4. fejezet

Visszaültünk a helyünkre. Bár Edward azt mondta, hogy kibékütünk, még mindig nem szólt hozzám. Odabújtam hozzá, és megfogtam a kezét.

-Még mindig haragszol rám, ugye?-kérdeztem.

Válasz helyett csak sóhajtott egyet.

-Ezt vegyem igennek?-érdeklődtem.

-Nem-válaszolta. Kerülte a tekintetemet.

-Akkor vegyem nemnek?

-Nem.

Egyik kezemmel álla alá nyúltam és lassan felemeltem a fejét.

-Kérlek nézz a szemembe és mondd azt, hogy nem haragszol rám!

-Haragszom rád!-mondta, de láttam, hogy közben vigyorog.

-Hogy tehetném jóvá? Mit akarsz, mit csinálja? Vegyek neked egy új kocsit? Bármit megteszek, csak ne légy ilyen! Kérlek!

-Nincs szükségem új kocsira, és nem akaraom, hogy bármit is vegyél nekem, de tudom, hogy mivel teheted jóvá! Mikor odaérünk a szigetre, a ház minden részét megnézed, a szobánkat hagyod utoljára, és mindent megmutatsz nekem, hogy mi hogy tetszett.

-Megegyeztünk-mondtam és kezet fogtunk.

-Szeretlek-suttogta a fülembe.

-Én is szeretlek-súgtam vissza.

-Nemmsokára megérkezünk!-szólalt meg.

Kinéztem az ablakon, és észrevettem, hogy süt a nap. Nem mondtam semmit, csak kérdőn néztem Edwardra.

-Ne aggódj, szerelem, mire odaérünk, szakadni fog az eső.

Mikor leszálltunk a gépről tényleg esett az eső. Elindultunk megkeresni a csomagjainkat, majd béreltünk egy taxit. A kikötőhöz indultunk, bár nem tudtam, miért. Mikor odaértünk és kifizettük a zaxist, Edward a luxusjachtok-hoz kezdett sétálni velem, majd megállt a legszebbnél.

-Ez...-kezdtem, de nem találtam a megfelelő szavakat. Egyrész haragudtam Edwardra, amiért ennyi pénzt költött erre az útra, másrészt tetszett az ötlet, hiszen bármikor hajózhatunk. Elindultam, hogy felszálljak, de elém állt.

-SDajnálom, de csak a karjaimban mehetsz fel!-mondta, és felkapott az ölébe, és felvitt a jachtra. Nem tudtam, hogyan, de a csomagok is a kezében voltak. Kezeit a derekamra rakta, és még közelebb húzott magáho, aztán lassan megcsókolt. Kezeimet nyaka köré fontam, egyre szenvedélyesebben csóolóztunk, de elhúzódott.

-Sajnálom-szólt-Ezt inkább tartogassuk a szigetre, mert ha így folytatjuk tovább sosem érünk oda, és nem hinném, hogy ha mégegyszer megcsókolnál, lenne erőm elszakadni tőled. De ne szomorkodj! Tíz perc és ott leszünk!

Edwardnak igaza volt. Tíz perc után megpillantottam a szigete, ami mindennél szebb volt.

-Menj csak előre! Nézz körül, addig felviszem a csomagokat!

Beszaladtam a házba, és egy gyönyörű nappaliban találtam magam. A nyugati fal helyett egy óriási üveg volt, úgy mint Cullenéknál. A fal mellett egy hatalmas kanapé volt, az mellett egy nagy polc, teli cd-vel dvd-vel és könyvvel. A nappaliból nyíló ajtó a konyhába vezetett, ami egybe volt kötve az étkezővel. Onnan egy lépcső vezetett felfelé. A lépcső melletti falon diplomaosztó sapkák voltak. Mikor felértem az emeletre, egy hatalmas folyosó volt előttem. Minden ajtón benyitottam, ott volt Nessie szobája, amiből nyílt egy saját fürdőszoba, egy külön fürdő, egy vendégszoba, s végül elérkeztem az utolsó szobához is. Az volt a mi szobánk. A padlóra rózsaszirmok voltak szórva, a szoba közepén egy hatalmas franciaágy volt, melyen ott feküdt Edward. Az ággyal szemben egy ruhásszekrény volt, melybe Edward már be is pakolta az összes cuccot. Az ágy mellett az éjjeliszekrényen képek voltak: az esküvőnkről, és a családról, Nessie-ről, és Jacobról. Az ágyhoz sétáltam, és odabújtam Edwardhoz.

-Akarod tudni, mit gondolok a házról?-kérdeztem

Nem válaszolt, magára rántott, megfogta kezeimet, és arcára helyezte őket. Megmutattam neki mindent: a ház minden részét, azt hogy mennyire tetszik, és aztán azt, hogy megint alkonyodik, aztán elgondolkoztam azon, hogy vajon mit fogunk csinálni az éjjel. Edward nem hagyta, hogy többet mutassak, szenvedélyesen megcsókolt, majd elkezdte rólam lehúzni a pulcsimat. Viszonoztam tettét, kezeim széttépték pólóját.

-És akkor az oroszlán beleszerett a bárányba-suttogta két csók között.

-Micsoda boldog bárány-mondtam.

-Micsoda szerencsés oroszlán.

Alice--nek igaza volt: alig voltunk ott egy órája, de máris tökéletesen jól szórakoztunk. Aztán megszólalt a telefon. Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora baj történt, és nem terveztük, hogy felvesszük a mobilt.