Részlet Edward könyvéből:
Élet?
Beszélgetés a másik énemmel
- Gyűlöltél már úgy valakit, hogy előtte szeretted?
Nem voltál belé szerelmes, csak szeretted. Kötődtél hozzá.
Nem?
Hát nem kívánom neked ezt az érzést.
Hogy milyen?
Tessék, itt egy kis ízelítő:
Bármely percben rádtör a sírás, nem tudod elfolytani, csak zokogsz keserűen. Beszélgetéseidben mindig felhozod az illető nevét, tulajdonságait, pedig szeretnéd elfelejteni. Mindenről ő jut eszedbe.
Hogy az miért rossz?
Mondtam, hogy gyűlölöm.
Már hányingered van a sok sírástól, meg ettől a negatív érzéstől, mely a gyomrodra húzódik. Talán hánysz is.
Folytassam még?
Te kis naiv. Hát mindent meg akarsz tudni?
Hol folytassam?
Ne az érzelmi szálon? Látom azt már unod.
A gyomrod összeszűkül. Egyszerre vagy éhes és van hányingered. Megcsinálod magadnak az ételt, és mikor nekiállsz enni rájössz, hogy nem is vagy éhes. Sőt, tele vagy, pedig alig ettél két falatot. Nem eszel az iskolában, otthon, a barátaidnál. Kórosan elkezdesz fogyni.
De senki nem vesz észre semmit.
Mindenféle betegséged lesz. Fájni fog a fejed. Mindig fáradt leszel, pedig van, hogy napokat átalszol.
Elmész kivizsgálásokra. Ott azt mondják, semmi bajod. Így rád fogják, hogy hipochonder vagy.
Meséljek még?
Látom, még mindig nem tanultál semmit.
Társadalmi dolgok?
Ez egyszerű.
Antiszocializálódsz. Mindenkivel goromba, ingerlékeny leszel. A meglévő kapcsolataidat is elvágod, nemhogy újakat szereznél.
Hogy mondtad? Ez depresszió?
Lehet. De a pszichológusok hülyék. Hisz már annyiszor voltál már agyturkásznál.
És?
Segített?
Nem!
Senki nem érthet meg!
Hogy akkor mi segít?
Nem tudom. Talán van valami. Talán semmi nem segít. Talán erre nincs megoldás.
Ha meghalsz, könnyebb lesz talán.
De mi vár a halál után?
Biztos csak fájdalom. Nem érdemlem meg azt, hogy megszűnjek létezni mindennemű érzés nélkül, nyugalomban.
Hisz nem tettél semmit életedben!
Nem volt bennem semmi amire rá lehetne fogni, hogy jó.
És az öngyilkosoknak sehol nem adnak kegyelmet.
Azt mondod elég?
Szernitem is.
Most már jöhet a gyógyszer?