(Alice szemszöge)

Amint vége lett a látomásnak, elővettem a mobilomat és tárcsáztam Edwardot. Először ugyan nem, de az utolsó csörgésre végre felvette.
-Mit akarsz Alice?
-Edward! Vissza kell mennünk Forksba! Minél előbb!
-Ugyan minek? Nem fogom elrontani Bella életét! - mondta egyre dühösebben
-Mert meg fog halni - suttogtam
Mi?? - kérdezte Edward - Miért csak most szóltál?? Sietnünk kell, mielőtt még.... - nem fejezte be a mondatot, de tudtam mire gondol.
-Igen, siessünk! Szólok mindenkinek, hogy pakoljon. - mondtam aggodalmasan.
-Én nem várlak meg titeket, hamar oda kell érnem. - mondta, majd letette.
-Ez meg mi volt??! - kérdezte Rosalie.
-Semmi, csak sikerült átvernem Edwardot - mondtam önelégülten
-Tudtam, hogy ügyes vagy, de hogy ennyire.... - mosolygott Rose.
Furcsáltam,hogy ezt mondta, hiszen sosem bírta Bellát. Megváltozott volna?
-Na mi az? Csak nem megkedvelted Bellát? - kérdeztem mosolyogva
-Ööö...Én semmi ilyesmit nem mondtam - vágta rá.
-Tudod, soha se tudtál valami jól hazudni, ahhoz képes, hogy vámpír vagy.. Csak azt nem értem, mitől változott meg a véleményed Bellával kapcsolatban - kérdeztem jókedvűen.
-Na jó, tényleg nem utálom úgy, mint régen. Azért nem lennék a helyébe.

xXx

(Bella szemszöge)

Sokáig csend volt a kocsiban, ám egyszer csak Jacob megszólalt.
-Figyelj Bella.... - kezdte - Én nem szeretnélek most ezzel zaklatni, de jó lenne, ha tudnám, hányadán is állunk.
-Miről beszélsz?? - kérdeztem értetlenül.
-Rólunk.
-Jake, nincs olyan, hogy mi. Csak barátok vagyunk, és ez nem is lesz soha máshogy.
-De én azt hittem, most, hogy van ez a bevésődés dolog, együtt lehetünk. - nézett rám.
-Sajnálom, Jake. - hajtottam le a fejem.
-Hát ez remek. Én vagyok az egyetlen vérfarkas, akinek a "választottját" nem érdekli a bevésődés. Biztos mindenki jön majd a sajnálatával.
-Lehetünk még barátok. - mondtam.
Próbáltam menteni a menthetőt, de tudtam, úgy is hiába. Én sose fogom Jacobot úgy szeretni, mint Őt.
-Barátok?! Na azt már nem! Nem akarom mások szánakozó pillantását nézni, ahányszor meglátnak azzal a fancsali képemmel. - mondta dühösen
-Tudod mit, nem kell ennek így lennie. - mondtam
-Ezt úgy érted, hogy mégis van remény? - kérdezte jóval kedvesebben.
Nem akartam elveszteni. Szükségem van rá. A társaságára. És megbántani se szeretném, hiszen ő segített ki a depis korszakomból, mikor Ő elhagyott.....
-Igen. Adok rá esélyt, hogy bebizonyíts, szeretsz.
Köszönöm - mondta.
Sokféle érzelmet láttam tükröződni a szemében. Köztük volt az öröm, a hála és a szerelem is.
-Nincs mit - feleltem mosolyogva, de legbelül lelkifurdalásom volt, hogy átverem. Hiszen én sosem fogom úgy szeretni őt.
Az út további felében nem nagyon beszélgettünk, csak élveztük egymás társaságát.

xxx

Miután mindent elrendeztem a temetéssel kapcsolatban, elmentünk hozzám. Egy ideig szótlanul ültünk a kanapén, amelyen Charlie mindig a meccset nézte, majd Jacob megszólalt. Ismét ő törte meg a csendet.
-Bella....Tudom, hogy most nagyon nehéz neked, de én mindent meg fogok tenni, hogy boldog legyél, és hogy elfelejtsd őt.
Nem tudom, hogy Charlie-ra vagy rá gondolt-e, de mindegy is. Inkább nem kérdezek rá.
-Tudom, hogy mindent el fogsz követni. Legalábbis érzem. - mosolyogtam rá
Ő is elmosolyodott. percekig csak néztük egymást, majd arcával közelíteni kezdett felém. Már csak centikre volt tőlem. Vészesen fogyott a távolság köztünk, s közben én azon gondolkodtam, hogyan utasíthatnám úgy vissza, hogy ne bántsam meg. Szerencsémre valami megzavart minket.

xXx

(Edward szemszöge)

Olyan gyorsan rohantam, ahogy eddig még soha. Ha utamban volt egy fa, kidöntöttem. Hasonlóan bántam az állatokkal, a sziklákkal és más növényekkel is. Bármilyen hamar elértem egy-egy város határait, mégis úgy éreztem, nem érek oda időben. Az percek eszeveszett gyorsasággal múltak el, és én mégsem tudtam jobban sietni. Szinte már úgy éreztem, fáradok, pedig nálunk - puszta futástól - lehetségtelennek tűnt. Én mégis úgy gondoltam, menten összeesek, és akkor soha többé nem láthatom egyetlen szerelmemet. Sokáig gondolkodtam ezen és eléggé bele is merültem, csoda, hogy észre vettem Forks határait. Viszont mikor megláttam a táblát a felirattal, még jobban belehúztam. Pláne mikor már az iskola falai is látótávolságon belül voltak. Már nem figyeltem semmire. Szerencse, hogy este volt, különben akár meg is láthattak volna.
Csak 2 utca, és ott vagyok. Már csak 1..... 10 másodperc múlva ott álltam Szerelmem háza előtt. Nyitva volt az ajtó, így hát benyitottam, gondoltam meglepem. De mikor beléptem, egy elég kellemetlen szagot éreztem meg. Rögtön tudtam, miről, vagyis inkább kiről van szó. Jacob Black. Épp mentem volna fel Bella szobájába, mikor megláttam őket a kanapén ülve. Közel ültek egymáshoz. Közelebb, mint egy barát szokott. Nem kellett sokáig gondolkoznom ahhoz, hogy rájöjjek, "rosszkor" jöttem.
-Idióta vérszívó.... - üzente gondolatban jacob.
-Edward?! - kérdezte Kedvesem meglepődve, de ki lehetett hallani a hangjából az örömöt is.
-Bella..... - mondtam, majd közelebb léptem hozzájuk.
-Tűnj el!! - szólalt meg a kutya idegesen.
-Te csak ne merészeld nekem megmondani, hogy mit tegyek. - feleltem.
Jacob elmosolyodott.
-Tudod, most már nem érezheted magadat otthon Bella lakásában. Elhagytad, emlékszel? - "világosított" fel.
-Megbántam - néztem most már Bellára.
-Edward.... - kezdte Szerelmem  - Sajnálom.
Csak ennyit mondott, de tudtam, hogy vesztettem.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.