Nem,én ezt nem birom tovább.Nem birok a szeretteim szemébe úgy belenézni,hogy életem legnagyobb hazugságát hordozom magamban.Edward is elég furán néz rám azóta,mióta azt hajtogatom a fejemben,hogy ’palacsinta’,amint a közelembe kerül.Hiszen köztudott,hogy még csak azt sem tudom mi az.De ha egyszerűen nem tudom,hogy mit tegyek...Az egész család a nappaliban tartózkodott jelenleg.Kivéve én.Túlságosan is zaklatott leszek,ha azzal a szörnyeteggel vagyok egy helyiségben,aki Bella testében rejtőzködik.
-Alice! – Hallottam meg Jazz kiabálását.Nem...nem mehetek oda. – Kicsim!Tudom,hogy hallasz!
A fenébe is.Miért kell mindig mindent megnehezíteni?Hát persze,hogy hallom.És ezt a többiek is tudják.Viszont ha nem jelenek meg a szemük előtt,elkezdenek gyanakodni.Mintha már nem tették volna meg...Lassú léptekkel végülis elindultam feléjük,kezeim összekulcsoltam magam előtt,és ujjaimat hangosan tördelni kezdtem.Pedig ez nem jellemző rám.Amikor elértem a szoba határvonaláig,amit nagy nehezen átléptem,megkövülten megálltam,mintha karót nyeltem volna,amint megpillantottam Amy-t Edward ölében ülve.
-Alice...? – szólított meg végül Ed,miközben egyfolytában csak arra a nőszemélyre tudtam nézni.Mosolyogva mért végig,gondolom tetszett neki,hogy félek.Mivel tényleg féltem.Nem akartam elveszíteni az igazi Bellát.
-Tessék? – válaszoltam,de még mindig nem vettem le a szemem róla.
-Nem ülnél le? – kérdezte,és hangjában éreztem,hogy kezd dilisnek nézni.Tekintetemet rá irányítottam.
-Éppen arra készültem... – Hazudtam,amit persze Jasper érezhetett.
Elindultam szerelmem mellett lévő szabad helyre,és helyet foglaltam.Feszengve éreztem magam,hiszen minden szem rám szegeződött.
-Mi van? – Háborodtam fel.
-Tudod elég furcsa vagy mostanában,hugi – Rázta meg a fejét Em,ahogy engem nézett.
-Az érzéseid kavalkádjáról már nem is beszélve... – Tette hozzá Jasper.
-Nem szeretnéd megosztani velünk mi bánt,Alice? – Kezdett hozzá Carlisle a szokásos beszédéhez.
Egy pillanatra Bellára,vagyis Amyre néztem,aki mérges tekintettel figyelt végig.’Nem’,tátogta el nekem.Arcomat visszafordítottam Jazzre,aki kétségbeesetten mért végig.Bárcsak elmondhatnám neki.
-Hát akkor mondd el – Csatlakozott Edward is a vallatók közé.Ahh...el is felejtettem.Gondolatolvasás...
Palacsinta,palacsinta,palacsinta...
-Alice... – Hangja egy oktávval lejjebb csúszott,és szinte dörmögő hangot adva ejtette ki nevem.
-Minek kell a fejemben turkálnod? – Szidtam le.
-Minek kell a jövőt felbolygatnod? – Vágott vissza,sajnos jogosan.Durcogva lepillantottam,és a padlót kezdtem el bambulni.
-Kislányom,kezdek komolyan aggódni érted – Esme.Annyira fájt hallani,hogy rosszul érzi magát miattam.Hiszen nem akartam ártani senkinek.Sőt...Bella érdekében tettem.
-Nem akarsz eljönni velem vásárolni?Tudod jól,hogy most a Luis Vuitton-ba új kollekciók érkeztek.Erre vártál már mióta... – Próbált a kedvembe járni Rose,de nem sok sikerrel.Lelegyintettem.
-Szerelmem... – Simogatta meg kézfejem Jazz,és én felnéztem rá. – Mi történt?
Nem igaz!Ennek a tekintetnek sosem bírtam ellenállni.Szemeim ismét Amyre tévedtek,és valamiért nagyon nagy bátorságot éreztem hirtelen magamban.Hiszen...most itt van mindenki.Együtt...együtt legyőzhetnénk.Akkor csak azért mert megfenyegetni,mivel egyedül voltam.De most...
-Az...az történt,hogy... – Akadozott kedvesem a beszédében,és bennem végre felcsillant a remény,hogy elmondja,mi az,ami bántja már oly rég óta. – Bella...Bella egy...
-Mi van Bellával,kicsim? – Segítettem rá.
-Elég ebből! – Állt fel Edward kiabálva. – Elegem van abból,hogy mindig Bellát hibáztatod!Amióta visszajött,mindig meggyanúsítod valamivel.Mit ártott neked?Hiszen legjobb barátnők vagytok!
-Edward!Hallgass már meg végre! – Utánozta Alice,és Ő is talpra zökkent.Persze sokkal kecsesebben. – Bella egy hazug!
-Ohh...igen,ezt már sokszor hallottam tőled! – Isabella hátulról átkarolta Edwardot,ami szemmel láthatólag nem tetszett Alicenek.Nem értettem semmit.Viszont Bella érzései...Félt valamitől,és dühös volt.
-Tudod mit,nem érdekel a magyarázatod! – Indult el kifelé Ed,de Alice utána szólt.
-Nem tűnt még fel,hogy Bellának nincs szívdobogása? – Bátyám egy pillanatra megállt,és hátrafordult.
-Mit mondtál? – Húzta össze szemöldökét.
-Jól hallottad – Edward lassan végig mérte Bells-t,aki karjait összekulcsolva fogta maga előtt.
-Nem,nem tűnt fel – suttogta maga elé.Kezét felemelte,és kedvese mellkasára helyezte. – Ki tette? – Remegett meg a hangja.
-Amikor...amikor Mark visszahozott.Az nap egy idegen vámpír megharapott,de nekem csak egy napig tartott az átváltozás.Sajnálom,hogy nem mondtam el – Ölelte át Edwardot.
-Hazudik! – Vágta rá Alice,és mindenki ránézett.Nekem sem stimmelt valami Bella érzéseivel...
-Én nem hazudok – mondta ártatlanul a megvádolt.
-Nah nem...ebből elég – Sosem volt még ilyen ideges szerelmem. – Bella nem Bella.
-Miről beszélsz,Alice? – szólaltam meg,és úgy vettem észre,mintha mindenki szájából vettem volna ki a szót.
-Ő Amy.Az a képesség jutott számára,hogy elveszi más erejét,és most... – Nem értettem a továbbiakat,minden olyan gyorsan történt.
Hirtelen éreztem magam halottnak,és gyengének.Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.Szemeimet kinyitottam,és akkor vettem észre,hogy a padlón fekszek.
-Jasper... – Futott oda hozzám Alice.
Fejemet felemeltem,és megpillantottam azt,hogy Bellát fogja éppen le Emmett és Edward,aki gúnyosan vigyorgott rám.
-Elvette Jazz erejét – Aggodalmaskodott Alice.
-Ahogy a tiédet és Edwardét is – Nevetett fel ördögien az említett.
- De hiszen még érzem az érzéseket – Nyögtem ki nagy nehezen,miközben kedvesemen támaszkodtam a gyengeségtől.
-Ahogy Ő is – válaszolt rá.
-Vigyétek ki innen – Mutatt az ajtó felé Carlisle. – Edward,tudod mi a dolgod – Mire bátyám csak bólintott.
-Én annyira sajnálom Jazz,hogy nem mondtam el hamarabb – Nézett rám szerelmem,mire én csak csókot leheltem az ajkaira.
-Nem baj.De megtudhatnám,hogy miért nem?És hol van az igazi Bella?
-Épp ez az.Megfenyegetett,hogyha elmondom nektek,akkor Bellának vége.Carol és Mark fogva tartják.
-Carol?Az a Carol,aki Bella állítólagos legjobb barátnője? – kérdezte Rosalie,és láttam,hogy Alice zokon vette az elöbb hallottakat,de kivételesen elengedte a füle mellett.
-Igen,az.Ő is vámpírvadász.
-Meg kell mentenünk Bellát! – Hallottunk meg egy határozott hangot,ami Esme felől jött.
-De nem tudjuk hol van... – Esett kétségbe szerelmem.
-Majd Edward kideríti,mielőtt örökre elaltatná Bella kettőt – mondtam,és kicsit mosolyra húztam a szám,a ’Bella kettő’ szó hallatán.
-Jasper – szólított meg kedvesem. – Ez egyáltalán nem vicces.
-Igen ,tudom – Mire Ő megforgatta szemeit.
-Gyere,felviszlek a szobádba.Úgy látom legyengültél – Bújt karjaim alá,és én átölelve Őt indultunk el felfelé.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó