Helly szemszöge:

 

Bellára vártunk a nappaliban, hogy végre elinduljunk vásárolni. Alicenek egyszer csak látomása támadt. Üveges szemmel meredt a semmibe, majd az ürességnek a helyét a düh vette át.

 

-         Mi történt? – kérdeztük egyszerre.

-         Bella megszökött, így hát lőttek a vásárlásnak. – ledöbbentem. Honnan tudhatná Alice, hogy Elit valójában Bellának hívják??

-         Hogy mondtad Alice? – kérdezte Serena.

-         Tudjátok mit, akartunk már beszélni veletek erről. Mi ismerjük Elit. Az ő neve Bella és nem Elina. De ő miért nem emlékszik ránk? Hogyan változott át? És miért hiszi azt, hogy ő Elina? – zúdította ránk kérdéseit Esme. Teljesen lefagytam és nem tudtam most mit csináljak. Megbízhatunk bennük annyira, hogy elmondjunk nekik mindent? Carliset régóta ismerem és nagyon megbízható. A családjával, ahogy eddig összebarátkoztunk mindenki nagyon rendes. Talán elmondhatunk nekik mindent, döntöttem el magamban és válaszolni is kezdtem Esme kérdéseire.

 

-         Igazatok van ő nem Elina, hanem Bella. Pár évvel ezelőtt Piedmontban éltünk. Éppen vadásztunk, amikor egy lány sikítására lettünk figyelmesek. Hangforráshoz futottunk és egy vámpírt pillantottunk meg egy védtelen lányt kínozva. - mindenki csöndben figyelte mondókámat, mindenki szeméből csak úgy sütött a kíváncsiság - Egyből rávetettük magunkat a vámpírra. Széttéptük és testrészeit elégettük. De a vámpír nem egy átlagos vérszívó volt. Egy Volturi. – erre mindenki lefagyott, én magam is visszagondolva a történtekre megborzongok. Ahogy magam előtt látom Elit, ahogy az a vámpír, majd kettéroppanta törékeny testét, szorítja és mohón szívja a vérét. Elfog az undor és a gyűlölet. Amiért egy végtelen törékeny lelket képesek bántani, ezek az „állatok”.

-         Ezután a lányt Daren az ölébe vette és elvittük a Piedmonti házunkba. Már túl késő volt. A vámpír megharapta már. Szétterjedt a testében a méreg, ezért nem tudtuk megmenteni. A harmadik, nap után felébredt, de már az első pillanatban tudtam, hogy nagyon különleges. A kezdetektől fogva borostyán színű szemei voltak. Megkérdeztük, hogy emlékszik-e valamire. Nem tudott semmit a múltjáról, viszont Daren ez alatt a három nap alatt megtudta, hogy ki ő valójában. Az volt a feltételezésünk, hogy egy Volturi nem támad csak úgy rá egy emberre, hanem valamiféle küldetést teljesíthet. - mindenki szemében láttam, hogy megértették. Carlise és Esme szemében mérhetetlenül nagy hálát is láttam. Amit nem tudtam mire vélni.

-          Úgy döntöttünk, hogy befogadjuk őt a családunkba és nem mesélünk neki a múltjáról, nehogy valami baja essen. Elmeséltük neki, hogy mi vámpírok vagyunk, és állati vérrel táplálkozunk. Meséltünk neki a másik lehetőségről is, de ő a „vega” életmódot választotta. Emlékszem még mit mondott: - újra átéltem a pillanatot - „Jó. Ez nekem is megfelelő lesz. Nem szeretném, hogy akár egy ember is miattam veszítse el a családját, szeretteit.” Mindannyian ledöbbentünk, milyen nagy önuralma van. Ráadásul undorodik az emberi vértől. – láttam Carlise ezen a kijelentésemen nagyon gondolkozik, de folytattam.

-          Másfél éve ide költöztünk Wellingtonba és azért utazgatott a nyári szünetben, hogy megismerje önmagát és hátha talál valamit a múltjáról. – mindenki síri csöndben hallgatta végig a húgom történetét. De egy valamit nem értettem, honnan ismerik Elit, vagyis Bellát?

-         Ti honnan ismeritek Elit? – kérdeztem. Pár percig gondolkoztak, hogy hol is kezdjék és végül Carlise vetette bele magát a mesélést.

 

-         Pár éve Forksba költöztünk és Alice megjósolta, hogy Edward életébe egy hatalmas fordulat következik be. És hát így is történt. Edward találkozott Bellával és nagyon mély érzések kötötték hozzá. Egymásba szerettek. – hát akkor Eli vagyis Bella lenne az a lány, aki miatt Edward teljesen maga alatt van, a „halott szerelme”.

-          Elvittük magunkkal Bellát baseballozni. Három vámpír éppen arra járt és észrevett minket. Nem volt időnk elmenekíteni. Az egyikőjük James megérezte a szagát, de a másik két vámpír lefogta. James nyomkövető volt és üldözte Bellát. Phoenixbe vitte Alice és Jasper, de a reptérről megszökött és egyenesen James csapdájába sétált. – hogy egy ember szembe szálljon egy vámpírral, ez őrültség, de Elit ismerve teljes mértékben el tudom hinni Carlise szavait. - Edward későn érkezett és James megharapta Bellát. Míg én Alice és Edward próbáltunk megoldást találni, addig a többiek végeztek Jamessel. Edward kiszívta a mérget Bella testéből és így megmentette őt az átváltozástól. – Carlise teljesen elmerült emlékiben és úgy mesélte a történteket. Láttam a családom többi tagjai is figyelmesen hallgatták és hitetlenkedve néztek rá.

-         Több héten keresztül kómában volt és több csontja is eltörött. Miután kiengedték még egy jó ideig hordania kellett a lábán lévő gipszet. Egy nap alkalmával azonban minden széthullott. – a mindig nyugodt és kiegyensúlyozott arcon, most a szomorúság és a fájdalom ütközött ki, de folyatatta a történteket.

-          Ez a nap szeptember 13-a volt a szülinapja. Alice csodálatos bulit rendezett neki, bár ő nem akarta, hogy felköszöntsék mivel egy évvel öregebb lett Edwardnál. Éppen Edward ajándékát bontotta ki mikor az ujját megvágta a papír szélével. – hanga is egyre szomorúbbá és meggyötörtebbé vált - Jasper nem olyan régóta gyakorolta a vegetáriánus életmódot. Rá akart támadni Bellára, de Edward hátra lökte őt és lefogta Jaspert. – mindenki szemében láttam, a fájdalmat, de Jaspernek az arcára is kiült a fájdalom, hogy rátámadt a testvére szerelmére. Jasper tanulmányozásából Carlise szavai térítettek vissza.

-         Bella neki esett az asztalon álló vázáknak és széttörtek. Még jobban felsértették a kezét. A többiek kivitték és én elláttam addig a sebét. Edward pont ettől félt, hogy bekövetkezik, azaz alkalom, amikor egyikünk rátámad. Úgy döntött, hogy elhagyja Bellát, hogy megvédhesse saját magától. Bellának azt hazudta, hogy már nem szereti és megígérte neki, hogy soha többet nem fog hallani róla. Még mi sem köszönhettünk el tőle. Elköltöztünk, de az egész házban csak bánat játszott. Edward felhagyott a gondolatolvasással is. Bezárkózott a szobájába. Alice látta, hogy Bella autóbalesetet szenved. Már nem tudtuk az életét megmenteni. Elmesélte nekünk, hogy mi történt és úgy döntöttünk az lesz a legjobb, ha Edward elől eltitkoljuk. Egy nap Esme már nem tudta eldugni előle a gondolatait. Értesült Bella haláláról és még nagyobb letargiába süllyedt.

 

Ahogy hallgattam történetüket, ha tudtam volna elsírtam volna magamat. Milyen szomorú, hogy nem lehettek együtt. Annyi mindenen mentek keresztül. Edward annyira szereti, hogy képes volt elhagyni csak azért, hogy megvédje saját magától és a családjától. Még nem találkoztam senkivel, aki ilyen mélyen képes szeretni főleg egy embert. És képes a saját boldogságát feláldozni, hogy a másik egy normális és boldog életet élhessen. Ahol nem fenyegeti semmi veszély.

Bella szemszöge:

 

Csöndbe burkolózva hallgattam a szerelméről való történetét. Nagyon szereti azt a lányt. Semmi esélyem nincs nála. Hogy is gondolhattad azt Elina, hogy tetszel neki? Hisz ő maga a megtestesült szépség. Én meg teljesen átlagos és hétköznapi vagyok hozzá képest. Nincs bennem semmi különleges vagy vonzó. Bármely ember is szebb nálam. De viszont ő...Úgy néz ki, mint egy görög isten.

 

Lassan alkonyodni kezdett. Ez volt a kedvenc napszakom. Valami véget ér, de valami új kezdődik. Elindultunk hazafelé. Próbáltam tisztes távolságot tartani tőle, nehogy megint egymáson végezzük. Bár én nem bánnám, de ő nem szeret.

 

Egyre közelebb értünk a házhoz és kezdtem félni. Mit fog csinálni velem Alice és Serena?? Az biztos, hogy nem lesz jó a számomra. Beléptünk az ajtón és a többiek a nappaliban ültek. Serenán és Alicen látszott, hogy ölni tudnának, szemeik szikrákat szórtak. Miért kellett nekem meglógnom?

 

-         Ti meg hol jártatok? Csak nem sárcsatát rendeztetek? Nekem miért nem szóltatok?  - kérdezte Emmett kaján vigyorral.

 

Csak ekkor vettem észre, hogy ruháink cafatokban vannak és tiszta sár mindenünk.

 

-         Ti meg hogy néztek ki? Edward így nem léphetsz be a házba! Majd ha megfürödtél esetleg. – mondta szemrehányóan Alice. Elindultam felfele a szobámba, hogy lefürödjek.

 

Edward szemszöge:

 

Egyre közelebb értünk a házhoz és éreztem, hogy Bella egyre nyugtalanabb. Megérkeztünk és mindenki a nappaliban volt.

 

-         Ti meg hol jártatok? Csak nem sárcsatát rendeztetek? Nekem miért nem szóltatok? – Emmet nem tudta magát visszafogni és a gondolataiban is egyre perverzebb dolgok fogalmazódtak meg a külsőnkkel kapcsolatban.

-         Ti meg hogy néztek ki? Edward így nem léphetsz be a házba! Majd ha megfürödtél esetleg. – mondta szemrehányóan Alice.

Bella elindult a szobájába. Már is éreztem a hiányát. Én is ezt tettem volna, ha nem lennék kitiltva a házból.

 

-         És akkor hogyan fürödjek meg, ha kitiltottatok a házból? – kérdeztem.

-         Tudod, Edward kint a ház mellett van egy kis tó, és a kertben van egy slag is, amit nem csak locsolásra lehet használni. Ha akarod, segítünk lefürödni? Igaz Emmett? – mondta Daren. Mindenki dőlt a röhögéstől.

-         Gyere! Nálunk lefürödhetsz. – mondta Serena és elrejtette előlem gondolatait. Nem értettem mi történik, de már nagyon szükségem volt arra a fürdésre. Így hát vele mentem. Felkísért az emeletre, ahol Bella szobája is található. Keresett nekem egy törölközőt és egy ajtó felé kezdett terelni. Mikor beléptem Bellát pillantottam meg a zuhanyzóban. Meztelenül...