Fél kettőkor állítottam haza, és olyan boldog voltam, hogy csak, na. Még egy meteorit se tudta volna lecsalni az arcomról a mosolyt. Megjegyzem Rose-nak se sikerült, a megjegyzéseivel. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Elmentem Jake-l randizni. Igazából nem is randinak indult. Aztán romantikus események után, én vagyok Jacob Black barátnője. Elcsattant az első csókunk is. Meg kell jegyeznem istenien, csókol. Ha visszagondolok, a mosolyom még szélesebbre húzódik. Szóval hazahozott, és most itt állok az ajtóban, százwattos mosollyal. Várok. Gondolom, apa már tudja.
Alice csusszan mellém.
-El kell mindent mesélned!- mondja.
Örömmel teszek eleget a kérésének a szobámba. Időközbe belép anya, nagyi és Rose is.
Letelepednek körém, és halhatják boldog beszámolómat. Amikor a végére értem a mesélésnek végig nézek az arcukon. Nagyi és Alice szemlátomást velem örül, anya szemlátomást töpreng valamin, Rose döbbenten néz.
- Te hagytad, hogy egy ujjal is hozzád érjen? Esküszöm, kibelezem! De addig is megfürdetlek.
-Mi? Miért?
-Az a korcs. most neked is olyan szagod van, mint neki.
-Rose! Muszáj mindenkinek az érzéseibe gyalogolnod?- kelt védelmemre Alice.
De én, míg ők veszekednek a rószaszín felhőkben ugrálok.
-Kikérem magamnak! Kinek szoktam az érzéseibe gyalogolni?
-Jobb, ha nem kezdem el sorolni. Én csak arra próbálok kilyukadni, hogy a véleményedet, próbáld meg szebben kifejezni!
-Bocsáss meg hogy féltem! Igazán nem értem, hogy lehetek ilyen szemét, hogy csak meg szeretném óvni –ölelt át Rose – hisz olyan vétlen még.
-Kedves vagy nénikém –öleltem vissza – de szeretem Jacobot és szeretni is fogom. Mellesleg nem kell engem félteni, tőle meg főleg nem.
-Ha tényleg így érzed.
-Igen, köszönöm.
Senki nem tud ellenállni Nessie két szép szemének, még Rose se.
Ránézek anyára, aki gondolkodó arcot vág.
-Anya te nem is örülsz?
Rám néz, majd elmosolyodik.
- Én akkor örülök, ha te boldog vagy.
Egy erdőben vagyok. Baljós érzésem van. Egyre beljebb sétálok.
Mindig ugyanaz…
Egyedül vagyok. Félek…
Mitől félek?
Sötét van. Ahogyan sétálok, mintha magam mögött hagynám a fényt, az életet…
A fák, és a föld koromfekete színű, az ég karmazsin vörös.
Kiérek a fák sűrűjéből, egy tisztásra. Vér… Nagyon sok vér.
A számhoz kapom a kezemet, nehogy sikítsak.
Ez egy rossz álom. Fel kell, ébredjek!
-Ez vár ránk. Ez a mi csatánk lesz…
Odakapom a fejem a hang irányába.
-Jake?
ő állt ott emberi alakban, arca kemény volt.
Odarohantam hozzá.
-Mi ez? Jake, kérlek, mondd el!- de mintha ott se lennék. Nem nézett rám.
Hirtelen rám emelte fekete tekintetét. Mintha csak most látott volna meg.
-Nessie, FUSS! – mutatott valamire a hátam mögé.
Zihálva ébredtem fel. Már megint…
Mi történik? Miért álmodom ilyeneket? Ez nem lehet a jövő…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó