A dobozon Emmett állt karba tett kézzel és kajánul vigyorgott. Alatta a felirat: FOGADSZ és NYERSZ EMMETT MÓDRA.
-Én csináltattam. Hogy tetszik? – villantotta ki mindegyik fogát Emmett.
-Mi a szabály? – kérdeztem.
-A kártyákon kérdések vannak, de a válaszok szubjektívek és sokat kell tudni a családtagjaidról. A pontok is számítanak. Ha 6os pontértékű, akkor lehet rabolni. Mielőtt felolvassátok a kérdést, azelőtt meg kell adni egy fogadási alapot. Például, ha nem tudod, beugrassz a közeli tóba. A fogadást a játék végén kell teljesíteni. Ha tudod, megkapod a pontot, és a játék végén az nyer, akinek a legtöbb pontja van. Az a páros, akik megnyerik, teljhatalommal rendelkeznek a család felett, így tegyük fel, ha én nyerek, és azt mondom, hogy ma rózsaszín ruhában mész iskolába, akkor bizony abba fogsz elmenni. – ismertette a „törvényeket” Emmett.
-Ki a párom? – kérdezte Alice boldogan.
-Azt kihúzzuk, hogy érvényes legyen. Ja, és senki nem használhat egy képességet sem. – fűzte hozzá Emmett és Alice orra alá nyomott egy fekete zsákot. – Húzzál. Nem mindenki van benne, csak Edward, Jasper és Rosalie.
-Oké. – mondta Alice és becsukta a szemét. Belenyúlt és húzott. Emmett dobpergést imitált és… - Rosalie! Mi nyerünk! – csilingelte.
-Te jössz Bella. – nyújtotta oda nekem is Emmett. Megint jött a dobpergés és… - Edward.
-Akkor nekem te maradtál Jazzy fiú. – mondta Em.
-Kezdjük. Alice, ti vagytok az elsők. Ja, és Bella, nyugi, rólad is van kérdés. – mosolygott Emmett nagyon-nagyon szélesen. – Jacob Black pletykás farkas. A fogadás tétje az első körben a vízbe ugrás.
-Első kérdés. – olvasta Alice. – 3 pontot ér. Mi Alice kedvenc márkája?
-Ez túl egyszerű. – mondta Edward.
-Gucci. – felelte Rosalie.
-Megvan a pont! – ugrott fel Alice.
-Mi jövünk. –nézett rám Edward.
-Hajrá. – csaptam össze tenyereimet.
-Szintén 3 pontot ér. Mi Emmett kedvenc étele?
-Medve! – vágtam rá rögtön. Pont az ebédlőben beszélgettük, még az első alkalommal.
-Helyes! – kacsintott Edward.
-Mi jövünk Jazz. Koncentrálj. Szintén három pontos. Honnan van Esme kedvenc asztala?
-Svédország! Tudom, mert egyszer összetörtük és venni kellett egy másikat. – mosolygott Jasper.
-Bomba jó! – öklözött Emmett vele. – A következő körben marad a fogadás. Addig marad, még valaki nem ront.
-6 pontos kérdés. Figyelj Alice, gyorsnak kell lenni. Mi volt Emmett első szava vámpírként?
-Szexi! – vágtam rá. A többiek kérdő tekintettel néztek rám. – Carlisle mesélte. – emeltem fel a kezeimet védekezőn. – Azt mondta, hogy Emmett mikor kinyitotta a szemét először Rosaliet látta. Így nem azt mondta, mint mindenki más, hogy mi vagyok, meg ilyesmi. Úgyhogy, gondolom valami ilyesmit mondhatott. – magyaráztam.
-És a helyes válasz pedig, - nyitotta ki a hozzátartozó borítékot. – az, hogy szexi vagy, vagyis az első szó valóban a szexi. Tiétek a pont. – mosolygott Rosalie.
-Kellett nekem meghívni téged! Rontod az esélyeimet. – tetette Em a sértődöttséget.
-Mi jövünk. – néztem Edwardra és húztam. – 4 pontos. Mi volt a kávézó neve, ahol Jasper és Alice találkoztak? – láttam, ahogy Edward megmosolyogja a dolgot.
-Azt hiszem, a helyes válasz az Amadeus kávéház. – mondta Edward.
-Amadeus kávéház. – állt a lapon. – Igen! – örültem.
-Emmett figyelj, 5 pont. Mi Bella kedvenc könyvének főszereplőjének neve? – olvasta Jasper. – Anyám. Úgy érzem, fürdünk.
-Rómeó. – mondta Emmett, mire Edward kuncogni kezdett. – Mi van?
-Csak belegondoltam, hogy mi Bella kedvenc könyve és így vicces a megoldás. – nézett rám.
-Na, okos tojáskám, akkor mi Bella kedvenc regénye?
-Az értelem és érzelem. – mondta Edward.
-Annak a főszereplője nem… ? –kérdezte Alice, de Rosalie közbe vágott.
-Ha kimondod, Emmett másíthat, és akkor megkapják a pontot!
-Befogtam. – húzott cipzárt a szájára Alice, mire Jasper csüggedten nyúlt a borítékért.
-A válasz pedig EDWARD? – nézett hatalmasat.
-Igen. – mosolyogtam. – Ez van. Nincs pont.
-Milyen romantikus. – rebegtette a pilláit Emmett. – És következő kör. Tét a következő. A lányoknak 1 havi nem vásárlás, a fiúknak pedig az, hogy 1 hónapon keresztül minden vásárlásra mennek. Gyerünk Alice, ti jöttök.
-5 pontot ér. Mi Carlisle kedvenc tárgya? – nézett Alice Rosaliera, akin látszott, hogy fogalma sincs. – Gyerünk Rose, egy hónap sok idő.
-Az apjától örökölt kereszt? – hangzott inkább kérdésnek, mint válasznak.
-Reméljük. – nyúlt a borítékért Alice. – Nem lehet igaz! – szinte sírt – Az orvosi táskája.
-Éljen! – kiáltott fel Jasper és Emmett kórusban.
-Emmett McCarthy Cullen! Mit mondtál? – kérdezte dühösen Rosalie.
-Semmit. – halkult el rögtön a megszólított.
-Papucs. – vágta oldalba Jasper.
-Te beszélsz? – kérdezte Edward.
-Várd csak ki, még lesz egy nő. Te sem fogsz másképp viselkedni! És reménykedni fogsz, hogy amiért jól viselkedsz, jutalmat kapsz. – kötötte az ebet a karóhoz Em hatalmas vigyorral az arcán. – A büntetés pedig az, hogy be kell lépni vagy a pompon vagy a kosárcsapatba. A nemtől függ.
-Na, neee. – tiltakoztunk egyszerre Rosalieval és Edwarddal.
-Mi jövünk. – szólt nekem Edward. – Szintén 5 pontos kérdés. Mit kapott Alice Jaspertől az tízedik évfordulójukra?
-Bakker. – csúszott ki a számon. Fogalmam sem volt, így tippelnem kellett. – Gyűrűt?
-Nem. – nyögte Edward szomorúan. – Új gardróbszekrényt.
-Edward megy a kosárcsapatba, Bella pedig pompon lány lesz! – tapsikolt Alice.
-Mondd, hogy L és mondd, hogy Ú rá egy Z és egy E a végére pedig egy R. Mondd, hogy Lúzer. – „dalolta” Emmett.
-Mi az Emmett, M-mel kezdődik és egöllek a vége? – pislogtam rá ártatlanul.
-A kis vadmacska. – szórakozott továbbra is.
-Sziasztok. – jött be az ajtón Carlisle. – Mi a helyzet?
-Emmett és Jasper éppen fürdeni készülnek. – mondta Edward gonosz vigyorral. – és Alice és Rose egy hónapra felfüggesztik a vásárlótúráikat.
-Edward pedig belép a kosárcsapatba. – fűzte hozzá Jasper.
-Ki ne felejtsd Bellát. Ő pompon lány lesz. – tapsikolt Emmett, mint egy kislány.
-Kosárcsapat? – nézett Carlisle Edwardra. – Nem hiszem, hogy érvényes lenne a dolog a többiekkel szemben.
-Fogadás. – adta meg a választ Rose.
-Tudjátok, mi a legjobb a dologban? – kérdeztem.
-Nem hiszem, hogy a plusz ötös, amit tesiből kapsz. - mondta Alice. Ő más sejti a hátsó szándékot.
-Mivel mi nyertük a játékot, ezért simán eltörölhetjük a ránk eső részt, vagyis se kosárcsapat, se pompon team. – húzódott gonosz mosolyra a szám.
-Emmett, mit is mondtál, miben mész holnap iskolába? – kérdezte Edward.
-Ezt nem gondolhatod komolyan öcskös! – pattant fel Emmett.
-Ezt a perverz gondolataidért kapod. – mondta Edward. – Jasper, Emmett. Irány a tó, de előtte, mit szólnátok, ha Rose és Alice kölcsön adna egy-egy bikinit? – gonoszkodott a csapattársam.
-Edward, fiam. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit kellemetlen? – kérdezte Carlisle.
-Ha hallottad volna, Emmett miket gondolt ki nekünk! – vette ártatlanra a figurát Edward.
-Gyertek fiúk. Pont van nektek való darabom. – húzta fel a két fiút Alice a lépcsőn.
Mosolyogva néztem utánuk. El tudom képzelni Emmettet és Jaspert bikiniben. Majdnem, mint a Baywatch-ban. Felkeltem a kanapéról és kimentem a szabadba. Így délutánra kezd kisütni a Nap. A bőröm kicsit már szikrázik, de még nem feltűnően. Felkuporodtam a kocsim motorháztetejére és élveztem a napsütést egy kicsit. Milyen jó lehet itt élni. Van családod, akik nem hagynak magadra, még ha éppen újszülött is vagy. Hirtelen ötlettől vezérelve hívtam fel Jacobot.
-Szia, Bells, mi újság? Képzeld hívott valami srác a suli újságtól. Te leszel a fő cikk.
-Emmett. – dörmögtem az orrom alatt. – Mesélj Jake, mi van otthon?
-Unalom. Vagyis, képzeld, megvan az első ultrahangunk a kicsiről. Nagyon izmos kis fickó lesz, pont, mint az apja.
-Remélem azért Rach eszét örökli. – nevettem.
-Vicces vagy. Veled mi van Bells? Barátok? – éreztem, ahogy a hangja aggodalmassá válik.
-Vannak. Nagyon kedvesek velem.
-Naná, hogy kedvesek. Te vagy az új bombázó. – hahotázott.
-Ha hiszed, ha nem, vannak nálam szebbek is a suliban. – vegyük csak Rosalie-t, vagy Alicet.
-Bella, indulunk a tóhoz. Gyere! – kiáltott Alice.
-Megyek már! – mondtam, tudtam, hogy úgyis meghallja.
-Ismerős ez a hang. Ki volt az? – kérdezte Jacob.
-Csak Alice. Most megyünk a tóhoz. A testvérei fürdenek. Bikiniben.
-Bella, mikor lettél te más? – viccelődött.
-A testvérei fiúk. – tromfoltam le.
-Milyen Alice is? – tért vissza a nevéhez.
-Nem hiszem, hogy ismered. Cullen. Na, de most már megyek. Szia.
Nem vártam meg a válaszát, csak letettem a telefont. Edward pont akkor lépett ki az ajtón és kezdett el futni, de látta, hogy jövök és bevárt.
-Készen állsz? – kérdezte cinkos mosollyal.
-Erre nem lehet felkészülni. – feleltem és futásnak eredtem.
Edward sokkal gyorsabb volt, mint bárki, akit eddig láttam. Futás közben mosoly bujkált ajkain. Egy pillanatra lefagytam és földbegyökerezett a lábam. A tekintetem elég rémültnek tűnhetett, mert Edward aggodalmasan szólalt meg.
-Mi a baj, Bella?
-Az ott Emmett? – mutattam egy elsuhanó izomtömegre mellettünk.
Valószínűleg fején találtam a szöget, mert Edward hangos kacagásba kezdett mellettem.
-Gyere, mert lekéssük. – kezdett el tolni.
-Edward. Attól tartok, ha ezt egy másodperccel is tovább nézem, akkor rá sem fogok többé nézni a férfiakra. – sokkolódtam.
-Kérlek Bella. – lesütötte a szemét, és úgy nézett rám a szempillái alól. Ellenállhatatlan volt így.
-Oké. Menjünk. - eredtem futásnak. Kb. 100 méter múlva egy tóhoz értünk, ahol ott állt a két fiú törölközőbe csavarva, Alice és Rosalie pedig fényképezőgéppel a kezükben.
-Gyerünk szerelmem, dobd le a törölköződet. – bíztatta Rose Emmettet.
-Csak, ha Jasper is.
-Engem ne keverj bele a nőügyeidbe. – tiltakozott Jazz.
-Oké. Oké. – vett egy nagy levegőt és ledobta magáról a törölközőt. A fényképezőgépek abban a pillanatban kattantak. Nekem beletelt egy jó pár másodpercbe, mire észbe kaptam. Jasperen egy rózsaszín bikini volt. Emmett hangosan nevetett rajta, miközben Edward a háta mögé lopózva letépte róla a törölközőt. Rosalie és Alice most sem tétlenkedtek és ellőttek jó pár képet. Belőlem pedig kiszakadt a nevetés.
-Hagy pózoljak veletek! – ugrottam közéjük és átkaroltam őket. Alice kapva kapott az alkalmon és beállt mellém. Rosalie, mint egy igazi fotós utasítgatott minket. A 10. kép után Emmett és Jasper merényletet kezdek el tervezni, amit Alice meglátott, én meg kiolvastam a gondolataikból, így egymást sikerült a vízbe rántaniuk. Az egész erdő a mi nevetésünktől zengett.
Edward csendben odalépett mellém és azt súgta:
-Te vagy a soros. – lökött rajtam egyet.
-Akkor jössz velem te is. – húztam magam után és hatalmas csobbanás jelezte, hogy Jaspernek és Emmettnek társasága akadt.
-Milyen a víz? – kérdezte Emmett röhögve.
-Kellemes. – húzogattam a tenyeremet a víz felszínén. Egyszer csak már nem a vizet éreztem a kezeim között, hanem Edward haját. Hatalmas mosollyal bukkant a felszínre.
-Csíz! – kiáltotta Alice a partról és kinyújtottam rá a nyelvem. Edward is fura képet vághatott, mert Rosalie és csinált róla pár fotót.
-Hogy képzelted, hogy belöksz a vízbe? – ordítottam rá dühösen Edwardra.
-Ha nem rántottál volna magaddal, vissza tudtalak volna húzni! – kiáltott rám.
-Ó, szóval még én vagyok a hibás? – kérdeztem igen durva hangnemben.
-Ne haragudj Bella. – szinte pityergett Edward.
-Én, nem haragszom. Az én hibám. Tényleg nem kellett volna berántanom téged. – szipogtam már én is.
-Szeretlek! – mondta hirtelen és megölelt.
-Én is téged. – öleltem vissza mosolyogva.
Aztán a szemébe néztem és sokkal rosszabb dolgot tapasztaltam. Vágytam rá. Nagyon erősen. Meg akartam csókolni. Bele sem gondoltam, mit teszek, de az ajkai felé hajoltam. Edward is ugyanabban a pillanatban tette ezt. Hallottam, ahogy elszakad a ruhám. Nem győztem kapálózni a vízben. Lélegzésem zihálttá vált, aztán vége lett. Zavartan néztem körbe. Alice fényképezett, Rosalie, Emmett és Jasper a hasukat fogták a nevetéstől.
-Jasper! – mondta dühödten Edward.
-Te voltál? – kérdeztem, de szegény nem tudott mozogni, mert még mindig a parton nevetett.
-Én megölöm. – sziszegte Edward.
-Ne. – mondtam neki színtelen hangon. – Majd én.
Vámpírsebességgel robogtam ki a vízből és a fejem fölé emeltem Jazzt. Léptem egyet és olyan messzire dobtam, amennyire csak tudtam. Szegény annyira ijedt képet vágott, hogy meg kellett örökíteni. Hangos „ááá”-val csapódott a vízbe. Úgy tettem, mint aki semmit nem csinált és „leporoltam” kezeimet. A többiek furcsálló tekintettel néztek rám.
-Sosem voltam erőszakos típus, de ez bosszúért kiáltott. – motyogtam szemlesütve. Akkor vettem észre, hogy a pólóm alsó darabja hiányzik.
-Nézd már! Most olyan, mint egy doromboló kiscica, de az előbb még egy éhes oroszlán volt! – dünnyögte Jasper.
-És Edwardra éhezett. – hahotázott Emmett, amiért önkéntes segítőm – aki Edward volt – fogta és megismételte azt, amit az előbb Jasperrel elkövettem.
-Most, ha nem haragszotok, hazamennék ruhát cserélni. – mondtam. – Köszönöm a vendéglátást. Sziasztok! – és futásnak eredtem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó