Fél kettőkor állítottam haza, és olyan boldog voltam, hogy csak, na. Még egy meteorit se tudta volna lecsalni az arcomról a mosolyt. Megjegyzem Rose-nak se sikerült, a megjegyzéseivel. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Elmentem Jake-l randizni. Igazából nem is randinak indult. Aztán romantikus események után, én vagyok Jacob Black barátnője. Elcsattant az első csókunk is. Meg kell jegyeznem istenien, csókol. Ha visszagondolok, a mosolyom még szélesebbre húzódik. Szóval hazahozott, és most itt állok az ajtóban, százwattos mosollyal. Várok. Gondolom, apa már tudja.

Alice csusszan mellém.

- El kell mindent mesélned!- mondja.

Örömmel teszek eleget a kérésének a szobámba. Időközbe belép anya, nagyi és Rose is.

Letelepednek körém, és halhatják boldog beszámolómat. Amikor a végére értem a mesélésnek végig nézek az arcukon. Nagyi és Alice szemlátomást velem örül, anya szemlátomást töpreng valamin, Rose döbbenten néz.
- Te hagytad, hogy egy ujjal is hozzád érjen? Esküszöm, kibelezem! De addig is megfürdetlek.

- Mi? Miért?

- Az a korcs. most neked is olyan szagod van, mint neki.

- Rose! Muszáj mindenkinek az érzéseibe gyalogolnod?- kelt védelmemre Alice.

De én, míg ők veszekednek a rószaszín felhőkben ugrálok.

- Kikérem magamnak! Kinek szoktam az érzéseibe gyalogolni?

- Jobb, ha nem kezdem el sorolni. Én csak arra próbálok kilyukadni, hogy a véleményedet, próbáld meg szebben kifejezni!

- Bocsáss meg hogy féltem! Igazán nem értem, hogy lehetek ilyen szemét, hogy csak meg szeretném óvni –ölelt át Rose – hisz olyan vétlen még.

- Kedves vagy nénikém –öleltem vissza – de szeretem Jacobot és szeretni is fogom. Mellesleg nem kell engem félteni, tőle meg főleg nem.

- Ha tényleg így érzed.

- Igen, köszönöm.

Senki nem tud ellenállni Nessie két szép szemének, még Rose se.

Ránézek anyára, aki gondolkodó arcot vág.

- Anya te nem is örülsz?

Rám néz, majd elmosolyodik.
- Én akkor örülök, ha te boldog vagy.

Egy erdőben vagyok. Baljós érzésem van. Egyre beljebb sétálok.

Mindig ugyanaz…

Egyedül vagyok. Félek…

Mitől félek?

Sötét van. Ahogyan sétálok, mintha magam mögött hagynám a fényt, az életet…

A fák, és a föld koromfekete színű, az ég karmazsin vörös.

Kiérek a fák sűrűjéből, egy tisztásra. Vér… Nagyon sok vér.

A számhoz kapom a kezemet, nehogy sikítsak.

Ez egy rossz álom. Fel kell, ébredjek!

- Ez vár ránk. Ez a mi csatánk lesz…

Odakapom a fejem a hang irányába.

- Jake?

ő állt ott emberi alakban, arca kemény volt.

Odarohantam hozzá.

- Mi ez? Jake, kérlek, mondd el!- de mintha ott se lennék. Nem nézett rám.

Hirtelen rám emelte fekete tekintetét. Mintha csak most látott volna meg.

- Nessie, FUSS! – mutatott valamire a hátam mögé.

Zihálva ébredtem fel. Már megint…

Mi történik? Miért álmodom ilyeneket? Ez nem lehet a jövő…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.