Idén van kereken ötven éve, hogy egy Victoria nevű vámpír átváltoztatott. Az okot, amiért rám támadott, a mai napig nem tudom. Emberi életemet – emlékeim szerint – Forksban töltöttem, unalmasan. Ezért is élek még. Ennek a szürke kisvárosnak van egy rezervátuma, ahol titok lappang. Az ottani fiúk képesek vérfarkasokká változni. Ők mentettek meg attól, hogy Victoria megöljön, de mikor odaértek, már megharapott. Nem tudtak mit tenni, az átváltozásom elkezdődött. A legjobb barátom, Jacob Black, az alfa döntése tartott életben, hiszen mégiscsak vámpír leszek és azok természetes ellenségei a farkasok, de úgy határozott, képes vagyok uralkodni az ösztöneimen. La Pushban nem én vagyok az egyetlen természetfeletti lény, de még így is megnéznek. Jobban belegondolva… tényleg kilógok a környezetemből. A rézbőr helyett, nekem hófehér, vagy, ahogy Jake emlegetni szokta „halálsápadt” és jég hideg bőröm van. Mivel a farkasok neveltek, ezért megtagadtam természetes táplálékomat. Lefordítva… nem emberek véréből táplálkozok, hanem állatokéból. Elvileg 10 éve elköltöztem innen anyuhoz. Legalább is, az itt lakók így tudják, pedig Reneé belehalt a szülésbe. Charlie, az apám az itteni rendőrfőnök. Őt nem tudtuk ezzel a mesével átverni, így a „Láttam egy rablást és meg akarnak ölni, ezért el kell innen mennem.” szöveget adtuk be. Soha többé nem léphettem vele kapcsolatba, de két-három évvel az átváltozásom után egy részeg kamionsofőr miatt elhunyt. A temetésére elmentem, de persze senki sem láthatott. Minden évben csak egyszer megyek ki hozzá. A születésnapján, májusban. Forksban ezeken az alkalmakon kívül nem is jártam. Mondjuk, elég furán hatna, hogy ötven év után visszatérek még mindig tizenhét éves külsővel. Az ütvenedik évfordulómra eldöntöttem, hogy nem zavarom tovább a La pushi levegőt és elköltözöm. Az úti célt Seth és Jacob segített kiválasztani. A napos helyeken azonnal kizártuk, hiszen a bőröm csillog a napon és nem akarok a szobámban kuksolni estig. Hosszú keresgélés után London lett a befutó. Az év 340 napján be van borulva az ég, ami egy vámpírnak pompás. A házat is megvettem már. Volt miből, hiszen képességem segítségével elég sokat sikerült zsebelnem. Van egy pajzsom, amit, ha kitolok valakire, akkor hallom a gondolatait. Így pókerezni elég könnyű, ráadásul a tőzsdéhez is hihetetlen érzékem van. Jake persze sosem hagyja megjegyzés nélkül, ha valamit így tudok meg tőle.
„Te kis komisz! Már megint a fejemben turkáltál? És mi lesz akkor, ha csúnya dolgokra gondolok? A végén még rám veted magad! Irány ki a fejemből Bells!”
Most éppen a kompon parkoló gyönyörű Mercedes Angel-emben üldögélek és várom, hogy kikössünk. Úgy volt, hogy Jacob is velem jön Londonba – ami ellen kézzel-lábbal tiltakoztam - de bevésődött, így szerencsére változott a terv. Megérdemelte már, hogy megtalálja az igaz szerelmét.
Már elkezdtek kifelé indulni a kocsik, mikor megcsörrent a telefonon. A kijelzőn az: Az az idegesítő kutya (Jacob) felirat villogott. Ez bizonyára Seth műve… Felvettem és csakugyan legjobb barátom hívott.
- Szia Jake! – köszöntem.
- Szia Bells! Hogy vagy? Merre jársz? – kérdezte, de furcsán izgatott volt a hangja.
- Most száguldok London felé. Miért vagy ilyen izgatott?
- Ennyire feltűnő? – nevetett. – Képzeld Bells, lesz egy kisfiam!
- Ez csodálatos Jake! Úgy örülök nektek! Add át gratulációmat Rachelnek is.
- A nevén még vitatkozunk. Ő mindenáron azt akarja, hogy őt is Jacobnak hívják, de én jobban szeretném a Charlie-t. Édesapád után. – éreztem a hangján, hogy mosolyog. – Neked van javaslatod?
- Nem veszekszek Rachellel. A végén még lenyakazna. Jake… Úgyis tudod, hogy az lesz, amit ő akar. Papucs vagy! – kacarásztam.
- He-he. Olyan jó a humorod Bells! Imádom, amikor a magánéletemmel foglalkozol! Remélem egyszer majd te is megkapod a sorstól!
- Igen… tudod erre már én is gondoltam, aztán tudod, mire jöttem rá?
- Kitalálom! Nincs még egy olyan iszonyúan humoros ember, aki mások magánéletén viccelődik.
- Nem talált! Úgy tűnik rosszul neveltelek!
- Cöhh! Még hogy te neveltél engem? Még csak nagykorú sem vagy!
- 67 múltam, úgyhogy bánj velem tisztelettel!
- Nyanya!
- Pisis!
- Seth üdvözöl. És ő is üzeni, hogy nyanya vagy.
- Az első felét elhiszem, de a másodikat nem. Őt rendesen megneveltem!
- Nem tudom kit karmolásztál össze-vissza újszülött korodban?!
- Olyan büdös voltál, hogy hozzád sem mertem érni! Jesszusom, mi lesz szegény gyerekkeddel.
- Na, jól van Bells! Majd hívj, ha odaértél! Most mennem kell járőrözni. Szia! Vigyázz magadra!
- Jake, vámpír vagyok! Aligha tudnának bántani! – kuncogtam. – És hívlak. Legyetek jók. Szia!
Idő közben megérkeztem Londonba. Csak úgy egymilliószor nagyobb, mint La Push. Jake nem engedte, hogy albérletet vegyek azzal indokolva, hogy annyi pénzem van, fölösleges sóherkednem, szóval, egy hatalmas emeletes házat vettem, nem messze a helyi gimitől, de mégis kicsit elrejtve az erdőben. Az ingatlanos szerint nehéz megtalálni, de ő nem vámpír, úgyhogy a tájékozódási képessége sem olyan, mint az enyém. Könnyedén megtaláltam az odavezető utat, innentől pedig csemege volt. Gyönyörű fehér, emeletes ház, újkori stílusban. A vadászatot nem lesz bonyolult megoldani, mert alig pár kilométerre van egy nagyobb erdő, igen gazdag vadállománnyal. Leparkoltam közvetlenül a palotám elé, felkaptam a csomagjaim és bementem szétnézni. Gyorsan, még mielőtt belemerülök a felderítésbe, felraktam töltőre a laptopomat. Felkullogtam az emeletre, embereket is megszégyenítő lassúsággal. Találtam egy gyönyörű arany és barna színű szobát, melynek hátsó fala le volt cserélve üvegre. Leejtettem a csomagjaimat. Ugyan ilyen arany árnyalatú a szemem, és pont ilyen barna a hajam. Teljesen be van már rendezve minden, hisz így vettem. Minden nagyon igényes, jó ízlésről árulkodott. A szoba jobb oldalából két ajtó nyílt. Az egyik egy hatalmas gardrób szoba volt. Talán még nagyobb, mint maga a rendes háló. Ez nem jön rosszul, mert az utóbbi időben rákaptam a vásárlásra és igen sok ruhám van. A másik ajtó egy fürdőszoba volt egy egészalakos tükörrel, zuhanyzóval, fürdővel és szauna résszel. Bárki is tervezte, nem sajnálta sem a pénzt, sem az ihletet. Úgy döntöttem ez lesz az én szobám. A mellette lévő szobát dolgozónak választottam ki, a földszinten pedig berendezek egy könyvtárat. Nem hiszem, hogy szükségem lenne a két vendégszobára és a konyhára, de esetleg, ha Jake és a családja egyszer meglátogat… A ruháim elrendezgetése után el is indultam vadászni, mert a végén még belefulladok a gardróbba. Ráadásul holnap már megyek a suliba is és jobb szeretnék senkire sem ráugrani. Elkezdtem hát futni. Szerettem, mert nem fárasztott el és csak szabadságot éreztem. Ez volt a második természetem. Ilyenkor teljesen kiürül a fejem is, csak élvezem a sebességet. La Pushban futóversenyt rendeztünk a farkasokkal. Néha hagytam őket nyerni, de az esetek többségében én győzedelmeskedtem. Olyannyira sikerült most megfeledkezni magamról, hogy az erdő túloldalán kötöttem ki. Egy hasonló ház állt itt, mint az enyém, de ez valamennyivel nagyobb. Gyanítom, hogy itt is laknak, mert keréknyomokat látok és haloványan ugyan, de érzem más lények illatát is. Ők sem emberek voltak. Na, úgy tűnik szomszédjaim is vannak. Csináltam egy gyors hátra arcot és megint futni kezdtem. Orromba kúszott egy édeskés illat. Két kilométerrel arrébb láttam meg az őzcsordát legelészni. Gondolkodás nélkül rávetettem magamat az egyikre. Szegénynek ideje sem volt feleszmélni, már ott hevert holtan, vér nélkül.
Lassan – de egy emberhez képest gyorsan – mentem vissza a házba. Kaptam egy könyvet Racheltől, amit még nem olvastam, utána meg be kell üzemelni a tv-t és a hifit. Holnap pedig vár az iskola. Már így is alkonyodik. Ez a kedvenc napszakom. Nem tudom, miért, de gyönyörű. Számomra ez a szerelem napszaka. Amikor elmondtam Jacobnak kinevetett, mert szerinte a szerelem hajnalban jön, mikor alszunk. Nem esett le neki, hogy én jó 50 éve nem tudok aludni. Ez is egy, a sok dolog közül, amiben különbözöm az átlagembertől. Meg persze nem eszek és a természetfeletti erő és gyorsaság, tökéletes és örökké bővíthető memória – aminek köszönhetően már 7 nyelven beszélek - szuper érzékeny látás, hallás, szaglás is a vámpírság javára irható és sokkal ösztönösebb lény is vagyok. Az emberek számára gyönyörűnek és félelmetesnek hat a külsőm, de biztos vagyok benne, hogy vámpírok között átlagosnak számítanék. Ami azt illeti, szerintem az emberek között is az vagyok, de ha Billy ezt mondja, akkor én inkább beleegyezek. Visszaértem a házhoz és elkezdtem bekötögetni az elektromos kütyüket. Először a tv-t, hifit, majd a házhoz járó telefont. Jó telefonhoz híven már villogott is az üzenetrögzítő része.
„Önnek 8 új üzenete van” – szólt a monoton hang.
„Első üzenet”
- Szia Bells! Itt Jake! Ne felejts el hívni! Vége. – nem mintha egy vámpír tudna felejteni.
„Második üzenet”
- Bells, itt megint Jacob. Lehet, hogy rossz számot hívtam az előbb, azért nem hívtál, de hívj. Szia!
„Harmadik üzenet”
- Bella! Hol a francban vagy már? Esküszöm, ha nem hívsz egy óra múlva, odamegyek!
„Negyedik üzenet”
- Lehiggadtam. Biztos dugó volt, de már akkor is ott kéne lenned! Hívj fel! Jacob.
„Ötödik üzenet”
- Te vagy a világ leglassabb vámpírja!
„Hatodik üzenet”
- Bella! 15 perced maradt, hogy felhívj!
- Szia, Bella, itt Rachel. Bocsi, hogy Jake 6-odjára is felhív, de aggódik érted. És állati idegesítő, hogy állandóan a telefonon lóg, úgyhogy tényleg, amint bekötötted a telefont hívd fel, mert már az őrületbe kerget. Nem lesz több üzenet, vagy nincs vacsora, ne aggódj. Szia!
„Hetedik üzenet”
- Szia, itt Seth. Jacob kérdi, hogy odaértél-e már. Ú. Jön Rach. Szia!
„Nyolcadik üzenet”
- Jacob csak arra tud gondolni, hogy elsüllyedt a komp, vagy karamboloztál, bár hiába mondom, hogy neked meg se kottyanna, nem hallgat rám. Borzasztóan idegesít a lihegése, úgyhogy ha lennél szíves felhívni annak örülnék. És szerintem ő is örülne, mert ha így folytatja, leborotválom a bundáját. Paul voltam.
Jacobot még húzhatnám, de Rachelt nem akarom kiidegelni. Fogadni mernék, hogy az első csöngésre fel fogja venni. Bepötyögtem a számot és… kicsöng egyszer…
- Bella? Odaértél? Mi tartott idáig? – szidott le.
- Jacob Black! Bármennyire is imádok gyorsan hajtani, attól még a kompot nem bírom vezetni! Meg aztán végig kellett hallgatnom 7 üzenetet, hogy hol vagyok.
- Az utolsót Seth akarta. – mentegetőzött.
- Igen persze. Akkor én vagyok a fogtündér. Nem tudsz nekem hazudni Jake. Az elmúlt 50 évben sem ment, nem tudom, miért próbálkozol még mindig.
- A remény hal meg utoljára. Na, meg persze te. – nevetett. – Tudtad, hogy amikor veszekszel olyan vagy, mint egy doromboló kiscica?
- És mekkorát karmol ez a doromboló kiscica? – kérdeztem egy kissé cinikusan, de mosolyogva.
- Ezért kaptál Paultól körömreszelőt a 2. születésnapodra. – hahotázott.
- Kár, hogy csak a fogaid reszelésére használtam. Vagy most szeretnél egy mani-pedit?
- Inkább mondd meg, milyen az új házad? – már megint megnyertem a csatát.
- Fantasztikus! Egyszer talán meghívlak! – kacagtam. – Mit szólsz ahhoz, hogyha eljönnétek hozzám az őszi szünetben?
- Áll az alku Bells! Most megint indulunk járőrözni. Vigyázz be ne kösse fejed egy szőke herceg!
- Ugyan már. Tudod mikor házasodom én meg. – kacagtam.
- Fogadjunk! Ha megkérik a kezedet, én fogok csámcsogni a te magánéleteden! Plusz, te békén hagyod az enyémet!
- Viszont ha én nyerek és a következő 20 évben nem kérnek meg, akkor rózsaszín melegítőben fogsz végiglejteni La Push utcáin.
- Én benne vagyok csajszi! Csak meg ne edd, még mielőtt igent mondhatnál. Szegény szöszi. Már most sajnálom.
- Ez így nem jó. Kell neki egy név, mert nem biztos, hogy szőke, akkor meg, hogy néz az ki. – reklamáltam.
- Még mindig az Értelem és érzelem a kedvenc könyved?
- Hogy jön ez ide Jacob?
- Edwardnak fogjuk hívni a te szőke vagy nem szőke hercegedet.
- Te beteg vagy Jake.
- Na, indulok járőrözni! Szia, Bells! Érezd jól magad a suliban! – nevetett.
- Szia, Bundás! – nevettem ki.
Alkonyodik. Látom az ablakon át. Fent, az erkélyemből gyönyörű a kilátás. Szerintem akkor is nekem van igazam. Ez a szerelem napszaka és igazán szerencsés az, aki nem egyedül nézi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó