Nagyba tombolt a nyár, és én boldogabb voltam, mint valaha. Anyáék, mint ígérték, elengedtek engem a hegyekbe. Persze azt hazudtam, hogy az egész család ott lesz, de csak mi ketten voltunk. Az első két nap, jóformán csak az ágyban voltunk, ami egyáltalán nem volt ellenemre, sőt. A harmadik nap reggelén ásítva ültem fel az ágyon. Emmett nem volt mellettem, de a pólója igen. Magamra kaptam, és mezítláb lementem a konyhába, ahol szerelmem szorgoskodott.

- Jó reggelt – köszöntem vidáman, mire szerelmem megfordult. – Csak ilyen pőrén? – vigyorodtam el, mert megláttam Emmett kidolgozott meztelen felsőtestét.
- Mivel a pólóm rajtad van – vigyorogta ő. – De tudod mit, kérem vissza – mondta, majd elém lépett, és ráncigálni kezdte a felsőmet.
- Jaj, ne már! – visítottam nevetve. – Nekem tetszik a látvány.
- Nekem is tetszene – felelte ő, és a derekamnál fogva magához húzott.
- Mit kapok reggelire? – kérdeztem, terelve a témát.
- Rántottát – nevette el magár Em, és visszalépett a tűzhelyhez. – Mivel ez az egyetlen, amit meg tudok csinálni.
- Az tökéletes – mosolyogtam, és leültem a bárszékre.

Hamarosan elém került a gőzölgő étel, aminek én azonnal nekiestem. Nagyon éhes voltam, és erre csak akkor jöttem rá, amikor enni kezdtem. Em mosolyogva figyelte, ahogy percek alatt tüntetem el a hatalmas adag ételt.

- Kipukkadok – sóhajtottam nagyot, majd hátra dőltem, és a hasam kezdtem el simogatni, mire szerelmem felkacagott.
- Most mi van? – kérdeztem felhúzott orral.
- Annyira édes vagy – felelte Emmett még mindig nevetve, majd felállt, és a karjaiba kapott. A nappaliba vitt, ahol a kanapéra ült, engem pedig az ölébe ültetett.
- Tudom, mert cukorból készültem – feleltem kuncogva. – Megkóstolsz? – kérdeztem, és elsöpörtem a hajam.
- Ha akarod – felelte Emmett vigyorogva, majd a nyakamhoz hajolt, és mélyen beszívta az illatomat. – Fenséges, és édes – suttogta, és a hideg leheletétől kiborsóztam.

A hátamra fektetett, és az ajkait az enyémre nyomta. Szenvedélyes csókunk egyre vadabb lett, már csak arra eszméltem fel, hogy a póló lekerült róla, és a meztelen mellem Emmett kőszikla mellkasához préselődik, majd egy pillanatra szem elöl vesztettem. S mikor megint fölöttem termett, megéreztem, hogy már rajta sincs ruha. Lábaimat a csípője kőré fontam, ezzel még közelebb vonva magamhoz. Emmett felállt velem, és megindult a szobába. Már a lépcső tetején tartottunk, amikor én gyengéden megemeltem a csípőmet, ezzel megállásra késztettem a szerelmemet. Rekedten felnyögött és a falhoz préselte a testem, majd vadul birtokba vette a számat, és közben éreztem, hogy a hideg kezei a falatnyi bugyim pántjához siklanak. Egy reccsenést hallottam, és az apró fehérnemű a földre hullott. Majd kezeit a fenekem alá csúsztatta, fentebb emelve, megint felsikítottam, amikor a testünk eggyé vált.
Zihálva karoltam erősebben a nyakát, s ő közben lassan mozogni kezdett. Halk morgást tört fel a mellkasából, majd a szobába vitt, és az ágyra fektetett, de közben egy pillanatig sem váltunk szét. Csókja vad és követelőző volt, faltuk egymást, mint két éhező. A hátára gurult, magával rántva engem is, teljes extázisban mozogtam szerelmem ölén, s közben a mézbarna szemeibe néztem, amelyek izzottak a kéjtől. S ekkor a napfény besütött a nyitott ablakon, és Emmett teste megcsillant a fényben. A látvány leírhatatlan volt, ajkait mosolyra húzta, majd felült, és megcsókolt.
- Az én gyémántom – suttogtam zihálva.
- Örökön-örökké, csak a tied – jött a rekedt válasz.
A csípőmet őrült tempóban mozgatni kezdtem, mire Emmett felnyögött, és visszahanyatlott a párnák közé. Ekkor az én testem is megremegett, és ezek a remegéshullámok egyre csak erősödtek, hangos nyögések közt jutottam el a csúcsra, rá pár pillanatra Emmett teste megfeszült, és egy állatias morgás hagyta el a száját.
Az én, vad és fékezhetetlen medvém.


Percekkel később, már egymással szemben feküdtünk, és csöndesen néztük egymást. Szerelmem a hűvös ujjaival simogatta a testem, mire én borsóztam a meleg nyári nap ellenére is.

- Gyönyörű vagy – búgta mély hangján. – El sem hiszem, hogy majdnem elengedtelek.
- Mikor is? – kérdeztem mosolyogva.
- Amikor voltam olyan bolond, hogy megpróbáltalak félrevezetni Mirandával – felelte ő csibészes mosoly kíséretében.
- Milyen szerencse, hogy mégsem sikerült – kuncogtam fel. – Én mostanában máson szoktam gondolkodni.
- Min szoktál? Mármint rajtam kívül – vigyorodott el ő.
- Önelégült – grimaszoltam nevetve. – Azon, hogy vajon milyen lesz a szeretkezésünk, ha már olyan leszek, mint te – mondtam halkan.
- Cica, nem megbeszéltük, hogy várunk?! – komolyodott el Emmett. – Tudod jól, én legszívesebben már most megtenném, de….
- Emmett, Emmett, állj le, nem azt mondtam, hogy most – vágtam a szavába. – Hanem, majd egyszer.
- Hmm… hát akkor – kezdte mosolyogva. – Akkor valami frenetikus.
- És kicsit sem vagy magabiztos mi? – kérdeztem nevetve.
- Erre mit mondjak? Nem erényem a szerénység – vigyorogta Emmett, mire én csak lemondóan megráztam a fejem, ilyen egoista pasi nincs is.
- Mit csináljunk ma? – kérdeztem felülve.
- Nekem, így megfelel – húzott magához, belecsókolva a nyakamba.
- De nekem, már elegem van a négy falból – bontakoztam ki az ölelésből. – Menjünk sétálni! – mondtam csillogó szemekkel. Igaz nem az erősségem a túrázás, de néhanapján jól esik.
- Kirándulni akarsz? – kérdezte Em felhúzott szemöldökkel, mire én mosolyogva bólintottam. – Rendben – egyezett bele, majd felpattant, mire én kitágult szemekkel néztem végig meztelen szoborszerű testén. – Na tetszik amit látsz? – vigyorodott el kajánul, mire én lesütöttem a szemem, majd mélyvörösbe váltottam.
- Öhm… öltözzünk – motyogtam, és felálltam magam közé tekerve a lepedőt, majd a fürdőszoba felvettem az irányt.
- Miért van az, hogy szeretkezés közben annyira vad vagy… – állt elém szerelmem, szemembe nézve – de ha megdicsérem a tested, zavarba jössz.
-Azért van – feleltem a szemeibe nézve –, mert nőből vagyok.
- Ez az, teljesen nőből vagy – felelte ő, és szenvedélyen megcsókolt. – Titokzatos, megfejthetetlen, és eszméletlenül vadító – suttogta, minden szó után egy apró puszit adva az ajkaimra.
- El akarsz csábítani? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen – felelte ő egy újabb csók kíséretében, és hozzám préselte az ágyékát, megerősítve a szándékát. – És sikerül? – kérdezte vigyorogva.
- Nem – feleltem kuncogva, és kikerülve őt, befutottam a fürdőbe.
- Lizzy – morogta mérgesen, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
- Igen – szóltam ki a csukott ajtón keresztül.
- Gyere ki! – mondta parancsoló hangon.
- Nem!
- Ha nem jössz ki, akkor betöröm az ajtót! – fenyegetőzött, de halottam a hangján, hogy visszatartja a nevetést.
- Akkor várj egy kicsit, hátrébb lépek – keletem kuncogva, majd tényleg hátráltam egy lépést, és vártam. Percek teltek el, de nem történt semmi, halkan az ajtóhoz mentem, és kinyitottam, de csak az üres szobát találtam, a túloldalon. – Emmett? – kérdeztem halkan, de nem jött válasz.
A táskához léptem, és kivettem belőle, a fehérneműmet - szerencsére eleget csomagoltam, tudva, hogy szerelmem milyen heves - majd egy rövid farmer sortot, és egy vékony pántos toppot. Gyorsan felöltöztem, majd egy sportcipőbe bújtattam a lábam, és leindultam a földszintre. Sem a nappaliban, sem pedig a konyhában, nem leltem szerelmemet. Kimentem a ház elé, és újra szólítottam, de megint nem jött válasz. Felsóhajtottam, és megindultam az erdő felé. Lassú léptekkel kerültem egyre beljebb a sűrű fák közé. Mivel tudtam, hogy Emmett valahol itt leselkedik, beszélni kezdtem.

- Azt hiszed, hogy meg tudsz ijeszteni azzal, hogy eltűnsz? – kérdeztem mosolyogva. - Nekem megfelel így, szeretem a természetet, és az állatokat, hiszen téged is szeretlek – mondtam nevetve, mire egy öblös nevetést hallottam. A hang irányába folytattam az utamat. – De, ha te bújócskázni akarsz, hát legyen. Figyeld, milyen jól mászok fára.

Megálltam egy hatalmas fa előtt, és összecsaptam a tenyeremet. Rég volt már, hogy fára másztam, utoljára Angie-vel, másztam meg az almafájukat, de annak már majdnem öt éve. Megkapaszkodtam egy vastagabb ágban, és felhúztam magam, majd újabb ág után nyúltam és tovább nyomtam magam. Nemsokára a fa tetejére tornásztam magam. Egy vastag ágra ültem, és körbenéztem, a kilátás csodás volt. Sikerült olyan magasra másznom, hogy majdnem beláttam az egész erdőt. Ekkor megpillantottam Emmett-et egy tisztás közepén, amint egy helyben állt és behunyt szemekkel.
Mintha koncentrált volna valamire, de hamarosan megláttam, hogy mire is, mert egy hatalmas barnamedve cammogott elő a fák közül, egyenesen szerelmem felé tartott, mire ő szembefordult vele. A medve két lábra állt, Emmett pedig meggörnyedve félelmetesen felmorgott. Visszafojtottam a torkomból feltörő sikítást, mert emlékeztem arra, hogy egyszer Bella mesélt arról, hogy amikor vadásznak, teljesen ösztönlények. Mint egy igazi vadállat, csak a táplálkozás jár a fejükben, és ha megzavarják őket, akkor megtámadják a zavaró felet. Tudtam, hogy Emmett nem tudna bántani engem, és már annyira kíváncsi voltam, hogy milyen az én plüssmacim vadászat közben. Csendben ülve figyelte, ahogy macskákat is megszégyenítő kecsességgel mozog egyre közelebb kerülve az egy fél méterrel fölé magasodó medvéhez.
Egyszer csak a medve meglendítette a hatalmas mancsait, mire szerelmem mosolyogva kitért a támadás elől, és egy szemvillanás alatt a háta mögé került. Olyan gyorsan mozgott, hogy néha követni sem tudtam, de ezzel nem csak engem tévesztett meg, hanem a medvét is, aki ijedten kapkodta a fejét, keresve az ellenségét. Emmett hamarosan megunta a játszadozást, és rávetette magát a hatalmas bestiára, leteperve őt a földre. Majd megvillantak a hófehér fogai, s megláttam a pengeéles agyarakat, és megrémültem, mert még sosem láttam szerelmemet ennyire… ennyire állatiasnak. Habár izgatónak hatott számomra, ahogy a meztelen felsőteste megcsillan a napfényben.
Szemei feketén izzottak, amint látszólag csekély erőfeszítéssel, teperi le az ellenkező medvét. Éreztem, hogy a szívem egyre vadabb ritmusban dobol a mellkasomban, ahogy láttam a medvét, felülkerekedni kedvesemen. Újabb állatias morgás tört fel Emmett torkából, majd a maci megint a hátán találta magát. Szerelmem megint fölötte volt, és arcát nézve, egy vágyhullám futott rajtam végig, mert még így is, az állatiasságtól eltorzult arccal is elképesztően vonzónak láttam.
A lélegzetemet visszafojtva néztem, ahogy belemar az erősen kapálódzó állatba, majd a nyakához hajol, és belemélyeszti a fogait. Nem volt egy szép látvány, tény és való, de egyszerűen nem tudtam elfordítani a fejem. Annyira nagy hatással volt rám, hogy minden perce élmény volt számomra. Megbabonázva néztem, hogy a medve egyre kevesebb ellenállást tanúsít, majd percek múlva, Emmett hátradobta a fejét, ajkain megcsillant az áldozata mélyvörös vére. A szemeit kémlelve, láttam, hogy feketéből megint aranybarna színűvé vált, majd körbenézett, keresve valamit. Beleszimatolt a levegőbe, és megindult felém, remegő lábbakkal vártam őt, és nem tudtam eldönteni, hogy az izgalmamtól, vagy a félelemtől remegek, de az előző mellett döntöttem. Ezt a vérengzést látva, megkívántam Emmettet, lehet, kicsit perverz, de mit ki nem hoz belőlem az én imádni való plüssmacim.

A fa előtt állt meg, és felnézett rám, majd kitárta kezeit felém, és én gondolkodás nélkül leugrottam a fa tetejéről. Egyenesen Emmett karjaiba pottyantam, majd mélyen a szemeibe néztem, amiben még felfedezni véltem az állatias ösztönt. Ajkain még mindig ott volt a vér, amit én pillanatokig csak néztem. Megcsókoltam, érezve a vér sós ízét, amitől még jobban megkívántam őt.
Mikor elváltak ajkaink, Emmett szóra nyitotta a száját, amit én azonnal betapasztottam ismét ajkaimmal jelezve, hogy most nincs szükség beszédre. A testünk beszél a szánk helyett. Leugrottam a karjaiból, majd lábujjhegyre állva átkaroltam nyakát, és lehúztam magamhoz. Még szenvedélyesebben csókoltam. Most igazán tudatosult bennem, az, hogy milyen „fiúval” is kezdtem, és ez a tudat felajzott, egész testemmel, és lelkemmel kívántam őt.


Emmett, gyengéden a fűszőnyegre fektetett, és az ajkamról a nyakamra siklott a szája. Ütőeremhez nyomta hűvös ajkait, amitől egy rekedt nyögés szalad ki a számon. Rám kapta gyönyörű szemeit és elmosolyodott, látszólag tetszett neki a hatás, amit kihozott belőlem. A felsőm pántjához nyúlt, és lefejtette a vállamról, szabaddá téve mellkasomat, majd a nadrágomat gombolta ki, és megemelve a csípőmet lefejtette rólam azt. Éreztem, hogy hideg mellkasához préselődve, a mellbimbóim megkeményednek, ezt szerelmem is észrevette, így azonnal le is csapott rájuk. Ajkaival és nyelvével, felváltva kényeztette a vágytól ágaskodó bimbóimat. Zihálva hajtottam hátra a fejem, kéjes nyögések közepette élveztem szerelmem minden érintését. A melleimről a hasamra siklott, majd lentebb, míg el nem érte a csipkebugyi peremét. Mosolyogva felnézett rám, majd egy határozott mozdulattal, megint csak letépte rólam a falatnyi alsóneműmet. Remegő hanggal felkacagtam, és hátra hajtottam a fejem. Eközben szerelmem ajkai kitapintották a legérzékenyebb pontomat, ezáltal sikoltásra kényszerítve a hirtelen vágyhullámtól, ami végigsöpört a testemen. Zihálva dobáltam magam, mert Emmett vad játékba kezdett a nyelvével, amiivel az őrület határára kergetett.
Egyre erősebbek lettek a testemet megrázó remegéshullámok, minden porcikám belebizsergett a mámoros kényeztetéstől. Hangos sikítással jeleztem, hogy Emmett elérte a célját, s ekkor megeredt az eső. Szerencsére nem vihar sikeredett, de még ki tudja. Szerelmem az ajkaimra tapadt, majd egy határozott mozdulattal magáévá tett, amitől belenyögtem a szájába. Lüktetett az ágyékom, de szerelmem gyengéd mozgására, megint csak ezernyi apró remegéshullám töltötte el a testem. Emmett halkan zihálni kezdett, majd gyorsabb mozgásba kezdett, mire én a körmeimet, a meztelen hátába mélyesztettem, ha ember lett volna, biztos, hogy mély sebeket okoztam volna ezzel neki.
A vad mozgás, gyorsabb és gyorsabb lett, majd egy állatias ordítás hagyta el szerelmem torkát. Szemeit figyelve, meglepve láttam, hogy másodpercek leforgása alatt, folyamatosan színváltásban volt, fekete, arany, majd megint fekete és megint arany. Az eső erősödött, és én megbabonázva néztem Emmett nedvesen csapzott haját, amit fölém tornyosulva mélyen a szemembe néz, és halványan elmosolyodik. Majd mellém gördült, és a könyökére támaszkodva, elvigyorodott.

- Mi az cica? – kérdezte mély, rekedt hangon. – Ennyire tetszett, amit az előbb láttál? - kérdezte egy kaján vigyor kíséretében.
- Hát, erre most mit mondjak? – vigyorodtam el én is. – Nem értem, miért nem akartad, hogy lássalak vadászat közben. Annyira… hmm… annyira fergeteges látvány volt – mondtam lelkesen.
- Neked tetszett? – futott fel szerelmem szemöldöke.
- Nagyon – bólogattam erősen. – Olyan vad, és ellenállhatatlanul szexi voltál – mosolyogtam vidáman.
- Te bolond vagy – felelte Emmett, és öblösen felkacagott.
- Tudom, de ezért szeretsz – feleltem nagyarccal, majd hozzá bújtam.

Nem tudom, hogy meddig feküdtünk egymás karjaiba bújva a szemerkélő nyári esőben de egyszer csak Emmett a karjaiba kapott, és visszafutott velem a kunyhóba, ahol az ágyban folytattuk azt, amit az erdőben abbahagytunk.
Az elkövetkező napokat, megint csak a négy fal közt töltöttük, de életem legcsodálatosabb hete volt. Fájó szívvel csomagoltam össze vasárnap este. Egy különleges hetet töltöttem itt, és már most hiányzott a mi kis szerelmi kunyhónk. Megint csak megígértettem szerelmemmel, hogy visszatérünk, de már csak az ínycsiklandozó macik miatt is. Hazaindultunk, és én mosolyogva bújtam Emmett-hez, mert tudtam, hogy ő is így érez, és ez a tudat még boldogabbá tett.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.