. A teremben lévő bárbolthoz legközelebb lévő asztalnál meg pillantottam Alexáékat. Na, most kezdődik a bosszúm igazán. Kuncogtam magamban.
-Sziasztok! Nagyon jó lett a buli Alexa.
-Köszi, szépen. Szerintem is és sokan eljöttek, és …..
-Igen, de szerintem még csak most fog beindulni az este. – vágott közben Alexa öccse, Nick. Közben tetőtől talpig végig mérte Elit és időközben egy két helyen kicsit tovább is elidőzött a tekintete. A lányokkal csatlakoztunk a kis társasághoz. Pár perc beszélgetés után Alexával neki álltunk mi is táncolni. A táncparkettről láttam Nick vágyakozó pillantásokat vetett húgom felé, aki legszívesebben darabokra tépné a srácot.
Bella szemszöge
Nem hiszem el. Miért nem tudok nemet mondani a dolgoknak. Hát ez van, most itt ülök ezekkel a…… jobb, ha nem is gondolok rájuk. Daren meg ott táncol azzal a szerencsétlen csajjal, aki már teljesen belezúgott bátyámba. Serena is kitűnően elvan. Legalább egy tucat fiú lesi minden egyes óhaját és sóhaját.
-Táncolunk? – kérdezte Nick, kaján vigyorral.
-Kösz, de most inkább nem.
-Oké. Mindjárt jövök? – mondta és eltűnt. Én meg már kezdtem megkönnyebbülni, hogy megszabadultam tőle, de nem mert már is visszatért két pohár társaságában.
-Hoztam egy kis piát, csak hogy oldjuk a hangulatot.
-Én nem iszok… - jelentettem ki. A fiúkat ez egyáltalán nem érdekelte. 10 perc múlva már az asztal tele volt üres poharakkal. Nem tudtam felfogni, hogy képesek ennyit inni. Nicknek sem kellet sok az alkoholtól teljesen felbátorodott, mert elkezdett tapizni. Na, azt már nem. Fogtam a kezét és leszedtem magamról.
-Tudod olyan dögös vagy ebben a ruciban. Ahogy hozzád simul, ahhoz a csábító karcsú alakodhoz. És azok az elkápráztatóan csodálatos szemeid és a puha ajkaid….
De nem fejezte be, mert hirtelen csapot le az ajkaimra. Még engem is meglepet vámpírlétemre, mert megmerevedtem. Kezei a testemen útra keltek éreztem, ahogy szoknyám alá nyúl. Mire magamhoz tértem már itt telt be a pohár nálam. Ellöktem és a földön landolt. Nem vártam, meg míg feláll, inkább amilyen gyorsan csak lehet elhagytam a termet. Nem törődtem testvéreimmel. Olyan gyorsan vezettem haza amilyen gyorsan még sosem. Dühtől forrt a vérem.
-Mi a fenét képzelt ez magáról? Hogy gondolhatta? Teljesen elment az esze? Én és ő? Fújj? – dühöngtem már a biztonságot nyújtó szobám falai között.
-Eli?! Valami baj van? Hol vannak a többiek? – jött be Helly a szobába érdeklődve.
-Még a buliban. Ott hagytam őket.
-Miért? Mi történt?
-Ez egyik hülye srác, aki a suliban is teljesen rám szállt most teljesen felbátorodott a sok alkoholtól. Lesmárolt és meg próbált letapizni. Ellöktem magamtól és inkább gyorsan eljöttem még mielőtt ott helyben téptem volna szét a bulizó tömeg szeme láttára.
-Ez nem semmi.
-Bocsi, de most inkább elmegyek kiszellőztetni a fejemet.
-Biztos? – kérdezte aggódva.
-Igen nem fogok visszamenni. Nem csinálok semmi őröltséget. Ígérem. Csak levegőznöm kell.
-Oké.
Nagyon mérges voltam. A düh tombolt bennem. Szélsebesen szeltem az erdőt és próbáltam lenyugodni. A futás sokat segített, így már higgadtam végig tudtam gondolni az este folyamán történteket. Biztos voltam benne, hogy Daren keze is benne volt a dologba. Pár óra magány után indultam vissza a házhoz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó