-Nah megbeszéltetek mindent? – Mosolyogtam rá a lefelé igyekező hugomra,és kedvesemre.
-Igen,mindent – Ment el mellettem Alice úgy,hogy vállaink súrolták egymást.
-Mi a baja? – suttogtam oda Bellának,aki csak válvonogatással válaszolt rá. – Mit szeretnél ma csinálni?
-Nyugodtan elmehetnél vadászni,én addig elfoglalnám magam.Látszik rajtad,hogy már régen nem ettél,és miattam – Nézett bele szemeimbe,és igen jól megállapította ezt a tényt.Bár nem lehetett valami nehéz,feketén pompázó tekintetemből.
-Biztos,hogy nem lenne baj? – Fogtam meg a kezét.
-Nem.Tényleg nem – Egy puszit nyomott ajkaimra. – Menny – Parancsolt rám,és én úgy tettem,ahogy szerette volna.Kiviharzottam a házból.
Bella szemszögéből (Egy Nappal Korábban)
Szemeimet félve nyitottam ki,miközben magzatpózban feküdtem a padlón egy számomra ismeretlen helyen.Mi történt?Tettem fel magamban a kérdést,és tapogatva a falat,álltam fel a földről.A sötétségtől nem láttam semmit.
-Istenem,hova kerültem? – suttogtam magam elé,és elindultam az előttem lévő irányba.
Még csak pár lépést tettem meg,amikor neki ütköztem valaminek,ami minden bizonnyal fal lehetett.Miért nincs sehol kijárat?Összerogytam,és leültem a hideg padlóra.Kezeimet végig húztam rajta,ennek eredményéül pedig kemény,koszos követ érzékeltem.Elővettem a bal zsebemből a telefonomat,és Edwardot szerettem volna hívni.
-Miért nincs térerő?! – Tettem fel a drasztikus kérdést,és ezzel egyidejűleg vissza is raktam a helyére.
Elkezdtem gondolkozni.Mi volt az utolsó emlékem?Mit csináltam utoljára?Azt hiszem...repültem.Igen,minden bizonnyal repültem.Aztán...Adam holtteste.Amit Edward tett.Stop!Jutott eszembe minden.Hiszen én legugrottam a háztetőnkről.És Mark elkapott,utána meg...utána mi volt?Tudom,hogy visszamentünk Edwardért,aki már nem volt ott.De azután?És Carol?Vele mi van?Biztos észrevette,hogy Adam nem érkezett meg sikeresen hozzá.Őt remélem nem bántották.Viszont még mindig nem jöttem rá,hogy hogy kerültem ide.És hol vannak most Cullenék?Senkinek sem tűnt fel,hogy elraboltak?Edward már biztos keres.Biztos.Legalábbis remélem...Nem hiszem el,hogy mindig csak velem történnek ilyen dolgok!De akkor ki hozott ide?És miért?Markkal voltam utoljára.Viszont Ő nem lehetett,hiszen bevallotta,hogy már kilépett ebből a vámpírvadászos dologból.
A fejem megfájdult a rengeteg rámtörő gondolatoktól.És persze a megválaszolatlan kérdésektől.Homlokomon csak úgy zúdultak lefelé,az idegességtől keletkezett verejtékek.Kezem ökölbe szorult az aggodalomtól,és szemeim benedvesedtek.Miért kell mindig mindennek ilyen bonyoltultnak lennie?Miért nem tud az élet egyszerűen csak egyszerű lenne?Miért ilyen nehéz...?
-Azt hiszem felébredt – Hallottam meg egy nő hangját kintről,és körülöttem megfagyott a levegő.Akkor talán mégis van esélyem innen kiszabadulni?
-Mennyünk be hozzá,biztos meg van zavarodva – válaszolt egy férfi.
Lépések sokasága volt hallható,amelyek egyre intenzívebben,és hangosabban közeledtek felém.Idejönnek.Azonnal felzökkentem,és hátráltam pár lépést,aztán a falnak simultam.Hirtelen reccsenés,a kilincs megmozdult,és kinyílt az ajtó.
-Carol! – kiabáltam fel lelkesen,és az említett nyakába ugrottam. – Nem is tudod,mennyi örülök neked!Ugye értem jöttél?És elmondanád,hogy hol vagyunk?Istenem!Annyira jó téged látni,hogy épségben vagy.Figyelj...
-Állj le,Isabella! – Tolt el magától. – Nem azért vagyok itt,amiért te gondolod – Nézett rám hideg tekintettel.Mi baja?Nem olyan volt,mint szokott.Egyenesen végig borzongott a hátam attól,ahogy engem figyelt.Odanéztem a mellette lévő személyre,amiben Markot véltem felfedezni.Miért vannak együtt?
-Akkor-akkor miért? – Nem értettem semmit.
-Teljesen más okból.Vagyis...nem kiszabadítani jöttünk,inkább az ellenkezője – Hátrafordította a fejét Markra,és rá mosolygott.Aztán újra rám nézett.
-Sa-sajnálom.De nem értem – Reszkedtem a félelemtől,de magam se tudom,hogy miért féltem Caroltól.Talán az ösztöneim ezt súgták...
-Ahh... – Sóhajtott,mintha idegesítettem volna. – Még nem esett le,hogy mi tartunk fogva? – Emelte fel a hangját,és én egyre jobban a falnak tapadtam,ami persze lehetetlen volt.Viszont arra már rá jöttem,hogy Ők a rosszak.
-De miért? – Csak két szavas mondatokkal bírtam válaszolni,hiszen még fel sem fogtam az egészet.Carol és Mark...ellenségek?
-Azért Isabella,mert a te szerelmed – az a hülye vérszívó - ,megölte a mi társunkat,Adamet.
-De hiszen Adam meg akart engem is ölni,meg Őt is – Védtem ki Edwardot.
-Téged nem.Legalábbis...azzal nem volt megbízva.Bár az sem lett volna nagy bűn,ha téged is el tesz láb alól.Hiszen te is egyszer vámprlány lettél volna – Húzta el a száját,és úgy beszélt rólam,mint egy féregről.
-Nem tudod mit beszélsz.Carol,ez nem te vagy!Mi történt veled? – Bátorodtam fel egy kicsit.
-Ohh,dehogyis nem – Nevetett fel. – Nagyon is tudom,mit beszélek.Ez vagyok én!És nem az a kis hülye liba,amit eljátszottam neked.Bár úgy látom bejött,te elhitted.Akár elmehetnék színésznek is,hogy George Clooney-val szerepeljek egy filmben.Hiszen elég jól megy nekem,nem de?Te már csak tudod...
Hazudott.Mindvégig.Ahogy Mark tette azelőtt.Nem birom tovább.A könnyeim kicsordultak,mégha csak pár csepp is,de már kénytelen voltam kiengedni.Muszáj volt,hiszen ha nem teszem meg,a fájdalom felemészt legbelül.
-Jajj...a kis Bella sír.Ha ezt a hercege látná – Gúnyolódott rajtam. – Vagy várjunk csak...A hercege nem éppen őt csókolgatja az ágyukon,Mark? – Hogy mi?Egyszerűen ép elmével felfoghatatlanak voltak ezek a szavak számomra.Azt mondta engem csókolgat?
-De-de.Észre sem veszi,hogy az csak egy jól hamísított változat.
-Miről beszéltek? – Nyögtem ki épphogycsak,mivel a zokogásom elnyomta a hangomat.
-Arról,hogy a te Edwardod talán nem is olyan szerelmes,mint azt ahogy mutatja.Hiszen nem jött még rá,hogy Amy az,akit nap mint nap karjai közé zár,és nem te.Tudod neki az a képessége,hogy elveszi mástól a képességét- Mosolygott. – Nem olyan bonyolult,mint ahogy hallatszik.És most éppen azt az erejét használta fel,hogy átváltozott olyanná,mint te vagy.Magyarul felvette a profilodat,és most a te életed éli.Gáz,nem?Főleg,hogy ezt senki sem veszi észre.Csak majdnem az a kobold...hogy is hívják?Az a kis idegesítő,pattogós kislány.Elza?
-Alice! – Vágtam rá a dühtől majd szétrobbanva. – És ki az az Amy?És hogy-hogy Edward nem olvas a gondolatai között?
-Ő is a társunk.Majd egyszer te is megismerkedsz vele,mikor már megszerzi mindenki képességét a Cullen családban,és felfedi magát.És akkor bumm!Nincs Bella.És Edward majd nem fogja győzni törölgetni az idegen nyálat,ami a szájához tapadt – Tört elő a mellkasából egy jó ízű nevetés.Mintha elképzelte volna a jelenetet.Ahogy azt én is megtettem.És gyomrom összerándult.Nem történhet meg mindez...
-Menny a pokolba! – üvöltöttem rá,és a sírás újra rám tört. – És te is... – suttogtam,miközben Markra néztem,amire Ő elmosolyodott.Mind...gonoszak.Mind...
-Köszönjük ezt a megtiszteltetést,de nem élünk vele.Viszont most mennünk kell,majd még jövünk.Hozunk kaját,meg ilyesmi.Aludj jól – Amit persze nem mondott komolyan.
Aztán becsapták az ajtót.Felkapcsolhatták a villanyt,mivel szemem megfájdult,a hirtelen fénytől.Túlságosan is hozzászoktam a sötéthez.De még mindig nem tudtam meg hol vagyok.Talán egy pince féleségben.Viszont ez most kicsit sem érdekelt.Éppen próbáltam feldolgozni a hallottakat.Hogy Edwardot átverik...sőt,az egész Cullencsaládot.És ha Edward tényleg azt hiszi arra a Nőre,hogy én vagyok az...Akkor...Bele sem merek gondolni.
Kirázott a hideg,mivel hideg szellő simogatott végig.Hideg éjszakánk van.Állapítottam meg.És el akartam terelni a figyelmem a való világról.Legalább egy kicsit.Egy kicsit álomvilágban élni...Bár nem hiszem,hogy álomra bírnám hajtani a fejem ezek után.Muszáj volt megbírkóznom a gondolataimmal,nem bírtam mit tenni.És elkezdtem gondolkozni azon,hogy hogyan juthatok ki innen,hogy aztán elmennyek,és megöljem a klónomat.Bármi áron.