Hallottam, ahogy Elina megérkezik és felrohan a szobájába becsapva maga utána az ajtót. Utána mentem, hogy megkérdezzem mi történt. Nagyon dühös volt és az ágyán feküdt. Hallottam, ahogyan a magában mérgelődik:
-Mi a fenét képzelt ez magáról? Hogy gondolhatta? Teljesen elment az esze? Én és ő? Fújj?
-Eli?! Valami baj van? Hol vannak a többiek? – jött be Helly a szobába érdeklődve.
-Még a buliban. Ott hagytam őket.
-Miért? Mi történt?
-Ez egyik hülye srác, aki a suliban is teljesen rám szállt most teljesen felbátorodott a sok alkoholtól. Lesmárolt és meg próbált letapizni. Ellöktem magamtól és inkább gyorsan eljöttem még mielőtt ott helyben téptem volna szét a bulizó tömeg szeme láttára.
-Ez nem semmi.
-Bocsi, de most inkább elmegyek kiszellőztetni a fejemet.
-Biztos? – kérdeztem aggódva.
-Igen nem fogok visszamenni. Nem csinálok semmi őröltséget. Ígérem. Csak levegőznöm kell.
-Oké. – mondtam és már el is ment.
Bella szemszöge:
Kitisztult fejjel indultam haza. Már messziről éreztem, hogy testvéreim is hazajöttek a buliból. Gondolom kirohanásom után ők is otthagyták a bulit és követték a példám. 100%-ban biztos vagyok, hogy ezt az egészet Daren találta ki. Ezért még kap. A nappaliban ült mindenki, amikor én haza értem és újra elfogott a düh, ahogy megpillantottam Darent és azt a megelégült mosolyt az arcán. Úgy véltem itt az idő a bosszúra.
-Persze. – megpróbálta elfojtani nevetését, de nem nagyon sikerült
Elindultam a házzal szembe lévő tó felé, de még hallottam, ahogyan Serena ezt mondja: „Daren meg fogja bánni, hogy ma „felkelt”.” Aztán már csak arra figyeltem, hogy kellő képpen megbosszuljam ezt a borzasztó estét. Bosszú, édes bosszú. Megálltam a tó szélénél. Nem jött utánam így hát odafutottam hozzá és húzni kezdtem a tó felé. Elmosolyodtam, majd egy óriási kökéssel bele löktem a tóba. Hatalmas csobbanással ért a vízbe. Aztán már csak arra eszméltem, hogy Daren engem is a vízbe húz, így hát én is egy nagy csobbanással érkeztem a vízbe. Helly és Serena minket néztek az ajtóból és már nem is haragudtam Darenre. Daren rám nézett és nevetni kezdett. Én is vele nevettem. Egy kis úszás után kimentünk a vízből és hagytuk, hogy nap sugarai felszívják testünkön lévő vízcseppeket és közben a természetet csodáltam. Nem hinném, hogy van ennél csodálatosabb. Helly és Serena bent kuncogtak rajtunk. Szárazan és kibékülve indultunk a házba.
- Hát ti meg, hogy néztek ki? Irány a pláza! – Jajj ne!!!! Csak ezt ne!! Darennal összenéztünk és mind a ketten ugyan arra gondoltunk. Arra hogy...
Helly szemszöge:
5 hónap múlva...
Elina teljes mértékben beilleszkedet a családunkba ez alatt a fél év alatt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén meg találja a helyét köztünk. Nagyon, de nagyon különleges. Senki sem mondja meg róla hogy csak egy féléve vámpír. Hatalmas önuralma van. Emlékszem az elején aggódtunk, hogy fogja az emberek közelségét elviselni, de újra meglepődtünk, mint általában. Jól emlékszem mit mondott:
-Nem kell aggódnotok. Nem fogok rá támadni senkire. Nem vonz a vérük. Az állatok vére sokkalta csábítóbb. Inkább egy hegyi oroszlán vérére szomjazok, mint egy emberére. – mondta nekünk és nem értette, hogy miért vágunk olyan fura képet.
Daren szerint ez azért van, mert emberként irtózhatott a vértől. De nem ez volt az egyetlen ilyen meglepetés. Az első hetekben kiderült, hogy sikerült átvennie a képességeinket és nagyon hamar meg tanulta használni is őket. Soha senkit sem láttam, aki ilyen hamar kezelni tudta volna a képességét és neki nem csak egyet sikerült, hanem mindegyikünkét.
Serena szemszöge:
Jaj már megint. Miért telik ilyen lassan az idő? Na, végre kicsöngettek. Remélem Eli is végzet már. Gyors emberi tempóban hagytam el az iskolát, hogy mielőbb a parkolóba érjek. Eli sehol, már megint kezdi. Ez nem igaz, direkt csinálja ezt velem. 3 perc múlva megjelent, és már megint úgy vonszolja magát mint egy csiga. Miért csinálja mindig ezt ha vásárolnia akarok menni vele.
-Eli gyere már! Miért csinálod ezt velem? Tudod, hogy sietni akarok haza. –nem igaz, hogy már megint ezt csinálja velem.
-Tudod mit? – kérdeztem – Ha rekord sebességgel hazaérünk, akkor nem kell eljönnöd velem vásárolni!
-Oké! – nem is kellett többet győzködnöm, hogy siessen. Pár perc száguldozás után már otthon is voltunk. Eli még le sem parkolt, de én már is kipattantam az autóból és futottam a szobába összeszedni a holmimat a vásárláshoz. Táska, kocsi kulcs, pénz és persze a hitelkártyák.
-Meg is van minden. – jelentettem ki halkan.
-Serena, azért az irataidat sem ártana elraknod a táskádba. – mondta széles mosollyal Eli.
-Oh…. Kösz! Teljesen kiment a fejemből. – mondtam kacagva. Az a fránya vámpírmemória, ilyen dolgokat elfelejteni.
-De nem feled el, neked is kell még ruhát venni a tanévzáró bálra.
-Mint ha nem lenne elég olyan ruha a szekrényemben, amit fel tudnék venni. Amúgy is van még 3 hónap addig.
-Nem és nem azt már nem. Új ruhát kell neked is venni, mert azok nem olyanok.
-Szerintem jobb, ha sietsz mert elvisznek minden ruhát előled . – Ez volt a végszó számomra, itt az ideje, hogy bepattanjak a kocsimba és irány a bevásárlóközpont.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó