-Hol van Bella?- Dobtam le a földre.
-Akkor se mondanám el,ha a lefejezéssel fenyegetnél,szép fiú – Nevetett fel harsányan,mire én dühbe gurultam.
-Ne kelljen mégegyszer megkérdeznem!Hol van Bella? – Fogtam meg kivágott felsőjénél fogva,és közelebb húztam vörösen pompázó szemeimhez.
-Jó helyen – suttogta,mire megint elengedtem.
-Emmett – szólítottam meg fivérem,mire Ő odajött. – Gyújtsd meg a tüzet.
-Rendben – Bólintott,és a másik másodpercben pedig már kiscserkész módjára viselkedett.
-Szóval mit kérsz az igazságért? – kérdeztem a sikos füvön térdelő Amyt.
-Semmit,édes!Nem fogsz belőlem kihúzni semmit!Hát nem érted?Ő már nincs többé.
-Miért csináljátok ezt?
-Emlékszel még Adamre? – Húzta össze mérgesen a szemét.
-Igen.
-Hát Ő miatta.
-Mi közöd van neked egy vámpírvadászhoz,mikor vámpír vagy?
-Nem igaz,hogy pont te nem tudod,hogy az ellenségből mindig kell egy,hogy a gyengepontjaikra rájöjjünk – Döntötte hátra a fejét,és felnevetett. – Vicces fiú vagy te,Edward.Hiszen neked ott van Bella...Ő pedig a te ellenséged.
-Nem!Nekem egyik ember sem az ellenségem!
-Igaz.Ti vegák vagytok.Már ebből is látszik,milyen szánalmas falka is a Cullen család – Húzta ördigen mosolyra ajkát.
-Viszont még mindig nem értem,hogy te ebből mit nyersz.Hisz téged csak kihasználnak.
-Védelmet.Ennyi nem elég? – Vonta meg a vállát.
-Az életed árán?Szép kis védelem.És még csak meg sem erőltetik az ujjukat,hogy megmentsenek! – Nevettem fel,hogy a beszédem hihető legyen.Felmorgott.
-Már biztos úton lehetnek... – Bíztatta magát.
-Biztosan – Mosolyogtam,és pár másodperc múlva újra megszólaltam. – Szóval nem akarod,hogy elengedjünk?Csak egy szó kellene,és kész.Őket pedig mi elintézzük,hogy utána nyugtod legyen tőlük.
-N-nem – Dadogta,de már fele annyira sem volt magabiztosan,mint ahogy az elöbbiekben szónokolt.
-Hát jó... – Sóhajtottam,mire megfogtam,hogy aztán a tűzbe dobhassam. – Utolsó gondolat?Esetleg kívánság?
-Várj! – Lihegte,miközben farkasszemet nézett a tűz szikrázó szépségével. – Innen...Északra...
-Igen?
-New York legközelebbierdőjének pontosan a közepén,vagyis körübelül a főúttól tizenegy kilóméterre befelé van egy faház,amit kizárólag erre építettek.Hogy megfigyeljenek titeket.Ott tartják fogva.Azt várják,hogy térjek vissza minden erőt begyűjtve,hogy aztán megöljék Bellát azért,hogy neked is fájjon.Aztán pedig végeznének veletek is.
- Nem értem.Miért akarják az én fájdalmam?
-Adam és Carol valóban egy pár voltak,nem csak színlelték.Úgymond bosszú.De mostmár leraknál?
-Természetesen – Vettem le a vállamról,és lábra állítottam.
-Elmehetek?
-Miért higyjem el neked,hogy Bella még életben van?
-Ha úgy megyek vissza,hogy nem végeztem el teljesen a munkám,akkor megölik.
-Akkor miért engednénk el? – Húztam fel a szemöldököm.
-Bizalom...?! – Felnevettem azon,hogy mennyire hülyére vesz minket.
-Bi...
-Edward,Emmett! – Szakított félbe Alice,és hátrafordultunk hozzá.
-Mi az,hugi?- szólalt meg Em,hosszú perces szünet után.
-Azt akarom mondani,hogy...
-Viszlát,srácok!Örültem a szerencsének! – Szállt végig a levegőben önelégült hangja Amynek,mire mi odanéztünk,de akkor Ő már sehol sem volt.
-A fenébe! – Dühöngtem.
-Ez jól átvert minket.Még ilyen nőt... – Fogta a fejét Em.
-Azt hiszem...én miattam volt.Bocsánat.De most mit fog csinálni? – Mentegetőzött Alice.
-Visszamegy a ’főhadiszállásra’,és megölik Bellát.
-Nem! – kiáltottam fel. – Mert mi hamarabb odaérünk.
-Dehát hogyan,Ed?Hiszen pontosan nem tudjuk hol van – Esett kétségbe Emmett.
-Megkeressük – Fogtam meg a vállát. – Most azonnal,gyere.Alice,te szólj a többieknek.Mi elindultunk.
-Rendben.Követünk titeket.
Bólintottunk egymásnak,és útnak eredtünk.
Carol szemszögéből
-Hol van már ez a lány?Tudtam,hogy nem kellene bíznunk benne! – Csaptam rá egy nagyot az asztalra.
-Nyugodj már meg.Kezd elegem lenni a nyafogásodból – Olvasott egy könyvet a széken ülve Mark,miközben lábait az asztalon pihentette.
-Te is csak azért akartad bevenni,hogy megdughasd!
-És?Férfiből vagyok – Lapozott egyet.
-Apád ki fog nyírni minket,ha ezt elrontjuk – Temettem az arcomat a két tenyerem közé.
-Úgy tudom,hogy nem apu bízott meg minket ezzel.Mindketten Adam miatt csináljunk,nem de?Szóval ez magánügy.
-De a Cullen családdal szórakozunk!És szövetséget kötöttünk egy vámpírral,ez nem elég?
-Fogd már be! – Dobta el magától a könyvet – aminek minden bizonnyal ’The Vampires Diaries’ volt a neve,és felháborodottan felállt. – Itt nyafogsz össze-vissza,mikor ez a te ötleted volt.Akkor most miért vagy berezelve?
-Én csak...
-Jönnek! – Törte be az ajtót Amy,és lihegve megállt.
-Kik? – kérdeztem meg értetlenül.
-A kilincset nem lehetett volna használni? – Tért a lényegre Mark.
-Kik,kik...Hát Cullenék!
-Te elmondtad nekik,hogy hol vagyunk? – Legszívesebben megfojtottam volna.
-Meg akartak ölni!
-És te nem áldoztad volna fel magad ezért?
-Nem – Vágta rá – szinte kérdezve - ,mintha hülyének nézne engem.
-Hülye csitri.Te is ugyanolyan halott vagy,mint a többi – Fordultam volna meg,de a falnak lökött.
-Ne merészelj sértegetni,rendben?Ne felejtsd el,hogy sokkal,de sokkal erősebb vagyok nálad! – Karcolta meg metszőfogával nyakamon a bőrt.
-Álljatok le,csajok!Inkább fogjátok Isabellát,és húzzunk el innen,jól van? – Szedett szét minket Mark,és duzzogva elindultam Belláért.
Futva tettem meg a lefelé vezető lépcsőket,és kinyitottam a pince ajtaját.
-Gyere – Fogtam meg a karjánál fogva. – Elmegyünk innen.
-Mi történt?Miért? – Látszott,hogy nem igazán fogott fel semmit az egészből.
-A herceged megtudta hol rejtőzködünk,szóval el kell tűnnünk.De megtennéd,hogy nem kérdezel többet?Csak mert bármikor megölhetlek.
-Hé! – Hallottam meg egy kiabálást fentről,aztán pedig egy fájdalmas ordibálást.Mark.
-Hol van Bella? – kérdezte egy férfi hang.
-Edward! – Lelkendezett Isabella,mire én mérgesen ránéztem,és azonnal eltűnt róla az a bizonyos kárörvendő mosoly.